DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetõ Úr! Komolyan aggódom, hogy kifogyóban lehet a fontos aktuális témákból a frakcióvezetõ úr, ha ezt a kérdést immár másodszorra hozza fel két hónap távlatából. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Valóban nem hiszem, hogy olyan ügy, amivel az Országgyûlés figyelmét le kéne kötnünk, és az idejét hosszasan rabolnunk kéne, de kénytelen vagyok, hiszen frakcióvezetõ úr megszólított.
Hadd jelezzem azt az instrukció kapcsán, Povázsai úr azt az instrukciót kapta - és tudomásom szerint azt az instrukciót is hajtotta végre -, hogy önt az ottani mozgásában, programjának megszervezésében minden tekintetben segítse. Ez meg is történt, úgy tudjuk, hogy végig kísérte önt, elintézte azt - ami korábban nem volt könnyû -, hogy a vereckei emlékmûnél látogatást tehessen, és mindenben igyekezett az ön számára rendelkezésre állni.
Ami az említett megemlékezésen való részvételét illeti, mi önön kívül senkitõl nem kaptunk olyan jelzést, hogy az õ jelenléte zavaró lett volna, vagy visszatetszést keltett volna. Úgy viselkedett, ahogy ez egy diplomatától elvárható volt.
Valóban, röviden mondott egy magyar beszédet, ezt követõen ténylegesen oroszul fordult a jelenlévõkhöz, itt azonban tudni kell, hogy az orosz nyelv az ebben az esetben nem az egykori rabtartók nyelvét jelenti, hanem alapvetõen Ukrajnában egy másodikként használt közvetítõ nyelv, amelynek a használatát az ukrán hatóságok és az ott jelen lévõ képviselõk nem észrevételezték, illetve nem sérelmezték.
Ha Povázsai úr tudna ukránul, akkor természetesen szerencsésebb lett volna, ha ukránul tud beszélni hozzájuk, de Povázsai úr nem beszél ukránul, ezt most utólag ismételten ellenõriztem az õ személyzeti anyagából. Oroszul tud, ukránul nem tud beszélni.
Tehát én azt hiszem, hogy mindez, amit Povázsai úr tett, abban semmi kivetnivalót nem találunk, mi a magunk részérõl már lezártnak tekintettük az ön szeptember 10-ei parlamenti megnyilatkozása nyomán ezt az ügyet. Nem is igazán értjük, hogy milyen módon kerülhetett ez elõ.
Még szeretném megjegyezni azt, hogy Povázsai úr mintegy hat éve szolgálja a Magyar Köztársaságot Ukrajnában, tehát az elõzõ kormány szinte teljes idejét is ott töltötte. Én úgy tudom, hogy az elõzõ vezetésnek sem volt munkájával kapcsolatban kifogása, mi magunk is úgy ítéljük meg, hogy munkáját nagy odaadással és gondossággal végzi el.
Én nagyon örülnék annak, hogy ilyen mondvacsinált ügyek és fõleg ilyesfajta rágalmak nem kapnának teret a magyar Országgyûlésben. Köszönöm szépen. (Általános taps.)