DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Lényegében a vitatott kérdésben Deutsch Tamás álláspontjával, a Fidesz Polgári Párt álláspontjával ért egyet a Magyar Demokrata Néppárt is.
Valóban nem arról van szó, hogy hosszú távon kiegyensúlyozódjanak különbözõ, netán elfogult ítéletek. Hétfõn az egyik elfogultnak adunk igazat, szerdán a másik elfogultnak jut lehetõség, hogy a véleményét a másik rovására fejtse ki. Ez nemkívánatos, nem errõl szól a médiatörvény sem. S legfõképpen nem ez az, ami a tárgyilagos tájékoztatást lehetõvé teszi.
Tulajdonképpen ha vitákról, álláspontokról, megkülönböztetésekrõl van szó az egyes viták keretei között, akkor nyilvánvalóan mindig hic et nunc, tehát az adott idõpontban és az adott helyen kell elfogulatlan képet nyújtani a nézõ, a hallgató számára. Azt fogják mondani, hogy ez nem mindig érhetõ el. Valóban nem érhetõ el mindig. De célként ezt kell kifejezni!
Hadd idézzem a régi skolasztikának a nagy problémáját. Mi van, ha kettõnek van igaza? Erre találták ki mentségül a duplex veritas, a két igazság elméletét, hogy akkor hangozzék el a két igazság, és amíg el nem dõl, addig az, aki szembetalálkozik vele, mind a két álláspontnak a birtokába jut. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával figyelmezteti a képviselõt az idõ leteltére.)
A másik: a Panaszbizottságra valóban szükség van - de úgy, mint a vészfékre a vonaton. Nem azért, hogy állandóan rángassák, hanem az az ideális, ha a vasút úgy mûködik, hogy a vészféket nem vagy csak nagyon ritkán kell meghúzni. Köszönöm. (Taps a ellenzék padsoraiban.)