DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Jelen felszólalásomban a jövõ évi költségvetés egyetlen fejezetérõl kívánok beszélni - annak kiadási fõösszegérõl, belsõ elosztásairól, kiadásairól -, és ez a népjóléti fejezet.
A kiadási fõösszeg valamelyest nõtt az ez évihez viszonyítva, mert 253 milliárdról 275 milliárdra növekedett ez a szám. Elégedettek pedig nem lehetünk, mert ez a növekedés még az inflációt sem követi, s messze elmarad a reális igényektõl és elvárásoktól. De nézzük a fejezet belsõ tartalmát!
A Népjóléti Minisztérium igazgatása, mûködési költségei egy dinamikus emelkedést mutatnak, ami önmagában nem volna baj - hiszen a szakapparátust jól meg kell fizetni -, ha a többi költségvetési szervnél is látható volna ez a dinamikus emelkedés. Most, amikor a minisztériumok "karcsúsításáról" beszélünk, és ezt tûztük ki célul, érthetetlen ez a mûködési költségnövekedés. Sajnos, hasonló növekedést nem találtam a népegészségügyi intézmények fejezetében. Ugyan a szöveges rész 3,4 százalékos emelkedésrõl ír, valójában az ez évi várható kiadáshoz képest csökkenés látható a számokban. Pedig a bevezetõben azzal dicsekedik a szerzõ vagy szerzõk, hogy a prevencióra, megelõzésre többet költenek jövõre, mint az idén. Ugyanakkor az ÁNTSZ-ek kiadása nem növekedne, pedig a prevenció állami feladat, és ezt a feladatot az állam az ÁNTSZ-eken keresztül képes csak elvégezni.
Az a magyarázat, hogy az ÁNTSZ-ek majd növelni fogják bevételeiket, hiú ábránd a megítélésem szerint. A kórházi kapacitásszûkítés gyakorlati lebonyolításánál nagy feladat hárult az ÁNTSZ-ekre, s a jövõben a minimális feltételrendszer bevezetésével a feladatok megsokszorosodnak, ugyanakkor ugyanannyi vagy közben esetleg csökkenõ ÁNTSZ személyzettel. Félek attól, hogy az ÁNTSZ-ek nem tudják ebbõl a pénzbõl kihozni azokat az elvárásokat, amiket a vállukra helyezünk. A gyógyító, megelõzõ ellátás országos intézeteinél tervezett 346,5 millió forintot eltúlzottnak találom, mert a térítési díjak nem módosultak olyan mértékben, valamint a fizetõképes kereslet sem növekedett olyan mértékben, hogy ezt a bevétel összegei indokolhatják.
Megdöbbenve és meglepve olvastam a szöveges magyarázatban, hogy az egészségügyi tartalékolásra új intézményt alapítanak 1997-ben. Ez - mindössze! - 585 millióval terheli az állami költségvetést, majd késõbb ismét 164 millió forintot kívánnak fordítani erre a célra. Megítélésem szerint teljesen fölöslegesen. Többször kifogásoltam, hogy akkor, amikor többlet kórházi kapacitásról beszélünk, miért kell egészségügyi tartalékolásra külön összegeket fordítani. Ha bármilyen katasztrófahelyzet alakuljon ki, ne adj' isten, Magyarországon, abban a pillanatban, kellõ szervezéssel átalakíthatók és felhasználhatók kórházaink. Fölösleges százmilliókat költeni egészségügyi tartalékra, mégis évrõlévre valaki vagy valakik becsempészik ezeket az irreális összegeket a költségvetésbe.
Úgy látszik, a katonai lobby a népjólétben is erõs. Ebben a fejezetben találkoztam a "kiemelt jellegû beruházások" címszó alatt az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet befejezetlennek tûnõ beruházásával, melyre idén még 300 millió volt elkülönítve, a jövõre egy fillér sem. Úgy olvastam az újságban, hogy a három budai intézet egy telephelyre kerülése lekerült a népjóléti napirendjérõl, de hogy mi lesz a rehabilitációs intézet megkezdett beruházásával, az nem derül ki ebbõl a költségvetésbõl. Sajnálattal olvastam viszont a költségvetésben, hogy mentõgépkocsik cseréje leáll; ugyanakkor folytatódik a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szívsebészeti Centrum építése. A Dunántúlon, a zalaegerszegi szívcentrum mellett, érthetetlen, miért kell még egy szívcentrumot építeni. Ugyanakkor örömmel tölt el, hogy a jövõ évben 50 millióval többet áldozhatunk az AIDS-megelõzésre.
Ugyanakkor azt fölösleges kiadásnak gondolnám, hogy a kis Magyarország bekapcsolódjon az AIDS-kutatásba. Inkább kéne ez a kis pénz megelõzésre, és olyan biztos csatornákon kellene eljuttatni a megfelelõ helyre, ahol valóban szükség van rá. Örvendetes, hogy a tárca egészségfejlesztésre 1,5 milliárdot áldoz a jövõ évben. A szöveges megfogalmazásban igen széles körben kívánják ezt a pénzt felhasználni - félõ, hogy elaprózódik az összeg, és nem lesz hozama a mindennapi gyakorlatban. Hasznos dolog, hogy az ez évi 80 millió helyett 150 milliót áldoz a tárca minõségbiztosításra. Sajnos, az ez évi 80 millió sem éreztette hatását, mert különféle konferenciákra, tanácskozásokra ment a pénz java.
Valójában a minõségbiztosítás az egészségügyben nem volt látható. Azt remélem, hogy a jövõ évben felhasználásra kerülõ 150 millió hatása már érezhetõ lesz a háziorvoslás és a szakorvosi tevékenység területén is. Nagyon fontos, hogy az amortizálódott egészségügyi gépeket, mûszereket idõrõl idõre lecseréljék, és új, modern mûszereket szerezzen be a tárca. Ezért nagy örömmel olvastam, hogy a jövõ évben 600 millió forintot fordítanak erre a célra. Valójában azt nem értem, hogy az ebben az évben 450 millió helyett miért csak 200 milliót fordítottak erre a célra; miért maradt meg 250 millió gépek, mûszerek beszerzése helyett? Nem hiszem, hogy nem lett volna szükség a modern mûszerekre és gépekre a magyar egészségügyben.
Nagyon fontos, hogy az idei évhez képest tovább nõtt az egészségügyi intézményrendszer szerkezetátalakítására szánt összeg. A jövõ évben 3,5 milliárdot használhatunk fel erre a célra; igaz, hogy nemrégen - magánbeszélgetésben - a népjóléti miniszter úr 12 milliárd forintról beszélt - nem nagyon látom egyelõre ezt a 12 milliárdot -, a 3,5 milliárd valóban benne van a népjóléti fejezetében. Valójában az egészségügyi szerkezet-átalakításának kezdetén kellett volna megnövelni a háziorvosi praxisok számát, és a szakrendelõk privatizációját el kellett volna indítani. Akkor az orvosok kiáramoltak volna a szakrendelõkbe, és a háziorvosok, praxisok irányába, és a betegek követték volna az orvosokat. Hiszen mindig a beteg az orvost követi. Ha sok az orvos a kórházban, akkor sok beteg is a kórházba vonul. Ha az orvosok megtalálják számításukat a háziorvosi vagy szakorvosi rendelõkben, a betegek ott keresik fel õket.
Ha így fogtunk volna hozzá az egészségügy szerkezetátalakításához, nem lett volna szükség a sokat szidott kórházkapacitás-szûkítési törvényre sem, az élet oldotta volna meg spontán azt, amit mi erõszakosan kívántunk törvénybe vésni. Sajnálom, hogy az otthoni ápolás kifejlesztésére csak ugyanennyit terveztek, mint az idén: 120 milliót. Ez alatt a két év alatt az otthoni ápolás még nem honosodott meg Magyarországon, pedig igen nagy szükség volt rá. Ha a kórházakat bezárjuk, vagy nagymértékben karcsúsítjuk, a betegeket el kell tudni látni otthon, természetes körülmények között, olcsóbban, humánusabban. Ez a program több évet igényel, és valószínûleg több anyagi áldozatot mind a központi költségvetés, mind az egészségbiztosítótól.
Nagy mértékben nõtt viszont a hajléktalanellátásra fordítható összeg. Az idén 120 millió helyett a jövõre 500 milliót költ a tárca e szegény és szerencsétlen réteg ellátására. Felismerte a tárca azt a nagyfokú igényt, amely jelentkezett ellátási forma iránt. Az alapítványi támogatások között kiemelem a Peter Cerny Alapítványra szánt 5 millió forintot. Ez a koraszülötteket szállító mentõszolgálat igen hasznos tevékenységet fejt ki a koraszülöttek gyors és korszerû ellátása területén. Az 5 millió forintos támogatás csak igen csekély ahhoz képest, amilyen fontos a Peter Cerny Alapítvány tevékenysége. Ugyanilyen jó helyre kerül az a 20 millió forint, ami a "Huszan még vagyunk" Alapítványra kerül, azok életkörülményeinek megjavítására, akik gyerekparalízis következményeivel kénytelenek leélni életüket.
Végezetül a családi pótlékra szánt: mindössze 800 millióval emelkedik az ez évihez viszonyítva, amely sem a valorizációt, sem a családi pótlék emelését nem teszi lehetõvé. Pedig mindkettõre feltétlenül szükség van.
(19.00)
Ha nincs jövedelemkorlát-valorizáció, sokan kiesnek abból a körbõl, akik családi pótlékot kaphatnak, ha pedig nem emelik a családi pótlék nagyságát, nem tudunk lépést tartani még az inflációval sem.
Tisztelt Képviselõtársaim! Összefoglalva elmondható, hogy az állami költségvetés népjóléti fejezete sok új elemet tartalmaz, több kérdésben elõrelépést is tartalmaz, mely jól illeszkedik a kormányprogramhoz, de összességében elmarad a szükségletektõl és az elvárásoktól. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket.