POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyûlés! Államtitkár Úr! Az elõzõ kérdést kívánom folytatni. Elõzõ kérdésem úgy szólt, hogy a kormány kíván-e foglalkozni ezzel a problémával, és ha igen, akkor mit javasol. A válaszából azt vettem ki, hogy nem kíván foglalkozni ezzel a kormány, és ilyen értelemben nincs is új javaslata.
Ebben az azonnali kérdésben arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy újra kell gondolni ezt az álláspontot. A múlt héten Kecskeméten gyûltek össze a legtöbb oktatási intézményt fenntartó városok, a megyei jogú városok képviselõi, vezetõi. Õk egy hárompontos javaslatot tettek le az asztalra, hogy szerintük mi ebben a kialakult és bízvást válságosnak nevezhetõ helyzetben a megoldás. Szerintem a kormánynak - amelynek a képviselõje, a belügyminiszter úr tudtommal részt vett ezen az értekezleten - illenék érdemben foglalkozni ezzel a javaslattal.
Már csak azért is, mert épp az elmúlt héten vagy a elmúlt napokban a közoktatásban dolgozó érdekképviseletek, az egészségügy, a felsõoktatás érdekképviseletei, de a közgyûjtemények érdekképviseletei is úgy mondták, hogy bizony válságos helyzet van. Véleményem szerint nem járható az az út, amit a Pedagógusok Szakszervezetének fõtitkár asszonya, egyébként az MSZP országgyûlési képviselõje, Szöllõsi Istvánné javasol, hogy több ezer munkaügyi pert kell indítani, és ily módon kell prés alá venni az önkormányzatokat ebben a lehetetlen helyzetben - legalábbis nem tartom jó megoldásnak. Természetesen nem tilos munkaügyi pereket indítani, de egy kormánynak a kialakult helyzetet mindenképpen kezelnie kellene.
Egy központilag elhatározott feladat végrehajtásához minimálisan 8- 9 milliárd forint hiányzik. Ezt a városok gazdái, a polgármester urak szóvá is teszik. Az érdekképviseletek a perek százával, ezrével fenyegetõznek. Ezek után az a válasz, amit az elõbb hallottunk, hogy az önkormányzatok forduljanak az önhikihez, az "önhibájukon kívüli alaphoz", bízvást nevezhetõ semminek, de legalábbis kevésnek.
Várom a válaszát.