FILLÓ PÁL (MSZP): Igen tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Így jobban érzem magam, mert közelebb tudom elmondani elnök úrhoz a mondandómat, és gondolom, jobban... (Derültség az MSZP padsoraiban.) ...elnézést kérek -, tehát jobban odafigyelünk egymásra, hiszen úgyis sajnos nagyon kevesen vagyunk.
Néhány szót szeretnék szólni arról, hogy miért is szólok hozzá ehhez a törvényhez, hiszen végsõ soron mint Erzsébetváros országgyûlési képviselõje, sajnos az én választókörzetemben nem túl sok horgász-, víz- vagy halászterület található. De hát akik régebben ismernek, azok nagyon jól tudják azt, hogy hosszú évek óta egyik fontos szórakozásom, hobbim, hogy úgy mondjam, nagy szerelmem a horgászat. S ebbõl kifolyólag nagyon örültem annak, amikor már az elõzõ ciklusban sikerült megszerveznünk a horgász képviselõk csapatát, amely csapattal elég szép sikereket értünk el, és 1994-tõl megszerveztük itt, az Országgyûlésben a horgász képviselõk baráti körét, amelynek közel 30 parlamenti képviselõ a tagja, a különbözõ frakciókból, szinte valamennyi pártból. Ezt a kis baráti kört én irányítom, szervezem. Nagyon örülök annak, hogy sikerült találnunk egy olyan foglalatosságot, amelyben félre tudjuk tenni a pártok közötti vitát, és amikor elmegyünk a vízpartra, akkor tulajdonképpen nyugodtan mondhatom, hogy baráti kötelékek is összefûznek bennünket, függetlenül attól, hogy ki melyik frakciónak a tagja.
Éppen ezért az elmúlt idõszakban elég sokat foglalkoztunk ezzel a törvénytervezettel, a törvénytervezet elõkészítésével. Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, példaértékû volt az a tevékenység, ahogy a törvénytervezet elõkészítése folyt, hiszen számtalan variációban és módozatban, különbözõ fórumokon, szakmai tanácskozásokon vitatkoztunk a javaslatokról, és ez elõzte meg tulajdonképpen a törvény benyújtását.
Nagyon érdekes dolog az, mint horgász képviselõ, el kell mondjam, hogy az a fajta gondolkodás, amely az elmúlt évtizedeket talán jellemezte és még sajnos napjainkban is elõjön. - hiszen aki tegnap nézte a televíziót, az láthatta, hogy újra elõkerült ez a bizonyos horgász-halász ellentét, amit meg kell mondjak, kicsit értetlenül állok ez elõtt az ügy elõtt. Mert meggyõzõdésem, hogy sikerült a két szakmai szövetséget úgy összehozni, hogy itt, az Országgyûlés asztalán végre olyan tervezet van, amelyet mindkét szakmai szövetség nyugodt szívvel támogat, és ebben az ügyben semmiféle vita nem volt a horgászok és a halászok között. Ugyanezt tapasztalom egyre inkább a vízpartokon is, hogy az a fajta éles ellentét, amely még néhány évvel ezelõtt talán igaz volt, az valahogy elcsendesedett, és valamennyien rájöttünk arra, hogy közös érdekünk a vizek minõségének, a vízben élõ halak mennyiségének a minél jobb állapotban tartása.
Néhány szót szeretnék szólni a jelenlegi helyzetrõl. Képviselõtársam, aki elõttem szólt, részletesen foglalkozott ezzel. Errõl én elsõsorban horgász szempontból szeretnék beszélni. Úgy gondolom, azok a vízterületek, amelyek jelenleg is horgászkezelésben vannak, gondolok itt a Tisza-tóra, a Velencei-tóra vagy a ráckevei Duna-ágra, tulajdonképpen ezek a vizek jelentik, ha a Balatont nem tekintjük ilyen víznek, hiszen az nem horgászkezelésben van, de a Balaton mellett mindenképpen azt lehet mondani, hogy ezek azok a meghatározó vízterületek, ahol a horgászok döntõ többsége kikapcsolódni, horgászni tud. S egyáltalán nem mindegy, hogy az a 330 ezer horgász, aki Magyarországon horgászegyesületekbe szervezõdve ûzi ezt a sportot, szórakozást, hobbit, hogy ezeknek a horgászoknak milyen lehetõséget fog majd a törvény biztosítani, hogy a jövõben tudják-e folytatni azt a tevékenységet, amelyet eddig ûzni tudtak; hogy a hozzájuk kapcsolódó családtagoknak megmarad-e az a lehetõségük, hogy kikapcsolódjanak, hogy eljussanak a víz partjára, hogy regenerálódjanak, s mindezért ne kelljen természetesen - és azt hiszem, ez lehet a törvénytervezet fõ célja - újabb és újabb horribilis összegeket kifizetni.
Az országban mintegy ezer horgászegyesület mûködik. Ezeknek körülbelül a fele, tehát mintegy ötszáz egyesület rendelkezik úgynevezett saját vízterülettel. Errõl is szeretnék néhány szót szólni, hiszen komoly vita elõzte meg azt, hogy a törvénytervezetben a halászati jogot a vízhez kössük, és elsõsorban azokon a területeken, amelyeket természetes vizeknek mondunk, valamint a bányatavakon az állam halászati joga megmaradjon.
Miért tartjuk ezt nagyon fontosnak? Elsõsorban azért, mert úgy gondoljuk, így lehet garantálni azt, hogy azok a horgászegyesületek, amelyek nem kis beruházással, pénzzel, a saját munkájukkal megteremtették a feltételeket a hobbijukhoz, a szórakozásukhoz, ezek az egyesületek és az ebben levõ horgásztársak élhessenek azzal a joggal, hogy továbbra is tudjanak horgászni. Ezekrõl a területekrõl ne kelljen nekik eltávozni, vagy ha el kell távozniuk, akkor bizony igen kemény feltételek mellett lehessen csak ezt velük megtenni.
Úgy gondolom, ez egy alapvetõ kérdés, hiszen a elmúlt évek során - az elõttem szóló képviselõtársam is említette a privatizációval kapcsolatos problémákat, ennek a másik oldalát is szeretném megvilágítani - tudomásom szerint most is jó néhány ügyben folyik a per a horgászegyesületek, illetve az elprivatizált vizek új tulajdonosai között. Mi azt szeretnénk elérni ezzel a törvénytervezettel és igyekszem ezért mindent megtenni itt, az Országgyûlésben is, hogy a még privatizálásra nem került vizek esetében azokat az esélyeket, amelyek most megvannak a horgászok számára, azokat a jövõben is biztosítani tudjuk.
Kedves Képviselõtársaim! Igen sokszor beszélgettünk arról, hogy mi is a horgászat. Úgy hiszem, a horgászok és a halászok is olyan emberek, akik szeretnek tiszta környezetben szórakozni, kikapcsolódni, akik odafigyelnek a természetes környezet állapotára, egyáltalán arra a területre, ahol a szórakozásukat, azt az idõt töltik, amiben megpróbálnak kikapcsolódni. Éppen ezért mindenképpen annak a híve vagyok, hogy ez valamifajta szervezett formában történjék.
Az úgynevezett állampolgári jogon való horgászati lehetõség bevezetése az elmúlt évek során bebizonyította azt, hogy igazából nem mûködõképes. Azért nem mûködõképes, mert az állampolgári jogon való horgászati lehetõség kizárja azokat a szankciókat, amelyek egy egyesületi formában hatni tudnak. Hiszen ha valaki visszaél az adott vízterületen az ott lévõ szabályozással, ha nem hajlandó a szabályokat megtartani, akkor ennek egyesületi szinten is igen komoly szankciói következhetnek, eltilthatják a horgászattól, arról az adott vízterületrõl és sorolhatnám tovább.
Ugyanezt egy-egy magánszemély esetében bizony nagyon nehéz érvényesíteni. Hiszen végsõ soron ki tudja azt garantálni, hogy egy félév múlva vagy negyedév múlva nem fordul újból állampolgári jogon kérelemmel a hatóságokhoz, és akkor folytathatja a tevékenységet, gyakorlatilag nem tudtunk fellépni vele szemben.
(21.00)
Itt szeretném megemlíteni azokat a problémákat, amelyeket nagyon égetõnek tartok. Sajnos az országban az elmúlt idõszakban - azt hiszem - ennek vannak szociális, gazdasági okai, talán azt a fajta okot is meg lehet határozni, hogy a túlzott fegyelembõl a rendszerváltás kapcsán valamennyien, legalábbis az ország jó része a túlzott szabadosság állapotába lépett. Ez azzal járt, hogy a vizeinken valami hihetetlen mértékben elszaporodtak azok a bûncselekmények, visszaélések, amelyek az engedély nélküli halászatot, horgászatot illetik.
Az a meggyõzõdésem, hogy ezeket a visszaélõ embereket, akik a becsületes többség kárára igen komoly károkat okoznak a vizeinkben, a halállományban, minden eszközzel vissza kell szorítani. Ezért képviselõtársaimmal megfogalmaztunk néhány olyan módosító indítványt is a törvénytervezethez, amely ilyen vonatkozásban egyrészt növelné a szankciókat, másrészt valamelyest megpróbálja szétválasztani a horgászati eszközzel, illetve a halászati eszközzel történõ visszaéléseket. Meggyõzõdésem, hogy a hálóval vagy fõleg az elektromos halászati eszközzel való visszaélés lényegesen nagyobb károkat tud okozni a halállományban, tehát itt a szankcióknak is súlyosabbnak kell lenniük, mintha, mondjuk, valaki elmegy engedély nélkül horgászni. Természetesen azt is meg kell büntetni, de a cselekménynek nem azonos a súlya.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Befejezésül szeretném elmondani: úgy ítélem meg, hogy amennyiben ezt a törvényt elfogadjuk, mód és lehetõség nyílik arra, hogy Magyarországon a horgászok és a halászok hosszú idõn keresztül békében dolgozhassanak egymás mellett. Nagyon bízom abban, hogy a több mint 300 ezer magyarországi horgásznak is biztosítani tudjuk azt a lehetõséget, hogy a jövõben is legalább olyan módja és esélye legyen horgászni, mint ami eddig megvolt. Nagyon bízom abban is: az új tiszta jogi helyzet azt is eredményezni fogja, hogy vizeinkben nõ a halállomány, és azok az emberek, akik szeretnek ezzel a hobbival foglalkozni, a jövõben talán több halat is tudnak fogni vizeinkben. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)