CSIGE JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Van ebben a vitában valami elképesztõ, valami kétségbeejtõ, valami olyan, ami erkölcsileg, emberileg elfogadhatatlan. Azok vagy az beszél visszaszorításról, szómegvonásról, arról, hogy nem engedik kifejteni a gondolatait, aki szüntelenül, állandóan ott van a képernyõn, szüntelenül, állandóan szédít bennünket, szédíti a közvéleményt. Felrója, hogy az egyik kormánypárt egyik csoportot, a másik kormánypárt másik csoportot preferál. De õ gátlástalanul mondja, hogy a földmûvelés persze kivétel. Apellálván erre a falusi, a vidéki szavazók támogatására.
Nos, én falusi, vidéki vagyok. Nincs olyan szigorú, a legszigorúbb összeférhetetlenségi törvény, amit meg ne szavaznék. Nekem soha, semmilyen ilyen fizetõ állásom, soha, semmilyen vagyonom nem volt, soha nem cipeltem a feleségemet magammal együtt olyan helyzetbe, hogy bruttó havi félmillió forintot szedjek fel.
Ezért egyszerûen kétségbeesve hallgatom a nem létezõ erkölcsi magaslatról elmondott prédikációt, amely csak propaganda, amelybõl az õszinteség minden eleme hiányzik.
De azért egy dolgot mondanék. A földmûvelés ne csak megengedett foglalkozása legyen a képviselõnek, hanem kötelezõ! Kaszáljon, kapáljon, esõben répát ásson a rózsadombi kisgazda! Ez lesz az igazság. (Taps balról.)