KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Bihari Mihály, aki a Ház elõtt fekvõ összeférhetetlenségi törvényjavaslat elõterjesztõje, volt szíves megemlíteni, hogy a '94. évtõl kezdõdõ törvényhozási ciklusban a Fidesz volt az elsõ olyan párt, amelyik összeférhetetlenségi törvényjavaslatot terjesztett elõ. Annak a javaslatnak az elõterjesztõje én voltam.
Már akkor is elmondtuk, hogy ennek az az oka, hogy a parlamentbe bejutott pártok mindegyike kivétel nélkül, a választási kampányában azt ígérte, hogy a lehetõ legsürgõsebben elfogadja az országgyûlési képviselõk és a gazdasági pozíciók közötti összeférhetetlenségi szabályokat.
Maga Horn Gyula, emlékezhetnek a képviselõk, '94 szeptemberében, majd októberében, majd novemberében állította és ígérte határozottan, hogy két héten belül, egy hónapon belül, még az év végéig a Ház elé terjesztik azt a törvényjavaslatot - ezt nyilván nem mint a Magyar Köztársaság kormányának elnöke, hanem mint az MSZP elnöke mondta, hiszen értelemszerûen a képviselõk összeférhetetlenségi törvényjavaslatát a pártok, frakciók beterjeszthetik, a kormány nehezebben terjeszt be ilyet, és nem is kívánatos, hogy a kormány terjesszen elõ egy ilyen javaslatot - tehát õ, gondolom, az MSZP elnökeként ígérte azt, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház elé, az MSZP frakciója behozza. Éppen ez volt az oka annak, hogy szemben az összes többi párttal, az MSZP frakciója - élvén a parlamentben lévõ többségével - megakadályozta azt, hogy az általam beterjesztett törvényjavaslatot a Ház egyáltalán napirendjére tûzze. Ugyanakkor tudjuk azt, hogy ennek mi lett az eredménye: most van az az idõpont, és nem '94 szeptembere, októbere és novembere, amikor ez a törvényjavaslat a Ház elé bekerülhet. Tehát Horn Gyulának nem sikerült azt az ígéretet betartania, szemben a választási kampányban elhangzottakkal, és szemben azzal, amit itt a plenáris ülésen a magyar parlament képviselõinek megígért, hogy ezt a törvényjavaslatot behozzák '94 decemberéig a Ház elé.
Súlyos hiba ez, mert nagyon komoly kérdéseket vet fel. Ha megvizsgáljuk azt a kérdést, hogy mi is az oka annak, hogy ilyen kiemelt figyelmet szentelünk az összeférhetetlenségi törvénynek és szabályoknak, akkor én nem kívánok itt visszautalni az elõttünk szóló képviselõtársakra, akikkel messzemenõleg egyetértek. Sõt, inkább alá szeretném húzni, hangsúlyozni szeretném azt a véleményüket, hogy egy olyan szakaszban, ami most van Magyarországon, komolytalan minden parlamenti és kormányzati kezdeményezés, amely a korrupciót és a feketegazdaságot próbálja visszaszorítani akkor, amikor a képviselõk saját házuk táján nem hajlandók seperni.
Én nagyon sajnálom, hogy ezt az MSZP akkor megakadályozta, a kérdés legalább napirendre tûzésével jelezni lehetett volna, hogy a szándékok komolyak. Miután nem volt két éven keresztül ilyen törvényjavaslat a Ház elõtt, sõt, Horn Gyula azt is mondta egy sajtónyilatkozatában, hogy az õ véleménye szerint már nem lehetséges az, hogy erre a ciklusra érvényes összeférhetetlenségi szabályokat a parlament megalkosson, így ez világos üzenete volt mindenki számára annak, hogy a kormány és a kormányzati többség szándéka nem komoly. Ugyan jogkövetésre, a korrupció visszaszorítására, a feketegazdaság visszaszorítására tesznek javaslatot, de a saját házuk táján nem hajlandók seperni. Ezzel több kárt okoztak a magyar állampolgárok számára a kormány hitelének, mint egy sor - egyébként rossz és már azóta megváltoztatott - törvényjavaslat.
(13.10)
A Fidesz által elõterjesztett törvényjavaslat - szemben a mostanival - nagyon szigorú összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg. Tettük ezt azért, mert nem óhajtottunk hosszú idõre szóló és érvényes összeférhetetlenségi szabályokat alkotni, hanem azt mondtuk, hogy addig, amíg az átalakuló gazdaság, amíg az átalakuló társadalom nem rendelkezik olyan belsõ megtartó erõkkel, nem rendelkezik olyan világos és érvényesíthetõ, a többség által kikényszeríthetõ morális és egyéb magatartási szabályokkal, amelyek nem teszik szükségessé a nagyon szigorú összeférhetetlneségi szabályokat, addig a parlamentnek a lehetõ legkomolyabb és legszigorúbb törvényességi feltételeket kell szabnia a gazdasági élet és a törvényhozói hely tekintetébe.
Világossá kell tenni ugyanis azt, hogy mi a szándék. Világossá kell tenni, hogy egy ilyen átmeneti idõszakban mi az a vezérelv, amit mi megvalósítandónak gondolunk a társadalomban és gazdaságban. Világossá kell tenni, hogy nem lehetséges az a fajta magatartás, amit most mindenki vél, és hovatovább elfogadottnak, sõt, hovatovább normálisnak gondol ebben az országban; adott esetben legutóbb épp a kormányból távozó miniszter jelentette ki, hogy: a világ ilyen. Nem ilyen a világ! Nem arról van szó, hogy ilyennek kell elfogadnunk. Ha szigorúak vagyunk, ha világosak vagyunk és következetesek, nem szabad, hogy azt gondoljuk, hogy a világ ilyen.
Azt hiszem, hogy az az elsõ lépés éppen ezért, hogy erre az átmeneti idõszakra, és tudnunk kell, hogy ez az átmeneti idõszak eltart egy darabig, amíg mondjuk a piacgazdaság és - mondjuk - a demokrácia szabályai nemcsak elfogadottak jogszabályi értelemben, hanem az emberek gondolkodásmódjába is beivódnak, addig igenis szigorúbb szabályokat kell alkalmaznunk.
Ezért terjesztett be a Fidesz nagyon szigorú és nagyon rigorózus szabályokat az összeférhetetlenség tekintetében. Nem gondoljuk azt, hogy ezek megváltoztathatatlanok - hogyha egy késõbbi, tisztább helyzetben, amikor már nem ez az átmeneti idõszaka van a gazdaságnak és a társadalomnak -, ezeket nem lehet megváltoztatni. Sõt, valószínû, hogy meg kell változtatni. Nem gondoljuk azt, hogy véglegesen el kell szakítani a parlamenti helyekrõl a gazdasági élet szereplõit. És meg kell akadályozni azt, hogy bárki, aki bármilyen szerepet vállal a gazdaságban, ne lehessen képviselõ. Nem errõl van szó. Arról van szó, hogy az átmeneti idõszakra igenis más okok miatt ilyen szigorú szabályokat kell megfogalmazni. Ez a Fidesz határozott álláspontja.
Éppen ezért - szemben azzal a javaslattal, amirõl most itt szó van a Házban - a Fidesz mindenfajta gazdasági társaság vezetõ pozícióját tilalmasnak véli a parlamenti képviselõk számára, tekintet nélkül a tulajdonosi szerkezetre. Márcsak azért is, mert kívánatosnak tartjuk, hogy ilyen szempontból tulajdonsemleges legyen az összeférhetetlenségi szabályzás, nem teszünk ilyen értelemben különbséget állami és magánvállalat között, hiszen tudjuk azt, hogy hiába magánvállalalat egy vállalat, a parlamenti képviselõ - akár a bizottságokban, akár a parlamentben - a gazdasági élet szereplõire hoz szabályokat, és addig, amíg nincsenek kialakult normák erre vonatkozólag, úgy gondoljuk, hogy itt világos érdekkonfliktus van, és ezt az érdekkonfliktust valamilyen módon kezelni kell, az elsõ idõszakban mindenképpen nagyon szigorúan.
Vannak erre más technikák is, csak ne felejtsük el, hogy azok a technikák, amelyek mondjuk egy 400 éve mûködõ parlamentben beváltak, azok a 6 éve mûködõ magyar demokratikus parlamentben nem biztos, hogy megállják a helyüket, mert hiányzik egy csomó feltétel. Éppen ezért nagyon veszélyes és nagyon óvatosan kezelendõ mindenfajta olyan érvelés, ami más országok gyakorlatával kapcsolatban tesz összehasonlítást, és abból próbál levezetni számunkra valami világos és egyértelmû utalást.
Hasonlóképpen ezért sántít egy kicsit az a fajta összehasonlítás is, ami mondjuk a magyar korábbi parlamentek által elfogadott, - akár a háború elõtt, akár a háború után elfogadott - összeférhetetlenségi szabályokból vél elõdöket felfedezni. Hasonlóképpen azt fogalmazzuk meg, hogy ügyvédi praxist ne folytathasson országgyûlési képviselõ.
Tehát arra az idõre, amíg országgyûlési képviselõ valaki, ne lehessen ez a lehetõség nyitott számára. Itt is világos, hogy addig, amíg Magyarországon a hatalmi ágak elválasztása hatéves múltra tekint vissza; addig, amíg tudjuk azt, hogy milyen információs és egyéb elõnyökkel jár egy parlamenti képviselõi hely az államigazgatás bármely területén fellépve; nem megkérdõjelezve azt, hogy a magyar bíróságok függetlenek, mégsem gondoljuk azt, hogy ki kell tenni õket annak a helyzetnek, hogy egy adott esetben a magyar bíróság elõtt valamilyen ügyben egy olyan ügyvéd lépjen fel - egy megbízottja képviseletében -, aki egyébként parlamenti képviselõ. Nem óhajtjuk ezt a helyzetet, el kívánjuk kerülni. Ezért fogalmaztuk meg ezt a szabályt.
Hasonlóképpen nagyon szigorú a mi szabályzásunk a parlamenti képviselõk szerepvállalását illetõleg az alapítványoknál, és az egyéb közakaratot vagy közjót szolgáló testületeknél, egyesületeknél, társaságoknál. Azt gondoljuk, hogy itt vehessen részt a képviselõ, hiszen számos olyan alapítvány, egyesület létezik, amelynek a lefektetett és demonstált céljai humánusak, jóakaratot, jó erkölcsöt közvetítenek, és valamely, a köz javát szolgáló cél érdekében tevékenykednek.
Igen ám, de ekkor azt szeretnénk rögzíteni, hogy ezen pozícióért a képviselõ ne vehessen fel semmifajta jövedelmet, és azt kívánjuk rögzíteni, hogyha ebben a pozícióban van a képviselõ, akkor egyéb juttatást sem vehet fel attól az alapítványtól. Örülök annak, hogy az elõttünk fekvõ törvényjavaslatban ezek benne vannak, éppen ezért ezt a részt mindenképpen támogatni fogjuk. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.)
Azért szükséges ezt hangsúlyozni, mert talán emlékeznek még arra képviselõtársaim, hogy kormánypárti képviselõvel elõfordult az, hogy az általa összetört BMW-rõl kiderült, hogy annak az alapítványnak a tulajdonában van, és az õ személyes használatában van, aminek egyébként õ a kuratóriumi elnöke. Ezek a magatartások rossz üzenetet közvetítenek, el kell ezeket kerülni. Örülök, hogy kormányzati oldalról a mostani javaslatban ezek a javaslatok meghallgatásra találtak, és ez már a hatpárti, részben a hatpárti, illetõleg ötpárti valamikori egyeztetett elõterjesztésben is szerepelhet.
Hasonlóképpen ki szeretnék térni arra, amit üvegzsebûségnek vagy átláthatóságnak szoktak titulálni a sajtóban. Szeretném rögzíteni, jó ez a fogalom, hiszen világossá teszi a szándékot. Ha jól emlékszem, az elõzõ ciklusban Katona Béla terjesztett elõ törvényjavaslatot azzal kapcsolatban, hogy a képviselõi jövedelmek minden vonatkozásban legyenek átláthatóak. Sõt, ha jól emlékszem, az SZDSZ-nek is volt hasonló tárgyú elõterjesztése, sõt, a Fidesznek is volt hasonló tárgyú elõterjesztése, tehát már az elõzõ ciklus néhány akkori ellenzéki pártja, vagyis az összes ellenzéki pártja egyetértett abban, hogy a képviselõi jövedelmeket átláthatóvá kell tenni.
Ennek a technikája nagyon sokrétû lehet, és világos, hogy ezen részletes szabályok kimunkálásában ez a javaslat, ami elõttünk fekszik, megfogalmaz jó elemeket. De szeretnék valamit hangsúlyozni határozottan. Nemcsak a jövedelmeket kell világossá tenni, hanem mi szeretnénk elérni, hogy azok a jogcímek is világosak legyenek, ami alapján a képviselõ jövedelmet húz, vagy bármi módon más anyagi elõnyt élvez. (Közbeszólás a bal oldalról: Ez is benne van.) Tehát ezeket is világossá kell tenni.
Tudom, hogy ez benne van a javaslatban, szeretném azért hangsúlyozni, mert ez a törvényjavaslat nagyon hosszú elõéletre tekint vissza, és a mai ellenzéki pártok egy része kormányzati pozícióban egész más oldalról közelítette meg ezt a kérdést. És itt picit hasonló a helyzet akkor, amikor az akkori ellenzéki pártok kormányzati pozícióba jutottak. Az egész kérdésnek a sorsára jellemzõ az, hogy akkor az egész ellenzék hevesen támogatta, és lelkesedett az összeférhetetlenségi törvényért, majd '94-ben az új kormánypártok egyike, az MSZP az elsõ elõterjesztést leszavazta, megakadályozván, hogy a parlament ezt tárgyalja.
Úgy gondolom, hogy ma már belátható, hogy az MSZP részérõl ez hiba volt, kellett volna, hogy a parlament már akkor elkezdje ennek a javaslatnak a tárgyalását. Összességében a Fidesz ebben a javaslatban, ami elõttünk van, olyan módosító indítványokat fog elõterjeszteni, amelyek ezt a javaslatot szigorítják, következetesebbé teszik, az összeférhetetlenségi választóvonalat mi közelebb húznánk meg a szigorú elválasztáshoz, mint a mostani törvényjavaslat.
Ezek a módosító indítványok nyilvánvalóan heves vitát fognak kiváltani, hiszen tudjuk azt, hogy komoly ellenérvek hozhatók fel e megoldás ellen. Tudjuk azt, hogy egyébként egy jól bejáratott demokráciában nem kell nagyon szigorú szabályokat érvényesíteni minden pillanatban, hiszen vannak más morális, erkölcsi magatartásformák, amelyek egyébként szabályoznak olyan kérdéseket, amelyeket a jogszabályok - akármilyen pontosak és precízek - nehezen tudnak szabályozni.
Azonban a mai helyzetben, és hadd emlékeztessem a képviselõtársakat arra, hogy itten milyen vita folyik a közéletben, ami a leghevesebben érinti ezeket a kérdéseket. Tehát a mai helyzetben a szigorú szabályzás hívei vagyunk.
(13.20)
Reméljük, hogy azokat az érveket, amelyeket a módosító javaslataink során elõterjesztünk, talán megszívlelik a képviselõtársaim, és sikerül elmozdulni egy szigorúbb szabályozás felé.
Még néhány szót hadd szóljak az életbe léptetésrõl, mert nem kerülhetõ meg az a kérdés, hogy ez a egész javaslat - nem a beterjesztett javaslat, hanem maga az összeférhetetlenségi törvény - mikor lépjen hatályba.
Tulajdonképpen azzal, hogy két évig a parlament nem tárgyalt errõl a kérdésrõl, a hajó, az összeférhetetlenségi törvény hajója részben elment, hiszen látjuk azt, hogy ennek a parlamentnek, amennyiben ez a parlament a hatályba léptetést a törvény elfogadása után határozza meg és már a mostani parlamenti képviselõkre is vonatkoztatja, akkor ez komoly felfordulást okozhat a parlamentben.
Tudjuk azt is, hogy ennek vannak egyéb kockázatai is, azonban én szeretném meggyõzni önöket arról, hogy adott esetben ezeket a kockázatokat vállalni is kell és vállalni is lehet. És talán különösebb súlyt ad a szavaimnak az, hogyha abba gondolnak bele, hogy ma milyen üzenetet kell a magyar parlamentnek küldeni a választópolgárok felé, mit kell, milyen érzetet kell keltenünk a választópolgárokban. Azt kell kelteni, hogy választóvonalnak tekintjük azt a privatizációs, illetõleg korrupciós botránysorozatot, ami most az országban terítéken van, komolyak a szándékaink, a magyar parlamentnek eltökélt szándéka, és ebben támogatja ezt a jelenlegi kormány, hogy világos határvonalat tegyünk, világos és elszánt üzenetet küldjünk, világossá tegyük, hogy ezt meg akarjuk fogni, meg akarjuk akadályozni, ez tovább így nem mehet.
Éppen ezért, bár tudom, hogy komolyak a kockázatok az azonnali hatályba léptetést és már erre a parlamentre vonatkoztatást illetõleg, a Fidesz mégis ezt támogatja, és reméljük, hogy az érveink szintén esetleg egy kicsit módosítják az önök álláspontját, már akik a hatályba léptetést elhúzóan szeretnék megvalósítani.
Nyilvánvalóan nagyon sok módosító indítvány fog még érkezni ehhez a törvényjavaslathoz és módunk lesz arra, hogy ezeket az általánosabb elveket, amelyeket és most elmondtam, konkrét jogszabályi formában is önökkel megismertessük, és remélem, hogy a bizottsági viták ebben az ügyben azt fogják tükrözni, hogy a parlament világosan felismerte, és itt nem önmagában pártról, frakcióról van szó, itt arról van, hogy az egyik legfontosabb törvénye ez a parlamentnek és a demokráciának, és ezért egy jó törvényt kell alkotnunk.
Ehhez a Fidesz a tõle telhetõ segítséget igyekszik megadni. Köszönöm a szót. (Taps.)