POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az államtitkár úr egészen pontosan megszabta ennek a javaslatnak a tárgyát, illetve azt a fontos feltételt is, hogy csak abban az esetben érvényesül a kormány szándéka, amennyiben ezt a feszített menetet a törvényhozás képes akceptálni, képes figyelembe venni.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt a maga részérõl erre a kérésre vagy kérdésre - mert itt errõl van szó - azt a választ adja, hogy igen, képes, fontosnak tartjuk, hogy az év végén a közoktatásban dolgozók, az önkormányzati alkalmazottak hozzájussanak ehhez az összeghez.
Ám mindemellett mindezt nem jó szívvel tesszük, mindezt úgy gondoljuk, hogy egy késõn hozott - nem feltétlenül csak a fenntartó önkormányzatok és nem feltétlenül csak a kormány hibájából, hanem feltehetõen sokkal inkább ennek a bérmegállapodási struktúrának az elavult volta miatt egy igen késõn hozott -, jószerivel megalázónak nevezhetõ lépésrõl van szó.
Igaza van annak, aki azt mondja, hogy ez az összeg így, az év végén kifizetve lehet bruttó kilenc vagy tízezer forint, a sajátos adólevonási szabályok és egyéb szabályok miatt ez alig jelent néhány, jó esetben 4-5 ezer forintos pénzt a karácsonyi ünnepek elõtt. Tudjuk ugyanakkor nagyon jól, hogy ez az összeg a karácsonyra készülõdõ pedagógusoknak, óvónõknek sokat jelent egy olyan szakmában, ahol az átlagbérek alig valamivel térnek el a 30 ezer forinttól.
S éppen ez a tény veti fel azt, hogy erre van-e szükség, illetve jelent-e bármit is az egyszerû, hangulatjavító intézkedésen - ismeretes ez a kifejezés régóta - túl, amivel itt dolgunk van. S erre azt a választ kell adjuk, hogy nem. Nem jelent elõrelépést, strukturálisan nem javít ezen az állapoton.
Mindenki, aki csak kicsit is ismeri a bérviszonyokat, tudja, hogy elenyészik ez az összeg a hiány nagyságához, a bérek alacsony voltához képest, és mindenki tudja, hogy mi a különbség egy egyszeri év végi kifizetés és egy tartós béremelés között.
(16.40)
Két kérdésre kell választ adnunk. Az egyik: most aktuálisan miért ezt a megoldást választotta a kormányt? A másik pedig: hosszú távon jelent-e valamilyen kitörést a kormány eddigi tevékenysége?
Az elsõre az a válaszunk, hogy "ügyes" megoldást választott a kormány, az "ügyes"-t a szónak abban az értelmében, ahogyan a közismert vicc emlegeti az automata föltalálóját, amelyik csak a pénzt beveszi, de nem ad ki semmit. Hiszen a kormány megoldotta azt az igen nehéz politikai feladatot, hogy egyszerre, egy összegbõl hogyan lehet politikailag két bõrt lehúzni, hogyan lehet ezt az összeget eladni most mint karácsony eleji juttatást, és hogyan lehet egyszerre ugyanennek az összegnek az áthúzódó fedezetét a jövõ évre vonatkozó bértárgyalások tekintetében a kompromisszum jeleként, a kormányzati szándék kompromisszum jeleként föltüntetni.
Mindenki elõtt emlékezetes, hogy nemcsak az ez évi bérkifizetésekkel van gond, nemcsak az ez évi megállapodásnak van igen komoly híja ebben a szférában, hanem a következõ évre tett kormányzati ígéret sem látszik legalábbis garantáltnak a pedagógusok esetében.
A hároméves közalkalmazotti megállapodás a következõ évre, '97-re arra tett ígéretet, hogy ott õrzik a reálbérek a pozíciójukat, az nem fog csökkenni. Ennek megfelelõen kíván a kormányt 17 százalékos béremelésre javaslatot tenni mindamellett, hogy a költségvetésben ennek 11-12 százalékos fedezetét találták az érdekképviseletek, és mi magunk sem találtunk többet.
Az egyik magyarázat az volt, hogy az ez évi bérfejlesztés áthúzódó hatása lesz majd az egyik fedezet, a másik pedig az önkormányzatoknál fellelhetõ szabad forrás. Egyikkel sem találkozunk sûrûn. Érthetõ volt az érdekképviseletek fölháborodása, hogy új tárgyalást kívántak a következõ évre, ennek megfelelõen tett a kormány akkor egy új javaslatot; jó, nem januártól 17 százalék, hanem februártól éves átlagban 20.
Nem tett azonban a kormány mást, mint ennek a mostani 10 ezer forintnak az egy évre széthúzódó 2-2,5 százalékos hatását vitte át következõ évre, mintegy a kompromisszum jeleként. El lehet tehát mondani, hogy végrehajtotta a pénzügyi tárca azt a mutatványt, hogy egy összegrõl, egy rókáról két politikai hasznot, két bõrt le lehetett húzni.
Mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy elõre kíván-e lépni a kormány hosszú távon, nemcsak az aktuális döntést vizsgáló kérdésünkre, hanem hosszú távon? És bizony igaz, hogy itt a közoktatási törvény egy kötelezettséget fogalmaz meg, de mind a mai napig nem kapott sem egyetlenegy érdekképviselet, sem egyetlenegy ellenzéki párt sem olyan anyagot, mely erre vonatkozóan a kormány álláspontját leszögezte volna.
Meggyõzõdésünk, hogy nem tartható egyben a 650 ezer közalkalmazott bérszabályozása a közalkalmazotti szférán belül - és talán ez az, ami különbség köztünk és a szabaddemokraták között -, nem kinyomva bárkit a közalkalmazottiság kereteibõl, hanem a közalkalmazotti szféra keretei között kell megállapítani 3, illetve 4 szakmai táblát, az egyik a közoktatásban dolgozók, a második az egészségügyben dolgozók, a harmadik a tudomány, illetve a felsõoktatás intézményeiben dolgozók, a negyedik pedig az egyéb önkormányzati alkalmazottak, köztük a mûvelõdési, helyi fenntartású mûvelõdési intézménynél foglalkoztatott munkavállalók szakmai bértáblája.
Mit remélhetnénk ettõl a változástól? Azt, hogy egy igazságosabb bérbesorolási rendszer alakul ki, amelyik ezeket a szakmákat - amelyek igen eltérõek foglalkoztatási és képzettségi szempontból -, ezeket a szakmákat nem összekötve, hanem külön-külön, a valósághoz illeszkedve képes kezelni. Erre vonatkozó javaslatunkat a következõ évben is meg fogjuk tenni. Köszönöm a figyelmüket.
Fontosnak tartottuk erre a két kérdésre a válaszunk leszögezését amellett, hogy támogatni fogjuk azt, hogy még ebben az évben jussanak hozzá ehhez az összeghez a közoktatás dolgozói, illetve az egyéb önkormányzati alkalmazottak. Köszönöm. (Taps a jobb oldali padsorokban.)