DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez év február 20- án tettem föl ugyanezt a kérdést a miniszter úrnak. Sajnos, a miniszter úr szokatlan módon, kifejezetten személyeskedve és a tárgytól eltérõen válaszolt. Az utolsó mondata volt érdemi válasz a kérdésemre, az, hogy nyárig reméli, hogy megtalálják azokat a forrásokat, amelyek lehetõvé teszik a hadigondozásról szóló törvénynek a módosítását.
Igen tisztelt Államtitkár Úr! Azóta jól tudjuk, hogy ennek az országnak volt bõven forrása, sok-sok milliárd forintja arra, hogy szétosszák egymás között, hogy Ózdnak adjanak, hogy olyan beruházásokat finanszírozzanak, amelyeknek a gazdasági racionalitása kétséges. Tudjuk jól azt, hogy az ÁPV Rt. végül is 800 millió forintot adott egy szakértõnek, holott a hadiárvák számára körülbelül olyan 250-300 millió forint elég lett volna ahhoz, hogy két éve ígért, fejenkénti 50 ezer forintjukhoz hozzájussanak.
A nyár, amit a miniszter úr ígért, eltelt. A hadigondozásról szóló törvény módosítása a mai napig nem került az Országgyûlés elé. Két éve adós ezzel a tárca. Két éve várják azok, akik az országért életüket adták, azoknak a hozzátartozói, akik az országért az egészségüket adták, hogy a hadigondozásról szóló törvény vitatott paragrafusai módosításra kerüljenek. Kérdem én államtitkár urat: meddig kell még várniuk? Ameddig meghalnak? (Gyér taps a jobb oldalon.)