KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Nem hiszem, hogy a képviselõ úr kérdése, vagy annak feltétele megfelel a Házszabály alaki követelményeinek, de végül is ilyen apróságokkal az ember általában már nem nagyon foglalkozik.
Ami a rendõrség helyzetét és az ezzel kapcsolatos megnyilatkozásaimat illeti, azokat én továbbra is tartom, hiszen az a helyzet, ami a rendõrséget jellemzi és ami egy folyamat eredményeként alakult ki, természetesen számos objektív elemet is tartalmaz. Ennek része az az erõltetett fejlesztés, amit a finanszírozás nem követett abban az idõszakban, amikor ez bekövetkezett. Része természetesen az, hogy összességében az inflációt követõ támogatása a rendõrségnek soha nem valósult meg, és természetesen része mindennek az is, ami általában a közbiztonság területén, az ismertté vált bûncselekmények számának növekedése területén az elmúlt években, lehet mondani, 1989 óta történt. Másrészt azonban, éppen ez a helyzet különbözõ reagálásokat kellett volna, hogy kiváltson, hiszen ezekre a problémákra reagálni kell, reagálnia kell a rendõrségnek. Ezek a reakciók nem a kívánatos irányba haladtak, sem a szervezeti felépítés, sem a gazdálkodás felépítését illetõen. Ugyanakkor viszont olyan nemkívánatos tendenciák indultak meg a rendõrségen belül, gondolok itt elsõsorban az egyre szélesebb körben ismertté vált fegyelmi problémákra, amelyek önmagukban igényelték a megújulását, a változását a szervezetnek, és ehhez én azt elengedhetetlennek tartottam, hogy ezt személyi változások is kísérjék. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)