DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ilyenkor Mikulás közeledtével várakozással teli izgalom hatalmasodik el a közvélemény egy jelentõs részén. A gyermekek a csizmáikat pucolgatják szorgalmasan, hogy legyen mibe a Mikulásnak ajándékot tenni. Tisztelt miniszter úr, ön virgácsot tett néhány rendõrvezetõ csizmájába és útilaput kötött a talpukra. A közvélemény felé pedig csoki mikulás helyett beígérte saját lemondását arra az esetre, ha, úgymond, a személycserék sem hoznák meg a kívánt változásokat.
Tisztelt Miniszter Úr! Készülve erre a kérdésre, átolvastam az ön parlamenti megnyilatkozásait az elmúlt két és fél évre visszatekintve, és meglepõen kevés konkrétumot találtam benne. Egy dolog azonban szembeötlõ, hogy ön két és fél évig következetesen védte, dicsérte, pozitívan értékelte a rendõrség munkáját, minden olyan kérdésre, amit elsõsorban az ellenzék oldaláról feltettek önnek. S ezenközben pedig krokodilkönnyeket hullatott azért, hogy ezeknek a szegény rendõröknek milyen sanyarú anyagi, technikai körülmények között kell a megnövekedett elvárásoknak megfelelni, mintha egyébként nem önnek, illetve nem az ön által félig vezetett kormánynak kellett volna ezeken a körülményeken javítani.
Tisztelt Miniszter Úr! Én nem azt kérdezem öntõl, hogy mi volt a rendõrvezetõk sietõs, a törvényesség és a politikai elfogulatlanság látszatára sem ügyelõ menesztésének a valós indoka, hiszen azt gondolom, hogy ahogy eddig sem válaszolta ezt meg, erre a kérdésre is hiába várnám most a választ. Inkább azt kérdezem öntõl, hogy milyen konkrét jelek, fejlemények, mutatószámok alapján fogja ön eldönteni, hogy immár elérkezett az idõ arra, hogy belássa saját alkalmatlanságát, és beváltva a közvéleménynek tett ígéretét, lemondjon? Izgalommal várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.)