DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! E késõi órában megpróbálom nagyon röviden összefoglalni ennek a törvénynek a Magyar Demokrata Fórumnak az átfogó véleményét.
Nagyon sajnálom, hogy ez a nagyon fontos és a lakosság széles körét érintõ törvény e törvénygyártási kampányban ilyen méltatlan szerepet kap, az a meggyõzõdésem azonban, hogy az adózás rendjérõl szóló törvényjavaslat pongyola, kapkodva elkészített, és immár ebben a ciklusban, képviselõtársaim a 9. olyan módosítás, amely sajnos nem a kormány szakértelmét, hanem részben lehet, hogy erõs a kifejezés, dilettantizmusát bizonyítja.
Hol van itt, képviselõtársaim, a jogbiztonság, a tudatosság, a tervszerûség és az átgondoltság? E törvényjavaslat elfogadásával tovább nõ az adózók körében a bizonytalanság, és természetesen nem éri el azt a kormány által sokszor beharangozott célt, hogy valamilyen módon vissza kellene a feketegazdaságot szorítani.
A törvényjavaslat elsõ szakaszával kapcsolatos megjegyzésem az, hogy a javaslat differenciálatlan államképet tükröz ezzel a megoldással, hogy az adóhatóság a költségvetési támogatás kiutalását nem azon az alapon tagadhatja meg, hogy az igénylõnek az adóhatóság nyilvántartása szerint tartozása van, hanem beszámíthatja a vámhatóságnál a társadalombiztosítás felé fennálló tartozását is.
Nem az a baj, hogy privilegizált lehetõséget kapnak a behajtásra az említett hatóságok, hanem az a baj, hogy az egyik hatóság joggyakorlatában kialakult jogbizonytalanság átszûrõdhet ezen tervezet megoldása folytán a másik hatóság gyakorlatába, és így a jogbizonytalansági elemek hatványozottan fognak jelentkezni.
Ennek az 1. §-nak az a veszélye, hogy egy rossz vámhatósági vagy társadalombiztosítási joggyakorlati mozzanat hatásai az adóhatóság és a költségvetési támogatás kiutalásának gyakorlatát is bizonytalanná teheti. A jogalkotói elvárás nyilvánvalóan az, hogy az alrendszerek - itt gondolok a vámhatóság, társadalombiztosítás, adóhatóság - erõsítsék egymást.
Ezzel szemben a várható gyakorlati hatása inkább az lesz, hogy a könnyen kialakuló zûrzavarok és az állami kezdeményezésen keresztül az alrendszerek egymásra fognak omolni.
A 3. §-sal kapcsolatosan az adóhatóság adatállományában való nagytakarítást készítik elõ, dicséretesen praktikus megoldás ez a szándék, de kérdés, hogy milyen garanciákat kapnak azok, akik éppen a nagytakarítás során, vagy annak következtében kárt, vagy érdeksérelmet szenvednek.
Az alapkezelés, az alaptisztítás már ma szinte - idézõjelben mondom - "veszélyes üzemi tevékenység", ez a törvényjavaslat nem eszerint kezeli ezt a kérdést.
Tisztelt Országgyûlés! A 7. § a praktikusnak látszó kemény szabályt fogalmazza meg a kezességi konstrukcióval kapcsolatosan. A probléma az, hogy ez a megoldás is könnyen továbbgyûrûztetheti a fizetésképtelenséget.
Azt is aggályosnak tartjuk, hogy az adóbehajtási szabályok ilyen keményítése miként hat a felek polgári jogi jogviszonyaira. Általános jellegû módszertani kifogásként is meg kell fogalmaznunk: az adóügyi jogszabályok szerkesztõi nincsenek tekintettel általában a polgárjogi összefüggésekre. Most is ennek lehetünk tanúi.
A törvényjavaslat 11. §-ában az adóhatóság visszatartási jogának mellõzése valóban új jogszabály, amely a szakmán belül és a polgárok között is óriási vitákat fog kavarni. Felvetõdik a kérdés, ki és milyen alapon fogja eldönteni, hogy a költségvetés-támogatás visszatartása az adózó gazdálkodási tevékenységet ellehetetleníti vagy nem lehetetleníti el.
A Magyar Demokrata Fórumnak az az álláspontja, ez egy újabb lehetõség a korrupcióra, a politika és a gazdaság összefonódására.
A 15. §-ban megfogalmazott Kormányzati Ellenõrzési Hivatal adótitokba való betekintés jogát teljes egészében elfogadhatatlannak tartjuk, hisz ezáltal közvetlen lehetõség nyílna a kormány, illetve a kormányfõ kezébe, amelynek következményei beláthatatlanok. Úgyhogy engedjék meg képviselõtársaim, hogy egy szubjektív megjegyzést tegyek, külön misét és esetleg törvényjavaslatot is megérdemel, hogy az a csodálatosan létrehozott és a feketegazdaság visszaszorítására szolgáló szuper szervezet, mármint a Kormányzati Ellenõrzési Hivatal hogyan illeszkedik, hogyan illeszkedik az alkotmányba, hogyan illeszkedik a nyomozó hatóságok, az ügyészség, s egyáltalán hogyan - felügyeleti jogköre, de errõl majd azt hiszem egy hosszabb expozét lenne érdemes, és hosszabb idõt kellene erre fordítani.
Olvashatatlan és értelmezhetetlen a 16. §, nem értjük ennek a (4) bekezdését, hogy mit keres egyáltalán az adózás rendjérõl szóló törvényben.
A legkomolyabb aggályunk a törvényjavaslat 20. §-ával kapcsolatosan van, amely szerint ugye ez a 60/A § (1) bekezdése, idézem: "Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodással és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem esõ, de megszerzett jövedelmének együttes összege, akkor az adóhatóság az adóalapját becsléssel állapítja meg. Ez esetben figyelemmel az ismert és adózott jövedelmekre is, az adóhatóságnak meg kell becsülni a vagyongyarapodás és az életfenntartása fedezetéül a magánszemélynek milyen összegû jövedelemre volt szüksége."
Ez meggyõzõdésem, hogy az utolsó elvetélt kísérlet arra, hogy az eltitkolt jövedelmeket valamilyen módon a kormány megfogja, ez a jogszabály-módosítás azonban erre teljesen alkalmatlan, mert felvetõdik a kérdés, ki mondja meg azt, hogy mi az, ami nincs arányban a vagyongyarapodással, és az életvitelre fordított kiadásokkal. Mekkora eltérésnek kell lenni, és milyen módon lehet ezt megállapítani, illetve milyen eljárásjogi szabályok vannak erre. Ezzel kapcsolatosan teljesen hiányos a törvényjavaslat, és az a véleményem, képviselõtársaim, hogy ezt a szintén gumi-jogszabályt felejtsük el.
Meggyõzõdésem, hogy a törvényjavaslatnak ez a módosítása ugyanolyan pótcselekvés, mint az elõzõek, mert nem az igazán nagy és helyenként tisztességtelen, törvénytelen módot felhalmozott megszerzõk ellen fog irányulni, hanem ahogyan ezt, legalábbis ebben a két évben és a választási ciklusban tapasztaltuk, a magyar középosztály vagy leendõ középosztály, vagy leendõ polgárság megsemmisítése, annullálása folytatódik.
Nem tudjuk elfogadni a törvénytervezet 22. §-át, hogy az adózót fix összeg önellenõrzési pótlék terheli akkor is, ha saját kárára téved, vagyis az önellenõrzés alapján adó-visszatérítési igényt támaszt. Az önellenõrzés adónyilvántartáson történõ keresztülvezetésével járó igazgatási költséget vélhetõen fedezi a vissza nem térített adó, mint az adóhatósági számlán lévõ pénzeszköz kamata.
Ugyancsak elfogadhatatlannak tartjuk a 24. §-t is, nevezetesen azt, hogy jogosulatlan adó-visszatérítési igény elõterjesztõjét is adóbírsággal kell sújtani, még akkor is, ha a kiutalásra az elõzetes vizsgálat miatt nem került sor, abban az esetben, ha az adózó tévedése egy jóhiszemûségbõl következett be.
A 80/A § ugye egy évet sem élt, és mégis újabb módosítás következik, ami álláspontunk szerint ugyancsak elfogadhatatlan.
A tervezett 30. § (1) és (2) bekezdései ugyan kiegészítik a törvényhelyet, de véleményem szerint logikátlan és következetlen, ami a gyakorlati végrehajtásnál már elõreláthatóan ellentmondásos és értelemzavaró helyzeteket fog szülni.
A 80/A § végrehajtására kiadott PM-rendelet, amely nagyon hamar megszületett törvény kiadása után 1996. január 18-án, most a mellékletének a 16. pontját emelik be a törvénybe, amely szerint a feltételezett jogügyletre vonatkozóan a kedvezményezett adózónak nyilatkozni kell, hogy azon "tényállás, amely még be sem következett, megfelel a valóságnak, és nyilatkozom továbbá arról, hogy a jövõbeli ügy gazdasági esemény, ami a kérelem tárgya, nem került ellenõrzése, és erre nézve sem adóigazgatási sem bírósági eljárás nem folyik, legalábbis jelenleg". Érdekes, hogy ezért vezettük be 1996-tól a feltételes adómegállapítás jogintézményét, hogy a jövõt elõre adóztatva, jogbiztonságot "teremtsünk", most meg azt nyilatkoztatjuk, hogy ez a jövõ még nem ellenõrzött.
(19.20)
Nyelvtani, jogi és adóügyi lehetetlenség. Továbbá - folytatom - nyilatkozik az adózó a tervezet szerint arról is, hogy a jövõbeli jogszabályváltozás az õ kérelmében írt - idézõjel - "tényállását megváltoztatná, akkor a kérelme már nem teljesíthetõ". Kérdezem, hogyan lehet megsemmisíteni, semmissé tenni egy feltételes adómegállapítást, egy jövõbeli jogszabályváltozás miatt egy estleges jogügyletet, és ki fogja ezt ellenõrizni. Az adóhivatal a törvény erejénél fogva biztos, hogy nem. Honnan tudja a PM, hogy hamis volt-e a jognyilatkozat, hogy volt-e ellene eljárás, és a kérelmezõ tudott-e a jogszabályváltozásról. A törvény mostani módosításával azt biztosítjuk, hogy amit eddig rendelet szintjén mondott ki a PM, most már szó szerint törvényi rangra emeli, és teszi ezt úgy, hogy a saját hatáskörben hozott határozatát saját maga ellenõrzi, és saját maga fogja megsemmisíteni, ami - enyhén szólva - az államigazgatási renddel és az összeférhetetlenségi jogszabályokkal szöges ellentétben áll.
A 80/A § (4) bekezdése helyébe lépõ új rendelkezés, továbbá egy új, (5) bekezdéssel kiegészül, ezt az egész jogi morbiditást tovább fokozza az, hogy a (4) bekezdés b) pontjában a már teljesített ügyletre úgy rendelkezik, "hogy nem teljesíti a kérelmét akkor, ha a kérelemben foglalt már teljesíthetõ ügyletre vonatkozik". Kérdezem, mibõl tudja a PM, hogy a múlt idejû jogügylet, amit a kérelembe foglaltak, és miután ez jövõbeli ügylet feltételes adója, akkor a múltat talán le fogják adóztatni?
A d) ponttal kapcsolatosan "az ügyben államigazgatási vagy bírósági eljárás van folyamatban" - idézõjel bezárva. Kérdezem, hogyan lehet egy meg nem kötött ügyre nézve eljárást folytatni; mit sért egy meg nem történt esemény vagy magatartás. A d) pont szerint a külföldi jogértelmezés igénye esetén szintén nem teljesíthetõ a kérelem. Így a külföldieket kizárjuk a feltételes adómegállapításból Magyarországon, mert óhatatlan az, hogy a külföldinek ne legyen jogértelmezési problémája, ha Magyarországon akar befektetni. Az adómegállapítás mindig valamilyen gazdasági eseménnyel van összefüggésben, és a törvénytervezet erre mégcsak nem is utal, hanem csak tényállásról, ügyrõl, feltételezésekrõl rendelkezik, amit a kérelemben az adózó leír. Mitõl lesz ez gazdasági esemény? Mi az a terminus technicus ebben az ügyben vagy tényállásban? Más az adóvonzata az ügynek és más a tényállásnak, esetleges gazdasági eseménynek, ha egyszeres vagy kettõs könyvvitelben rögzítik. Szerény számviteli ismereteim szerint csak gazdasági eseményt lehet elkönyvelni, és annak eredménye után adót megállapítani. A tényállások és ügyek még sehol sem voltak adóalapként figyelembe véve, vagy utánuk - megítélésem szerint - bármilyen adóösszeg megállapítva, még feltételesen sem. Akkor mi ez a feltételes adómegállapítás jogintézménye? Kérem, tehát képviselõtársaimat, hogy a 80/A §-t se támogassák.
A javaslat 34. § (4) bekezdése a következõt tartalmazza: "Az adóhatóság és az adófizetésre kötelezett a végrehajtási eljárás során a PM, illetõleg az önkormányzat képviselõ testületének hozzájárulásával az adófizetésre kötelezett vagyonából lefoglalt ingó vagy ingatlan vagyontárgytulajdon kezelõi jogának az állam vagy önkormányzat javára történõ átruházására - a kikiáltási árnak megfelelõ értékben - egyezséget köthet, ha a vagyontárgy valamely állami vagy önkormányzati feladatellátását természetben szolgálja. Az egyezségben szereplõ összegben a központi költségvetést, illetõleg az önkormányzat költségvetését megilletõ adótartozás megfizetettnek minõsül". Az indokolás szerint a jelenlegi hatályos szabályozás szerint a fizetésképtelen adózóval szembeni vagyoni kényszer alkalmazásának van helye. A lefoglalt vagyontárgyak közül esetleg található lesz olyan is, amelyek a természetben is szolgálhatnak a központ, illetõleg az önkormányzati feladatok., és kellõ garanciák mellett lehetõvé teszik a kötelezett és a hatóság közötti egyezség megkötését, ezt nem vitatom.
Az elsõ probléma ott kezdõdik, amikor már árverésre kerül, és meg van hirdetve, akkor az eljárás alól már nem lehet kivonni azzal, hogy az árverezõ a hirdetmény megjelenése után már megkötött egy egyezséget a háttérben. Ha meg van hirdetve, akkor az állam vagy az önkormányzat képviseletében megjelenõ jogi személy is licitálhat az árverésen egyenlõ feltételekkel a többiekkel. Ismét magával fog egyezséget kötni az állam, az adóhatóság, az önkormányzatok, esetleg - és ezt csak kérdezem - méregdrága közvetítõk igénybevételével?
A másik probléma a kikiáltási árral van, ami az értékbecslésen alapul. A kikiáltási ár csak az árverésen van jelen, akkor lehet a tervezet szerint kikiáltási árnak megfelelõ értékben egyezséget kötni az árverés meghirdetése elõtt. Az adófizetésre kötelezett abban érdekelt, hogy minél magasabb árra becsüljék a vagyontárgyat, az árverésben résztvevõk abban érdekeltek, hogy minél alacsonyabb áron szerezzék azt meg. Itt megint egy újabb Tocsik-ügy lehet, miszerint a tartozás leírhatósága érdekében a legmagasabb áron próbálják az állam vagy az önkormányzat nyakába varrni a tartozásleírást.
Nem tudom, mit jelent az a kitétel, tisztelt Országgyûlés, hogy - idézem - "a vagyontárgy természetben szolgálja a feladatok ellátását". Ez, úgy tûnik, hogy a forgalomképtelen vagyontárgyakat próbáljuk az állam vagy az önkormányzatok nyakába varrni. Ha forgalomképes a vagyontárgy, akkor át sem veheti az állam tartozás fejében. Mi van, ha értékesíteni akarják? Az indokolás szerint ez a szabály kellõ garanciák mellett lehetõvé teszi a kötelezett és a hatóság közötti egyezség megkötését. Nem tudom, tisztelt Országgyûlés, hol vannak itt a kellõ garanciák. Az adótartozást a hatóság a vagyontárgy értékével csökkenti az indokolás szerint - a tervezetben a kikiáltásnak megfelelõ értékben. Ez a kettõ szerintem nem mindenben azonos, sõt, leginkább eltér egymástól.
Tisztelt Országgyûlés! Summa summarum a Magyar Demokrata Fórumnak az az álláspontja, hogy kilenc módosítás után jó lenne végre egy tisztességes, korrekt, átgondolt új törvényt megalkotni, mert ez a törvényjavaslat - csak az elmúlt évre tudok visszautalni, mert akkor voltam képviselõ, hál' istennek korábban nem - a korábbi jobb színvonalú volt, az elmúlt évi, bár az sem volt tökéletes, de ez teljesen alkalmatlan arra, hogy a tisztelt Országgyûlés elfogadja. Tovább növeli a jogbizonytalanságot a polgárok között, ezért a Magyar Demokrata Fórum módosító javaslatokat fog a most elmondottak tükrében elõterjeszteni, és tisztelettel kérem az Országgyûlést, hogy támogassa. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)