DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselõ Úr! Nekünk is fáj, hogy ez megtörténhetett, tekintettel arra, hogy bûnt követtek el, legalábbis a nyomozás jelenlegi állása szerint gyanúsíthatóak köztisztviselõk azzal, hogy bûncselekményt követtek el, amely 300 millió forint kárt okozott. Bûncselekmény elkövetésével szemben egyetlen szervezet sincsen beoltva.
Amit ön állít, az csak részben igaz. Februárban Báthory Zoltán kizárólag arról szerzett tudomást, hogy az irányítása alá tartozó fõosztályvezetõ jogosulatlanul használta az õ bélyegzõjét. A háttérrõl nem szerzett és nem is szerezhetett tudomást, tudatosan tévesztették meg ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Báthory Zoltán nem a vele egy szinten lévõ helyettes államtitkárt tájékoztatta, hanem azt a helyettes államtitkárt, aki akkor, a mondott idõszakban a közigazgatási államtitkár jogkörét gyakorolta. Õ tehát az õt terhelõ kötelezettséget, jelentési kötelezettséget teljesítette. A közigazgatási államtitkár jogkörében akkor jogszerûen eljáró helyettes államtitkár követte el azt a mulasztást, hogy a továbbiakról nem gondoskodott, a közigazgatási államtitkárt és a minisztert nem értesítette.
Báthory Zoltán ennek ellenére úgy ítélte meg, hogy fel kell ajánlania lemondását, pontosabban kéri a nyugdíjazását. Miniszter úr a késõbbi vizsgálatok tükrében, a késõbb ismertté vált tények, fejlemények tükrében úgy döntött, hogy ez nem indokolt, Báthory Zoltán helyettes államtitkár nem követett el olyan mulasztást, amely a minisztériumnak, a közpénzeknek kárt okozott volna, nem követett el olyan mulasztást, amely indokolttá tenné azt, hogy õt helyettes államtitkári posztjából felmentse, ezért nem fogadta el a nyugdíjazási kérelmet.
Ez történt, tisztelt képviselõ úr. Úgy gondolom, hogy az ügyek ilyetén beállítása, ahogyan azt ön próbálta beállítani, legalábbis problematikus. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)