DR. OROSZ SÁNDOR, a mezõgazdasági bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Az Országgyûlés mezõgazdasági bizottsága a múlt héten szerdán, Siófokon, a Balatoni Halászati Részvénytársaságnál tartott kihelyezett ülésén vitatta meg a halászatról és a horgászatról szóló T/3566. számú törvényjavaslatot. A bizottsági ülésen jelen lévõ 23 képviselõtársunk egyhangú szavazással úgy ítélte meg, hogy a benyújtott törvényjavaslat az általános vitára alkalmas, a szabályozás egészében és részeiben is szükséges, a szabályozási elvek megfelelõek.
Az érdekeltek és a szakmai érdekképviseletek a törvényjavaslatot már régóta várták, tehát nem új keletû igény az új halászati törvény iránti igény. A törekvések közül legutóbb 1995-ben nyújtott be a Haltermelõk Országos Szövetsége, valamint a Magyar Országos Horgász Szövetség a tárca számára egy kidolgozott törvényjavaslatot. Ezzel a lépésükkel elõsegítették azt, hogy felgyorsuljanak a kormányprogramban beígért újraszabályozás eseményei, és ennek eredményeként került sor a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat kormány általi elfogadására.
Magának a javaslatnak a benyújtását széles körû és érdemi egyeztetések elõzték meg. Magán a bizottsági ülésen is az érintett érdekképviseletek nagy számban vettek részt, és még ott is véleményt nyilvánítottak - nyilván megteszik ezt a vita további folyamatában is. Javított a javaslaton az is, hogy az elõzetes koncepcionális egyeztetések a parlamenti pártok között is megtörténtek. A bizottsági vitában elhangzottak legfontosabb megállapításait az írásban benyújtott ajánlás tartalmazza. A javaslat a halászati jogot - mint ahogy el is hangzott - a víz tulajdonjoga elválaszthatatlan részeként kezeli. Megítélésünk szerint a szabályozás tökéletesen megfelel mind a piacgazdasági, mind az ökológiai, mind pedig a halászattal, horgászattal kapcsolatos egyéb kívánalmaknak.
(17.50)
A vízhez, a víz tulajdonjogához való kötése, egy olyan helyhez, a halak életteréhez köti a szabályozást, amely más törvények, így a természet védelmérõl szóló törvény, a környezet védelmérõl, valamint a vadgazdálkodásról szóló törvény esetében is hasonlóan következett be.
Felmerült a vitában, hogy a tulajdonjogon alapuló halászati jogosultságok helyett a szabályozás elve az állam halászati jogát tartalmazza. A bizottsági vitában ennek részleteit még nem tárgyaltuk meg. Az elhangzott vélemények alapján azonban indokoltabb, jobbnak tûnik az a megoldás, amelyet maga a törvényjavaslat tartalmaz. Természetesen nem szabad elzárkózni - mint itt is elhangzott - az Amerikai Egyesült Államokban ismert gyakorlat megtekintésétõl sem.
Megfelelõ mélységben és tartalmilag is helyesen szabályozza a halászatban és a horgászatban érdekelt személyek és hatóságok, tulajdonosok és más jogosultak jogosítványait és kötelezettségeit a törvényjavaslat. Ennek ellenére a bizottsági vitában is felmerült egy régi keletû problémája a horgászegyesületeknek, miszerint javasolták, hogy a horgászengedélyek kiváltásakor a horgászegyesületi tagság legyen kötelezõ. Úgy gondolom, még ezt is meg kell vitatni a parlament elõtt is.
A javaslatból kitûnik, hogy a természetes vizeken az ökológiai, a halastavakon viszont a gazdasági szempontoké a vezetõ szerep. Ez azonban egyetlenegy esetben sem zárja ki a többi szempont szükséges érvényesülését. Ennek megfelelõen - a bizottság megítélése szerint - a törvényjavaslat összhangban áll a halászatot érintõ egyéb hatályos törvényekkel, különösképpen a vízgazdálkodásról szóló törvénnyel, a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvénnyel, a természetvédelemrõl szóló törvénnyel, nem kevésbé a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvénnyel.
Polémia alakult ki a bizottsági ülésen a törvényjavaslat címét illetõen is. Az érdekeltek egybehangzó kérése a törvényjavaslat címének megtartása. Ez is kifejezi, hogy a halász- és a horgásztársadalom felismerte: egy hajóban eveznek, közösen, együtt tudják érvényesíteni mindazokat a szempontokat, amelyeket egyébként a törvényjavaslat is célul tûz magának.
A javaslat szerkezete jól tagolt. A bizottsági ülés azonban megerõsítette vagy elfogadta - inkább így fogalmaznék - az érdekeltek véleményét, miszerint a VI. és a VII. fejezet rendelkezései egybevonhatók lennének, hasonlatosan ahhoz, ahogy egyébként a vadászati törvény ezt tartalmazza.
A preambulum röviden és érthetõen felsorol lényegében minden olyan szempontot, amely tényleg kifejezésre jut a szabályozás során.
Felvetették az érdekeltek, hogy a törvényjavaslat egyébként kiérlelt szövegében néhány pontosítás még szükséges. Indokolt lehet végigvezetni, illetve megkülönböztetni a halászati jog jogosultjának és a halászati jog gyakorlójának a fogalmát, és ehhez igazítani, néhány helyen pontosítani a szöveget.
Természetesen vita alakult ki a törvényjavaslat 3. § (2) bekezdésének rendelkezése körül is. Ez lényegében nem más, mint az a bekezdés, amely a fõ szabály alóli kivételeket állapítja meg a halászati jog tekintetében. Álláspontunk szerint a javasolt megoldás - miszerint a holtágak, illetõleg a bányatavak esetében az államot illesse a halászati jog - mind ökológiai, mind pedig társadalmi szempontokból megfelelõ. Az idõközben megjelent 22/1996. számú KHVM- rendelet alapján azonban még azt is felvetették az érdekeltek, hogy e két vízterületfajta mellett ez a szabály terjedjen ki a víztározókra is.
A bizottság egy ülésnapon foglalkozott a halászati-horgászati törvénnyel, valamint a környezetvédelmi bizottságnak a holtágak védelmével kapcsolatosan elõterjesztett önálló indítványával. E kettõ együttes tárgyalása is rávilágított arra, hogy a holtágak - és itt példaként elhangzott a tiszaugi, valamint a herepi Tisza-holtág - meglehetõsen bonyolult jogi helyzete, és a Baranya megyei víztározók rendezetlensége rávilágított arra, hogy erre a kivételezésre, amelyet a halászati törvény tartalmaz, igencsak szükség van a hal védelme és a halászati szempontok érvényesítése érdekében.
Elhangzott, mindenképpen megfontolásra javasolja a bizottság is a halászati jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének kérdését. A javaslatban a halászati felügyelõk mozgástere jelentõsen bõvül. Indokolt lenne ezt a jogosultságot kibõvíteni a halászathoz - mármint a jogosulatlan halászathoz és horgászathoz - használt eszközök visszatartásán túl a megsemmisítésére is.
A bizottság ülésén egyhangúlag fogalmazódott meg az, hogy a megváltozott halvédelmi bírságolási szabályok egy olyan gyakorlatot fognak tudni kialakítani, amely kellõ visszatartó erõt fog jelenteni a rabsicok elleni küzdelemben.
A vitában kevesebb szó esett az átmeneti idõrõl. Úgy tûnik, az érdekeltek számára az ott leírtak mindenben elfogadhatók. Úgy értékelik, hogy a szabályváltás eredményeként elõálló új tulajdonosi és jogosulti helyzet gyakorlására ez az idõ elegendõ, és a leendõ változások ezáltal lesznek olyanok, hogy a legkevesebb társadalmi konfliktust okozzák.
Tisztelt Országgyûlés! A bizottsági vitában, valamint a miniszteri expozéban elhangzottak alapján ajánlom szíves figyelmükbe, megfontolásukra a törvényjavaslatot, s kérem önöket, hogy hasonló hangnemben, mint ahogy a vita eddig zajlott ekörül, fogadják el. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)