KÕSZEG FERENC (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyolcadik éve, hogy Magyarország csatlakozott a genfi menekültügyi egyezményhez. Akkor, az akkori politikai körülmények között természetes módon, földrajzi korlátozással - azzal a korlátozással -, hogy csak európai menekültet, tehát európai országból jövõ menekültet fogad be az ország. 1990 óta téma az, hogy ezt a földrajzi korlátozást, amely teljesen idõszerûtlen, korszerûtlen, fel kell oldani, hiszen idõközben az összes volt szocialista ország földrajzi korlátozás nélkül csatlakozott az egyezményhez, és a földrajzi korlátozás már csak Törökországban és Máltán maradt fenn.
(20.00)
A kormány jogalkotási programjában voltaképpen '94 óta ismételten benne van, hogy ezt a törvényt meg kell alkotni, és tudomásom szerint jelenleg küszöbön áll az, hogy a kormány foglalkozzon a törvénnyel, a törvény koncepciójával, és a jövõ évnek feltehetõen az elsõ idõszakában benyújtsa a törvényt.
Mindezt azért mondom itt a költségvetés részletes vitájának keretében, mert ugyanakkor a Menekültügyi és Migrációs Hivatal költségvetésében nincs nyoma annak, hogy egy olyan törvény elfogadására készül a kormány, beterjesztésére készül a kormány és elfogadására az Országgyûlés, amely nyilvánvalóan költségigényes. Van ugyan szó arról, hogy a Menekültügyi és Migrációs Hivatalnak a kiadásai elõreláthatóan csökkenni fognak - és nyilvánvalóan tényleg csökkenni fognak -, hiszen a délszláv menedékesek száma már mostanra is a korábbinak a negyedére zuhant le, és valószínûleg a délszláv menedékesek, hogyha nem történik valamilyen katasztrofális esemény tõlünk délre, akkor a menedékesek haza fognak menni, el fognak menni az országból.
Ennek ellenére a genfi egyezménybõl következnek kiadások. Csak hadd mondjam azt, hogy az ENSZ Menekültügyi Fõbiztosságának budapesti irodája 300 ezer dollárt költ csakis a menekülteknek az eljárás közben való, tehát a menedéket kérõknek az eljárás közben való ellátására; holott az ENSZ Menekültügyi Fõbiztossága nem folytat teljes értékû eljárást az ügyükben, az ügyintézés az általában 10 napot vesz igénybe, míg hogyha ez rendesen egy menekültügyi eljárás keretében a magyar hatóságok elõtt történik - akár egyfokú, akár kétfokú lesz az eljárás -, a bírósági felülvizsgálat lehetõsége mindenképpen nyitva van, tehát legalább arra kell számolnunk, hogyha senki nem is kapná meg a kérelmezõk közül a menekült státuszt, akkor is 60 napot fognak Magyarországon tölteni. Nem is beszélve arról, hogy egyáltalán nem lehet kizárni - és nem is volna helyes kizárni - azt, hogy megkapják némelyek a menekült státuszt, ami természetesen további ellátási kötelezettségeket ró az országgyûlési költségvetésre. Ezért javasoltam a Menekültügyi és Migrációs Hivatal költségvetésének 100 millió forinttal való felemelését, illetve a költségvetési támogatásának felemelését.
Itt egy olyan törvényrõl van szó, amelynek a meghozatala mindenképpen szükséges, esedékes, de e pillanatban nincsen még meg a törvény. De van egy másik törvény, amely megvan már, és amelynek a végrehajtását már réges rég meg kellett volna kezdeni, és amely törvény végrehajtására a költségvetési javaslat nem ad lehetõséget. Itt az úgynevezett ellenõrzési törvénynek arra a kiegészítésére gondolok, amely a Történeti Hivatal felállítását irányozza elõ. A törvény augusztus elsején lépett hatályba. Nem tartalmaz semmi olyan kitételt, amely szerint a Történeti Hivatal felállítására a hatálybalépéshez képest késõbbi idõpontban kerülne sor. A törvény hatálybalépésétõl kezdve az Alkotmánybíróság állásfoglalásának megfelelõen és a törvény elõírásainak megfelelõen mindenkinek jogában áll az, hogy az egykori állambiztonsági szolgálatnak a jogellenesen keletkeztetett irataiba - róla szóló irataiba - betekintsen. Ez az információs önrendelkezési jognak, egy alkotmányos alapjognak a gyakorlásához mindenképpen szükséges. Ez volt az Alkotmánybíróság állásfoglalása, ez volt a Ház állásfoglalása. Ennek a gyakorlására azonban jelenleg nincs lehetõség, vagy csak nagyon korlátozottan van lehetõség.
A Történeti Hivatal önálló költségvetési fejezet a költségvetés szerkezetében. A Belügyminisztériumban számításokat végeztek arra nézve, hogy milyen költségeket igényel ennek a hivatalnak a felállítása és egyéves mûködtetése, és körülbelül 900 millió forintos összeget állapítottak meg és 116 munkatársat ahhoz, hogy ez a hivatal mûködni tudjon. Talán érdemes zárójelben megjegyezni, hogy a hasonló funkciójú németországi hivatal 3000 munkatárssal dolgozik. A költségvetés ezzel szemben 200 milliós tételt tartalmaz. Ezt ebbõl az összegbõl felállítani és mûködtetni a hivatalt teljes képtelenség, tehát azt jelenti és azt üzeni a lakosságnak - a hazai lakosságnak természetesen elsõsorban, de bizonyos fokig az erre a kérdésre azért odafigyelõ külföldnek is -, hogy Magyarország annak ellenére, hogy meghozta a törvényt, igazából nem szándékszik megteremteni az információs önrendelkezési jognak ezt a gyakorlási lehetõségét. Ezért tudomásul véve és ismerve természetesen a költségvetés szûkösségét, nem a 900 millióra való felemelést javasoltam, mint amit a szakértõk igényeltek volna, hanem csupán az 500 millió forintra való emelést, tehát 300 millió forintos emelést. Így jött létre a kettõbõl összesen egy 400 millió forintos költségvetési többlet.
Én természetesen abból indultam ki, hogy a költségvetés hiánya ne növekedjék, ezért megpróbáltam ellentételezni a kiadásnövekedést, és úgy véltem - úgy is mint a nemzetbiztonsági bizottság tagja, alelnöke -, hogy a nemzetbiztonsági kiadások sorában a Katonai Felderítõ Hivatal az, amely igen magas költségvetési támogatással rendelkezik. Nem akarnék részletes adatokat mondani, mert mindig bizonytalan vagyok, hogy - mondjuk - a létszámadatok mennyiben képeznek államtitkot. Én azt hiszem idõnként, hogy államtitkot képeznek, aztán máskor a Heti Világgazdaságban olvasom ezeket a titkosnak vélt adatokat, de azt hiszem, hogy nincs szükség arra, hogy adatokat mondjak; az azonban tény, hogy a Katonai Felderítõ Hivatalnak a létszáma magasabb, mint az igen széles feladatkörrel rendelkezõ Nemzetbiztonsági Hivatalé, és a költségvetési támogatása a 4,5- szerese a Katonai Biztonsági Hivatalénak, amely pedig, mint tudjuk, '94 elõtt is - mondjuk, az olajügyek, a honvédségen belüli olajügyek felderítésében - igen jelentõs teljesítményt mutatott fel, és jelenleg is a robbantásokkal kapcsolatos felderítõ munkája ugyancsak igen jelentõs.
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a Katonai Felderítõ Hivatalnak a tevékenysége nem éppen olyan fontos, és a nemzet, az ország biztonsága, a külsõ védelme szempontjából nem igen fontos, de ugyanakkor tudjuk azt, hogy a haderõreform általában létszámcsökkentést von maga után, és a bizottsági vitában a honvédelmi miniszter azt jegyezte meg - én úgy véltem, hogy némi csodálkozással a hangjában -, hogy a hivatalnak a költségvetése másfél dandáréval azonos. Van egy olyan érzésem, azt gondolom, hogy a hivatalnak a mûködési méretei még abból az idõbõl öröklõdtek, amikor a felderítõ hivatalnak a figyelme a Földközi-tengerig és az ott mûködõ, ott manõverezõ amerikai flottáig kellett hogy kiterjedjen. Ez nyilvánvalóan ma már nem szükséges, tehát el tudom képzelni, hogy meg lehetne oldani a hivatalnak a mûködtetését kevesebbõl is, és ezeket az elõbb említett, mindenképpen megoldandó feladatokat lehetne fedezni ebbõl az összegbõl.
Végezetül azt szeretném mondani, sajnálatos módon az indítványok a Nemzetbiztonsági Hivatalban és - tudomásom szerint - a többi bizottságban sem kapták meg a szükséges támogatást, sõt, még az egyharmadnyi támogatást sem kapták meg. Tehát a nemzetbiztonsági bizottságban folyó vita alapján nem azért, mert bárki ne értett volna egyet a költségvetésitámogatás-emeléseknek a szükségességével, hanem azért nem, mert nem tudták elfogadni a költségvetésitámogatás-csökkentésnek a lehetõségét. Ezért most benyújtottam még egy kapcsolódó módosító indítványt, amely már kizárólag a Történeti Hivatalra vonatkozik, a 300 millióról lecsökkentettem a támogatásnövelés igényét 250 millióra, tehát ezek szerint a szakértõk által szükségesnek vélt összegnek a felét kapná a Történeti Hivatal, és nem tudtam ellentételezni, mert nem tudtam, hogy honnan lehetne elvenni.
(20.10)
Kérem azonban a költségvetéssel foglalkozó kormányt, másrészt a költségvetési bizottságot, hogy legalább ezt próbálja meg valamilyen módon lehetõvé tenni, mert tényleg egy olyan intézménynek a létrejöttérõl van szó, amelynek a létre nem jötte alkotmányos jogokat csorbít. Köszönöm szépen.