HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr! Hát így a mai vita vége felé azért hadd említsem meg azt Hajdú Zoltán tisztelt képviselõtársamnak, hogy nemcsak és kizárólag az egy százalékból lehet ám Magyarországon finanszírozni mondjuk Pannonhalma, mondjuk fontos mûemlékek, egyházi intézmények támogatását.
A Magyar Köztársaságnak van egy költségvetése emlékeim szerint. Amit tisztelt képviselõtársaim mondanak, akkor lenne logikus, ha a személyi jövedelemadó 100 százalékáról az állampolgárok döntenének, beikszelés alapján. Ebben az esetben persze, nem is lenne szükség parlamentre, mert amennyire legalábbis az én történelmi ismereteim jók, azt mondják, hogy az emberek azért a demokráciákban elsõsorban és döntõen azért hozták létre a parlamenti rendszert, hogy a parlamentek határozzanak az adó, a beszedett adók nagyságáról és az adók újraelosztásáról. Általában és döntõen ez a parlamentek feladata, szégyellem, hogy erre emlékeztetni kell magunkat, és nem az, hogy egyes képviselõk naponta ötször, hatszor, tízszer, húszszor felszólaljanak. Noha kétségtelen, hogy ez is benne van a parlamenti demokráciában. Ha a magyar demokrácia jól mûködik, akkor a választók olyan parlamentet választanak, amelyre rábízhatják a közpénzek elosztását. Ez történik elõbb a költségvetési bizottságban, majd magában az Országgyûlés plenáris ülésén, és akkor természetesen minden nemes célra jut ebbõl a pénzbõl. Ahogy Pannonhalmára, a különbözõ egyházi iskolákra, hála Istennek, eddig is jutott pénz, jut az idei költségvetésben is, mégpedig 15-16 százalékkal emelkedik az elõzõ évihez képest, aminek nagyon örülünk.
Ilyen módon tehát, hogyha az az egyszázalékos törvény nem kerül elfogadásra, vagy az egyházak nem kerülnek bele, akkor a parlamentnek megvan a lehetõsége arra, hogy támogassa ezeket a nemes célokat más módon és ebben, természetesen - hiszen Hajdú Zoltán képviselõtársammal nagyon sok dologban egyet szoktunk érteni - egyet fogunk érteni, hogyha nem az egy százalékon át, hanem akkor más módon ezeket a nemes célokat támogassuk továbbra is.
Úgy, hogy én azt mondom, hogy ne féljen, hogyha ezt a törvényt nem fogadja el az önök által kívánt formában a parlament, akkor még megvan a lehetõségünk arra, hogy minden nemes célt jó szívvel támogassunk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)