HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden szeretném két dologra felhívni a figyelmet a kialakult helyzet kapcsán.
A magunk részérõl támogatni fogjuk ezt a korrekciós lépést, bár nem jó szívvel tesszük ezt. Én úgy látom, hogy elhibázott volt a '96 elején megkötött megállapodás a kormány, az önkormányzatok és az érintett szakszervezetek között, s ennek az elhibázott megállapodásnak isszuk most a levét, ha szabad ezt a szót használnom.
Ezeket az egyszeri bérkiegészítéseket én kifejezetten rossznak tartom, rossz megoldásnak, kicsit alamizsna jellegû megoldásnak. Ezek a 10 ezer forintok bruttó kifizetéssel - aminek a tényleges nettó értéke néhány ezer forint lesz a pedagógusok, illetve az érintett közalkalmazottak zsebében - a közoktatásban semmilyen formában nem adnak azokra a problémákra választ, amelyek felhalmozódtak az elmúlt idõszakban a pedagógus szakma bérügyei körül.
Nem véletlenül próbáltunk meg - most már hónapok óta - elõhozni egy önálló pedagógus-bértáblát mint megoldási lehetõséget, ezek az alkalmak azt bizonyítják, hogy nem mûködik ez az egységes közalkalmazotti bértarifa-rendszer, nem mûködik az önkormányzatok kezébõl kivett s tõlük függetlenül mûködõ majd 800 ezer embert átölelõ bértarifa- rendszer egészében.
Hogy mennyire nem mûködik ez, erre egyébként a közoktatási törvény is felhívja a kormányzat figyelmét akkor, amikor '96. december 31-ei határidõvel ró kötelezettséget - nyilván elsõsorban a Munkaügyi Minisztérium irányába - egy önálló pedagógusbér-, differenciált bérrendszer kidolgozására, amirõl egy szót se hallottunk.
Én a magam részérõl úgy gondolom, hogy nagyon fontosak persze a bérmegállapodások az érintett szakszervezetekkel, nagyon lényeges dolog a társadalmi béke, nagyon fontos az, hogy legyen mindenki számára áttekinthetõ és egyértelmû megállapodás, de az legalább ilyen fontos, hogy az egyébként szûkre szabott lehetõségeink - mondjuk a béremelés területén - olyan irányba hassanak, ami mondjuk a közoktatás vonatkozásában az elõrelépést jelentheti.
Akkor, amikor nincsenek igazából helyi szinten fejlesztési források, akkor, amikor a tanárok nagy része leginkább lelkiismeretére és saját modernizációs szándékaira hagyatkozva kell hogy részt vegyen abban a folyamatban, amit ez a kormányzat elhatározott, akkor nagy kérdés, hogy kell-e, lehet-e ilyen formában, egy rosszul mûködõ bérrendszerre ráépítve egy legalább ilyen rosszul mûködõ egységet, és áttekinthetetlen béremeléssel - egyszeri béremeléssel - kell a probléma látszólagos megoldását számunkra itt elõhozni.
Szeretném még egyszer jelezni - és akkor be is fejezem -, hogy mi nem leszünk akadályai annak, hogy ez a 3,4 milliárd forint forrásként rendelkezésre álljon az érintetteknek. Ugyanakkor szomorúan látjuk azt, hogy ezek a pénzek, ha idõben kerültek volna felhasználásra - ha mondjuk egy fejlesztési forrásként azokhoz a tanárokhoz juthattak volna célzottan el, akik tudtak és akartak az elmúlt idõszakban vagy akarnának az elkövetkezõ idõszakban valamilyen irányba ellépni -, akkor jó helyre kerültek volna.
Így egy rosszízû feladat végrehajtása lesz a dologból, ahelyett, hogy az lett volna, amit mi a magunk részérõl nagyon szerettünk volna. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)