DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti, közcélú felhasználásáról szóló elõterjesztés úgynevezett "szunnyadó" törvény kapcsán történt elõterjesztés, hiszen az 1995. évi CXVII. törvény 45. §-a kimondja, hogy magánszemély összevont adóalap után befizetett adójának egy százalékát közcélra átutalhatja, de errõl külön törvénynek kell rendelkeznie.
Miután eddig ez a törvény nem létezett, most beterjesztette a kormány; és egy rendkívül sajátos munkamegosztás kapcsán nemcsak a kormány terjesztett be egy ilyen törvényt, amely - mindjárt hozzá kell tegyem - az SZDSZ sugallatára tette ezt, hanem az SZDSZ még külön ráerõsített az önmaga dátum nélküli elõterjesztésével, és nagyon érdekes következtetések levonására alkalmas a két elõterjesztés összehasonlítása. De mielõtt ezekre a kérdésekre rátérnék, hadd utaljak arra, hogy tulajdonképpen itt az egész adórendszer átalakulásának az elõterjesztésével állunk szemben, hiszen az eddigi adóelképzelések teljes mértékben átalakulnak a magánszemélynek az egyszázalékos felhasználási lehetõségével, és az adórendszer átalakítása olyan helyzetben következik be, amikor nincs adómorál, és az eredeti adózás, a hatályos törvények alapján történõ adózás is rendkívül nehezen követhetõ a szabályok állandó változása miatt, a szabályok egy részének ésszerûtlensége, más jogszabályokkal való kollíziója miatt. Most ezt még megkombinálni egy további elemmel már eleve nem látszik szerencsésnek.
De ha megvizsgáljuk abból a szempontból ezt az elõterjesztést, hogy a beterjesztésnek az egyházak részére való kiterjesztése az SZDSZ- javaslat értelmében az adózó egyszázalékos adójának a különbözõ, olyan felhasználására is lehetõséget ad, amely a történelmi egyházak fennmaradását illetõen mind a négy történelmi egyház vezetésében igen komoly aggályokat vetett fel, akkor már láthatjuk, hogy nemcsak az adórendszernek a teljes átalakítását jelenti ez a beterjesztés, hanem az állampolgároknak az egyházakkal való kapcsolatrendszerét, és egyáltalán, a közcélú kötelezettségek fenntartását illetõen óriási változásokat jelentenek.
Itt hadd fejtsem ki rögtön a Független Kisgazdapártnak az aggályát azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán, alkotmányos-e ez az elõterjesztés, mert hiszen sérti ez az elõterjesztés a magyar kormány és a Szentszék között létrejött megállapodást, márpedig a közelmúlt több, Ház elõtt lefolyt jogvitája kapcsán a kormány mindig olyan álláspontot hangoztatott, hogy a hazai jog és a nemzetközi jog ütközése esetén a nemzetközi jog az irányadó. Itt pedig van egy érvényes megállapodás a Szentszék és a magyar kormány között, és eszerint az SZDSZ módosító indítványának tekinthetõ önálló törvénymódosító javaslata vagy törvényjavaslata az egy olyan helyzetet teremt, amely a nemzetközi joggal való kollíziót jelentheti; ebben az esetben már elõre jelzi a Független Kisgazdapárt, hogy kénytelen lesz az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha a tisztelt Ház a hatályos nemzetközi szerzõdéseket nem fogja tiszteletben tartani.
Hadd legyen szabad továbbá rámutatnom arra, hogy az SZDSZ-ihletésû törvényjavaslatot a Független Kisgazdapárt egyebekben egy porhintõ javaslatnak, egy leplezõ szándékú javaslatnak minõsíti, hiszen óriási gondok vannak a közcélú finanszírozásokkal, sõt, újabb megszorítások bevezetésére került sor. Most itt utalnék a honoráriumok tb- járulékoltatására. Ez tehát egy keretcsökkentést jelent, ez a beterjesztés a másik törvényhez viszonyítva. Ezt az összefüggést a beterjesztõ egyáltalán nem vizsgálta. Legyen szabad továbbá rámutatnom, hogy az inflációval nem tart lépést a költségvetési támogatás, ezért tehát fenyeget a közcélú finanszírozásoknál az ellehetetlenülés.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint érdemi megoldásra van itt most már szükség, nem ezekre a formális elõterjesztésekre. Ahhoz, hogy érdemi megoldásról lehessen beszélni, mindenekelõtt meg kellene határozni a feladatokat: milyen célra, milyen kötelezettséggel kell gondolnia az állami költségvetésnek, és a támogatások reális megállapításának kellene az egész eljárás alapjául szolgálnia. Ugyanis nem lehet cél e területek felszámolása vagy leépítése. Érdemi megoldás helyett változatlan struktúra és gondok mellett jelentéktelen összeggel kívánják a többlettámogatást megoldani a kormányzati oldalról. Ez körülbelül 5 milliárd forintot jelent. Ennek - a mi megítélésünk szerint - a célhoz viszonyított, a feladatok nagyságához viszonyított összegszerûsége a jelentéktelen, nem általánosságban mondjuk mi ezt az 5 milliárd forintra. És úgy gondoljuk, hogy ráadásul ennek nem hatékony, eshetõleges szétosztogatásáról van szó, ami végképp ellenzendõ.
(18.20)
A szétosztás jellemzõit a Független Kisgazdapárt úgy tudná összefoglalni, hogy egyértelmûen pazarló mechanizmus, újabb felesleges bürokrácia megnyilvánulásáról van szó, értelmetlen lobbyzásra épül az egész elõterjesztés, hiszen nem a feladatokról, hanem az adózó szimpátiájáról van szó, tehát végül is az adózó szimpátiáján múlik, hogy bizonyos területeket milyen összegszerûséggel fog megtámogatni, és miután igen fontos közcélok maradnak a lényegét tekintve finanszírozatlanok, vagy alulfinanszírozottak, ilyen körülmények között egy túlfinanszírozás jelentkezése kevésbé lényeges célt illetõen egyértelmûen nagyon rossz megközelítést jelenthet. Szükségtelen megkülönböztetések vannak az ilyen elõterjesztésben, mert hogy erre mondjak egy példát: hogy lehet például eldönteni, hogy az Opera, vagy a Nemzeti többlettámogatása a nemesebb feladat-e?
Egyértelmû tehát, hogy ezt a mérlegelést addig, amíg egyiknek a finanszírozása sincs biztosítva, a közcélú finanszírozásokkal kellene megoldani. És ráadásul ilyen megközelítés mellett a fontos nemzeti intézmények egész sora kimarad, mondjuk, például a mi meglátásunk szerint olyan intézmények, mint a Vígszínház, a Madách Színház stb. kimaradnának. Elfogadhatatlan tehát ez a megközelítés.
Nem hagyható figyelmen kívül az a meglátásunk sem, hogy a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, pitiáner állami szerep van ebben a helyzetben. És ha megnézzük például az adózás határideje kérdéskörébõl ezt a mostani beterjesztést, akkor látni fogják képviselõtársaim, hogy míg az adózás határideje március 20-a, az APEH közcélú egyszázalékos átutalásának határideje viszont a beterjesztés szerint október 31-e lenne. Most ezzel kapcsolatban több kérdést fel lehetne vetni, hogy egyáltalán miért van ez a különbség, és megengedhetõ-e, nem jelent-e egy olyan diszkriminációt, amely általában megengedhetetlen.
De engedjék meg, hogy én most csak egy szempontból vessem fel ezt a kérdést. Több mint fél évig az állam ingyen használná ebben az esetben az adófizetõk közcélú adományát, ami megint csak nem lehet célja a mi adórendszerünknek.
Hadd legyen szabad külön is, nagy nyomatékkal rámutatnom arra, hogy nem kapcsolódnak a célok ehhez az elõterjesztéshez, csupán az intézmények kapcsolódnak a közcélú befizetésekhez. Nincs elõírás, hogy a közcélú befizetésekbõl mit kell többletként megvalósítani, és mit nem. Ez is egy nagyon fontos momentuma lenne e kérdés elbírálásának, hiszen itt fontos célok a finanszírozás kapcsán háttérbe szorulhatnak.
Nincs meghatározva, mi lesz azzal a következõ évben, aki adományt kap. Ez egy nagyon komoly hiányossága az elõterjesztésnek, mert szinte valószínûsíti azt, hogy visszavesznek a költségvetési támogatásából annak, aki ilyen adományt kap, tehát a két rendszer kibékíthetetlen ellentétben áll egymással.
Ehhez a támogatáshoz egy bonyolult feltételrendszer kapcsolódik, ami a törvény alkalmazását rendkívül nehézkessé teszi. Eshetõleges munkamegosztás van, itt ki kell mondani õszintén, az SZDSZ és a kormány között, hiszen az SZDSZ-é az ötlet, a kormányé a törvényjavaslat elõterjesztése.
Az SZDSZ, amint már az elõbb érintõlegesen szóltam róla, ezzel párhuzamosan beadott egy önálló képviselõi indítványt, T/3454. számon, a kormányéval azonos címen, de a kormányéval távolról sem azonos tartalommal. Így többek között az egyházakra az SZDSZ ki akarja terjeszteni az egyszázalékos szabályt, amit már az elõbb érintettem a nemzetközi kötelezettségvállalásaink körében.
Mi, amint azt már jeleztük a felszólalásomban, nem értünk egyet a törvénnyel, de különösképpen nem értünk egyet az SZDSZ önálló képviselõi indítványával, hiszen az az egyszázalékos szabálynak az egyházra való kiterjesztésével mind a négy történelmi egyháznak az elhatározásával és a hívõk nagy tömegeinek az elhatározásával és véleményével szembekerül. Kérem, ki kell mondani egyszer s mindenkorra teljesen világosan: a közcélok finanszírozását, beleértve az egyházak finanszírozását is, a központi költségvetésbõl kell megoldani, de az álláspontunk szerint ez egyes közcélú finanszírozások esetében mindenképpen lényegesen magasabb többlettámogatásból, tehát a költségvetési összegek nagyobb ráfordításából kell történnie, mint ahogy az jelenleg van.
A Független Kisgazdapárt felhívja a figyelmet még arra, hogy a történelmi egyházak és a hívõk tömegeinek az ellenzését kiváltani egy olyan törvényjavaslattal kapcsolatban, ahol sem a törvényjavaslat, sem az SZDSZ önálló képviselõi indítványa nem számol a magyar adómorállal, nem számol a magyar adórendszerrel, nem számol a finanszírozás gondjaival, nem számol az inflációval, nem számol egyetlenegy lényeges elemével sem a jelenlegi gazdasági helyzetnek, ezt igen súlyos hibának minõsíti a Független Kisgazdapárt. Ezért mi nemcsak hogy nem tudjuk támogatni egyik elõterjesztést sem, sem a kormányét, sem a Szabad Demokraták Szövetségéét, hanem azt mint egy kellõen nem tisztességes szándékot leleplezõ, porhintõ elõterjesztést a leghatározottabban elutasítjuk. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)