DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyûlés! Újra elkezdjük tárgyalni az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló törvénynek az összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezéseinek új javaslatát, és ahogy azt az imént Bihari Mihály képviselõ úr is elmondta, ez már többedik alkalommal kerül sorra, s ez a javaslat - amely most elõttünk fekszik 3121-es szám alatt - alapvetõen nagyon sok mindenben hasonlít a hatpárti vagy többpárti elõterjesztéshez.
Én semmiképpen nem szeretném megismételni mindazt, amit annak idején az általunk még akkor közösen elõterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban, a vita kezdetén elmondtam, majd pedig, ugye, azt a törvényjavasatot kénytelenek voltunk visszavonni, mert - ahogyan az imént elhangzott Géczi képviselõ úr részérõl is - abban a formájában az alternatív változatok miatt tárgyalhatatlan volt.
Örülök annak, hogy van most elõttünk egy olyan törvényjavaslat, amely tárgyalható, és alapvetõen, természetesen sok rendelkezését tekintve, azt hiszem, hogy bírja a parlamenti pártok támogatottságát. Nem örülök annak, hogy ezt 1996 októberében kell megállapítanunk.
Nagyon régi adóssága ez a parlamentnek, már az elõzõ parlamenti ciklusban, az 1990-94-es ciklusban is kellett volna ezzel a kérdéssel valamit kezdeniük. Mi, a szabaddemokraták részérõl erre vonatkozóan önálló törvényjavaslatot is terjesztettünk elõ, és minden egyes olyan javaslatot, amely ebben a témakörben akkor született, messzemenõkig támogattunk, ha az vitára bármilyen módon is alkalmas volt, és hát az elõttünk fekvõ javaslatok mindegyike az volt, így ezért mindegyiket tudtuk támogatni.
(12.50)
Szeretném hangsúlyozni azt, amely elhangzott az elõzõ elõadásban is, egy rendkívül fontos törvényjavaslatról van szó, például amerikai szakértõk véleménye szerint a jogállamiságnak, a piacgazdaságnak az öt legfontosabb törvénye közé tartozik a képviselõi jogállásról, a képviselõi összeférhetetlenségrõl szóló törvény, és bizony számos alkalommal, mikor Magyarországon vendégül láttunk amerikai szakértõket, akár az alkotmányügyi bizottságnál, akár esetleg bármelyik frakciónál, joggal észrevételezték, hogy miért nincs Magyarországon még ilyen törvény, ez a tiszta piaci viszonyok, a jogállamiság tiszta mûködése szempontjából egy nagyon fontos javaslat.
Én nem szeretnék kitérni azokra a rendelkezésekre, amelyekben igazából közöttünk nincsen vita, azt hiszem, a fontos az, hogy arról beszéljünk, és én megpróbáljam meggyõzni a különbözõ frakciók képviselõit arról, hogy - szemben az esetleges elõterjesztéssel és mások véleményével - a mi álláspontunkat fogadják el, tehát én alapvetõen az eltérésekre szeretnék inkább kitérni.
Az egyik ilyen eltérést a törvény 13. §-a tartalmazza, amely 10 százalékos állami vagy önkormányzati vagyonrésszel rendelkezõ társaságban lehetõvé teszi azt, hogy országgyûlési képviselõ vezetõ tisztséget töltsön be. Ez egy olyan rendelkezés, amely igazából véve nem feltétlenül kell hogy gátjává váljon egy megegyezésnek, erre egyébként a korábbi tárgyalások során mi késznek is mutatkoztunk, mégsem tudjuk támogatni, és természetesen erre vonatkozóan majd módosító javaslatot is fogunk elõterjeszteni.
Egyrészt - meggyõzõdésem szerint - amennyiben mi hosszú távon gondolkozunk, és ezt a törvényt nem erre a parlamenti ciklusra, vagy nem a következõ néhány évre vonatkozóan szeretnénk megalkotni, akkor nem szabad azt alapul vennünk, amely, meggyõzõdésem szerint, praktikus szempontként az MSZP képviselõit is vezérelte, hogy hiszen méltánytalan lenne, hogy ahol van 1-2 százalékos önkormányzati tulajdon vagy állami tulajdon azért, mert a privatizáció kapcsán még nem alakultak ki teljesen tiszta tulajdoni viszonyok, ott nem feltétlenül indokolt, hogy megfosszuk a képviselõt egy ilyen lehetõségtõl.
Ez részben igaz, részben azonban - véleményem szerint - egyrészt rövid távra szóló elképzelés, mert ez hosszú távon nagy valószínûséggel meg fog változni, másrészt pedig méltánytalan. A 10 százalékhoz semmilyen jogi hatás egyetlenegy más törvényben, jogszabályban nem fûzõdik, tehát sem a gazdasági társaságokról szóló törvény, sem egyéb más törvények nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amely a 10 százalékot valamilyen kardinális hányadnak, tulajdoni hányadnak tekintenék, tehát például hogyha van egy vállalat, ahol 9 százalékos az önkormányzati részesedés, ott megengedjük, hogy a képviselõ beülhessen egy igazgatótanácsba esetlegesen, ahol mondjuk 1 százalék, ott ezt már nem teszi lehetõvé a törvény rendelkezése. Ezt én méltánytalannak tartom, ez egy olyan határ, amelyet nem feltétlenül kell figyelembe vennünk, meggyõzõdésem szerint tiszta szabályokat kell alkotnunk.
A tiszta szabály az az, hogy vagy mindent megengedünk, amelyet semmiképpen nem tartok helyesnek, és azt hiszem, a frakciók többsége ezen a véleményen van, vagy pedig a 0 százalékot, magyarul azt, hogyha bárhol, bármilyen arányú állami vagy önkormányzati tulajdon megjelenik, ott képviselõ ne vállalhasson ilyen jellegû szerepet. Egyébként ezt a véleményemet támasztja alá Lord Nolan véleménye is, aki Londonból érkezett még a nyáron vendégül Magyarországra, és rendkívül érdekes elõadásokat tartott, illetve nyilatkozatot tett.
Angliában nagyon hosszú idõn keresztül próbálták ugyanezt az összeférhetetlenségi szabályrendszert kialakítani, õ annak az összeférhetetlenségi, független összeférhetetlenségi bizottságnak az elnöke, amely ma már jól mûködik Angliában. Õ is elmondta, hogy a magánszférát elfogadhatóvá kívánja tenni az ottani törvény is, és a véleménye szerint méltányos helyzetet teremthet, hogyha a magánszférát beengedjük a parlamentbe, a gazdasági szférát, hogy úgy mondjam, de minden más szabály már bizonytalansági helyzetet teremt, és ez így semmiképpen nem kívánatos.
Egy másik lényeges eltérés az MSZP és a mi véleményünk között, illetve talán ez nem annyira lényeges, de azt hiszem, hogy a késõbbiek során mivel gyakorlatias szabályokat kell hogy tartalmazzon, jelentõsséggel bírhat a vagyonnyilatkozat kérdése és a vagyonnyilatkozathoz tartozó nyilvánosság kérdése. Ez a 19., illetve 22. §-ban szabályozott kérdéskör.
Alapvetõen - véleményem szerint - itt a törvény jó rendelkezéseket tartalmaz, csak talán arra nincs figyelemmel, hogy a konkrét megvalósításra nem ad megoldást, és ahogy a törvény - mondjuk ebben a formájában - hatályba lépne, rögtön megjelennének olyan problémák, amelyek a törvény értelmezésével, véleményem szerint, nem biztos, hogy megoldhatók. Ezért egy 1-es, 2-es, illetve 3-as számú mellékletet szándékozunk a törvényjavaslathoz módosító indítványként elõterjeszteni, amely melléklet egészen pontosan, szinte formanyomtatvány-szerûen tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek során a vagyonnyilatkozat tekintetében a képviselõnek nyilatkoznia kell.
Ez egyébként a részünkrõl nem egy új megoldás, 1994 tavaszán, az elõzõ ciklus vége felé Magyar Bálint képviselõtársam aláírásával elõterjesztettünk egy önálló törvényjavaslatot, amely kimondottan erre a vagyonnyilatkozatra vonatkozott, úgy gondoljuk, hogy a törvény mellékleteként ez megfelelõ segítséget és megoldást jelent majd a részletes problémák leküzdésére, ezért kérem, hogyha lehet, akkor ebben támogassanak bennünket a frakciók.
A nyilvántartás ugyanide tartozik, a mostani szabályozás szerint a törvényjavaslat azt tartalmazza, hogy ez az országgyûlési képviselõk számára nyilvános. Ez elvileg lehetõséget ad arra, hogy tulajdonképpen bárki számára nyilvánossá váljon, hiszen két egymással szemben ülõ parlamenti frakció képviselõje kikérheti a másik képviselõnek a vagyonnyilatkozatát, és azzal utána valamilyen szinten kezdhet valamit.
Egyrészt hogyha ezt nyilvánosságra hozza, akkor az már problematikus lehet, mert a törvényi szabályozás erre nem biztos, hogy választ ad, nem biztos, hogy egyértelmû, hogy amennyiben a képviselõ számára nyilvános, akkor mondjuk az újságok számára az-e.
Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a nyilvántartást valóban egyértelmûen, tisztán nyilvánosságra kell hozni. A korábbi beszédemben is elmondtam, de erre mások is utaltak, hogy azzal, hogy valaki közszereplést vállal, politikai pályára lép, akkor vállalnia kell azt a kellemetlenséget, hogy bizony a magánéletének egy jelentõs szelete ismertté válik. És joggal várja el a közvélemény, hogy ez a magánéleti szelet ismert legyen, és ide tartozik a vagyongyarapodás, illetve vagyoni helyzet kérdése is, természetesen megfelelõ szabályozással.
Mi úgy gondoljuk, hogy amennyiben az Országgyûlés elnöke ezen vagyonnyilatkozatok kivonatos változatát közzéteszi, akkor egyrészt az adatvédelem, a személyiségi jogi védelem is megvalósul, hiszen olyan adatok, amelyek egészen konkrétumokat és a személyiségre egyértelmûen utaló ingatlan legrészletesebb adatait tartalmazó - mondjuk egy gépkocsi rendszámát tartalmazó - adatok nem feltétlenül kell hogy nyilvánosságra kerüljenek, de igenis kerüljön nyilvánosságra az, hogy milyen ingatlan, milyen fekvésû, és milyen gépjármû van mondjuk az adott képviselõ tulajdonában. Ezt, úgy gondoljuk, hogy ezzel a kivonattal, amelyet egyébként az általunk elõterjeszteni kívánt 3. számú melléklet tartalmazza, megfelelõ megoldást tudunk teremteni.
Bihari képviselõ úr is viszonylag hosszan beszélt arról, hogy a hatálybalépés tekintetében milyen problémák merültek föl. Szeretném a legfontosabb szempontokat a magunk részérõl újra kiemelni. Egyrészt már az elõzõ ciklusban meg kellett volna alkotnunk ezt a törvényt, de amikor 1994-ben az MSZP és az SZDSZ koalícióra lépett, akkor - egyrészt a saját pártjuk programjából áthozva - a koalíciós megállapodás és a kormányprogram is egyaránt tartalmazta azt, hogy szigorú összeférhetetlenségi szabályokat kívánunk mielõbb életbe léptetni.
Mi ezeket a tárgyalásokat, a koalíciós tárgyalásokat az MSZP-vel abban a hiszemben folytattuk le, hogy ez - mondjuk - a közeljövõben, 1994 végéig minden bizonnyal megvalósítható lesz. A kormányzat mulasztást nem követett el, hiszen ez olyan törvény, amelynek elõterjesztése, megalkotása mindenhol az Országgyûlés, a parlament hatáskörébe tartozik, tehát itt igazából csak magunkat tehetjük felelõssé, a parlamenti frakciókat.
Tehát amikor azt ígértük, hogy szigorú összeférhetetlenségi szabályokat alkotunk, és ezt mielõbb hatályba léptetjük, ezzel tulajdonképpen a kormánypárti képviselõk felé mindenképpen, de én azt hiszem, hogy az ellenzéki pártok frakcióképviselõi felé is kinyilvánítottuk azon szándékunkat, hogy addig is, amíg ilyen törvény nem születik, lehetõség szerint senki ne töltsön be olyan funkciót, sem közéleti, sem gazdasági funkciót, amely egy hamarosan hatályba lépõ összeférhetetlenségi törvénnyel esetleg összeütközésbe kerülhet.
(13.00)
Meggyõzõdésem szerint, hogyha abban a változatban lép hatályba a törvény, ahogyan ezt a mostani javaslat tartalmazza - nem akarom megismételni, azzal az elhúzódó hatálybalépéssel, amelyet Bihari Mihály nagyon pontosan ismertetett az imént -, akkor egy rendkívül méltánytalan helyzetet teremtünk azon képviselõk felé, akik úgy gondolták a korábbiakban, hogy való igaz, amennyiben lesz összeférhetetlenségi törvény, akkor adott gazdasági pozíciót nekem nem szabad betöltenem. A teremben ülõ 386 képviselõ döntõ többsége ezt így is gondolta. Egészen kicsi az az arány a képviselõk között, akik másképpen gondolták.
Ha ez a törvény így lép hatályba, nemhogy ezt a méltánytalan helyzetet korrigáljuk és tiszta helyzetet teremtünk, hanem törvényi legitimitást adunk ennek a méltánytalan helyzetnek a továbbvitelére. Hiszen mindazok, akik most valamilyen gazdasági pozíciót töltenek be, és e törvény rendelkezései szerint ez tiltott lesz, fenntarthatják azokat a funkciókat, amelyeket akár 1994 elõtt teljesen jóhiszemûen szereztek, vagy akár 1994 után - és én itt megkérdõjelezem, hogy jóhiszemûen szerezték-e meg, meggyõzõdésem szerint nem feltétlenül jóhiszemûen kerültek ezekbe a pozíciókba - tehát rögzítjük azt az állapotot, amely egyébként véleményem szerint rendkívül igazságtalan.
Ennél az imént ismertetett helyzetnél sokkal fontosabb egy másik szituáció a törvény hatálybalépésével kapcsolatban, amely - ez is szintén többször elhangzott - arról szól, hogy az Országgyûlésnek nemcsak az országgyûlési képviselõkre vonatkozóan, hanem bizony a közélet más területére vonatkozóan is összeférhetetlenségi szabályokat kell alkotnia. Ez, hasonlóan a képviselõi törvényhez, régi adóssága a parlamentnek. De ha mi nem teremtünk tiszta, világos helyzetet, nem mondjuk ki egyértelmûen, hogy a törvény hatálybalépésétõl számított x napon belül minden képviselõ döntse el, hogy melyik pozícióját kívánja megtartani: a magánszférában a gazdasági pozícióját vagy pedig az országgyûlési képviselõi pozícióját. Ha ezt nem mondjuk ki egyértelmûen, és egy labilis helyzetet teremtünk vagy netán egy elhúzódó vita miatt még hosszú ideig egyáltalán nem alkotunk ilyen összeférhetetlenségi törvényt, akkor bizony önmagát megfosztja attól az erkölcsi alaptól az Országgyûlés, hogy akár a közigazgatásra vagy - hogy egy még fontosabb területet említsek, ahol hasonlóan nagyok a problémák - az önkormányzati képviselõkre, az önkormányzati polgármesterekre vonatkozóan összeférhetetlenségi szabályokat teremtsünk. Ez egy nagyon fontos adósságunk, és csak akkor lesz erkölcsi alapja a parlamentnek ezen a téren is rendet csinálni, hogyha elõször a saját házunk táján sepregetünk.
Én az elõzõ alkalommal is elmondtam, szeretném most is megismételni azon kezdeményezésünket: meggyõzõdésem szerint az a hatpárti vagy hét frakció képviselõibõl álló bizottság, amely több mint egy éven keresztül dolgozott, és amely, azt hiszem, konstruktív légkörben és fontos döntéseket tudott hozni, jó lenne, ha fennmaradhatna. Egyrészt azért, mert az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvénynek bizony vannak még további módosításra szoruló rendelkezései. Ezen a téren is jó lenne, hogyha tisztább helyzetet tudnánk teremteni. Ezen a téren is lenne munkánk. Másrészt pedig meggyõzõdésem szerint néhány minisztérium: Belügyminisztérium, Igazságügyi Minisztérium bevonásával megkezdõdhetne az a munka, párhuzamosan e törvény elfogadásával, amely az önkormányzatokra és a közigazgatás egyéb területeire vonatkozóan ilyen jellegû szabályokat alkothat.
Zárásként csak annyit szeretnék elmondani, hogy ugyan szövegszerû változatát tekintve az általunk elõterjesztett - és egyébként az MSZP és a Kereszténydemokrata Néppárt által nem támogatott, sürgõsségre vonatkozóan nem támogatott - javaslatunk, illetve a Bihari képviselõ úr által elõterjesztett javaslat szöveg szerint nagyon kevés dologban tér el. Az a néhány dolog azonban meggyõzõdésünk szerint rendkívül fontos, különösen a hatálybalépés kérdése. Ezért meg kell hogy mondjam õszintén, mi a törvényjavaslat támogatottságát vesszük fontolóra, amikor majd a késõbbiek során döntünk. Ha ez a változat marad hatályban, az véleményem szerint egy nagyon rossz helyzetet teremtene, és ezért mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy meggyõzzük a patkó mindkét oldalán ülõket arról, hogy ezt a törvényt most kell hatályba léptetni, és bizony mindenkire kell vonatkoztatni. Mi ezt szeretnénk elérni, ennek függvényében fogjuk tudni támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)