DR. KERTÉSZ ZOLTÁN (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! A vita e késõi szakaszában nehéz már újat mondani, és fõleg ilyen késõ órán, de megpróbálok néhány olyan fontos részlettel foglalkozni, amirõl esetleg még nem történt bõvebben szólás.
Elõször is bátran kijelenthetem, hogy a törvényjavaslatok alapvetõ céljaival egyetértünk, hisz jelentõs adócsökkentés valósul meg ebben, mintegy 6 százalékos a személyi jövedelemadó vonatkozásában, hisz éppen Lányi képviselõtársaim mondta az elõbbiekben, hogy túladóztatás van Magyarországon. Most már végül elindultunk egy kedvezõ adócsökkentés irányába, és reméljük, hogy ez a következõ években még folytatódni is fog. Mindenképpen szükséges a bevételek biztosítása, hisz enélkül a fenntartható gazdasági növekedés nem valósulhat meg.
Mi alapján lehet ezt megvalósítani? Elsõsorban a beruházások növekedésével, másrészt az exportárualapok bõvítésével. Örvendetes tény, hogy az utóbbi években a mezõgazdasági beruházások igen nagy mértékben növekedtek, hogy néhány adatot mondjak csak: ez 1992-ben 10 milliárd forint volt, 1996-ban már 40 milliárd forint, és remélhetõleg a jövõ évben ez a kedvezõ tendencia még tovább is fog folytatódni.
Azt hiszem, pontosan talán senki nem tudja megmondani, hogy ez a jelentõs mértékû mezõgazdasági beruházás mennyi új munkahelyet teremtett, vagy mennyi régebbi munkahelyet õrzött meg. Azt hiszem, ez is nagyon fontos, különösen vidéken, kis falvakban, ahol szinte más munkalehetõség egyáltalán nincs is. Konkrétan néhány, mezõgazdaságot érintõ kérdéssel szeretnék foglalkozni. Összességében azt mondhatom, hogy a változások, a pozitív és a negatív hatások tulajdonképpen kiegyenlítik egymást, bár a pozitív elemek javára szerintem több érv felhozható.
(19.40)
Téves az valóban, hogy az Európai Közösség, az Európai Unióhoz csatlakozásunk adóemelést vagy adószigorítást írna elõ, azt viszont elõírja, hogy mindenképpen szigorúan ellenõrzött, regisztrált körülmények között kell termelnünk, hisz csak erre lesz a fogadókészség az Európai Közösség részérõl. Ezt szolgálta már korábban is egyrészt az agrárkamarai tagság, másrészt ezt fogja szolgálni az õstermelõi igazolvány is. Hisz a mezõgazdaságilag fejlett országokban is szintén csak ilyen ellenõrzött, regisztrált, pontosan könyvelt termeléseknél kapható támogatás és adókedvezmény.
Néhány szót szeretnék szólni a tételes és az átalányadózásról. Nem kell azt hiszem megijedni és dramatizálni ezt a tételes adóelszámolást, hisz pontosan az a célja, hogy átláthatóvá tegye a gazdaságot, és mindenképpen több kedvezményt kapnak azok, akik a tételes adóelszámolást választják.
Eleve az adókedvezmény nagysága 100 ezer forint, ami a korábbinak mintegy háromszorosa, és ebbe bele kell érteni azt a könyvelõi, szakértõi díjat is, amit a termelõ igénybe vehet, de ez mindenképpen nagy könnyítés a termelõk számára. Mintegy 1 millió 400 ezer forint bruttó termelési értéknél - az adókedvezményt leszámítva - tehát tulajdonképpen nem kell adóznia a termelõnek.
Az is nagyon lényeges, hogy 40 százalékos termelési költséget számla nélkül is elszámolhat a termelõ. Ez, azt gondolom, hogy nagyon jelentõs, hogyha figyelembe vesszük, hogy ebbe nagyon sok minden belefér, és ez jelentõs kedvezmény a termelõ számára.
Ugyanakkor az átalányadózás lehetõsége 3 millió forintos árbevételhatárig van meg, tehát eddig tartozik kistermelõi kategóriába a mezõgazdasági termelõ. Itt is könnyítés van tulajdonképpen az elmúlt évhez képest, hisz a vélelmezett jövedelem állattenyésztésben 8 százalék, ami korábban 10 százalék volt, növénytermesztésnél pedig 20 százalék, ami a korábbi évben 30 százalék volt.
Lehet, hogy az arányok nem teljesen pontosan vagy hûen tükrözik azt a változást, ami az elmúlt egy-két év alatt bekövetkezett, hisz tudjuk azt, hogy a növénytermesztésben az áremelkedés, a felvásárlási árak árindexe sokkal jelentõsebb mértékben növekedett, mint az állattenyésztésben. Az 1996-os év elsõ öt hónapjában például a növénytermesztésnél mintegy 154 százalékos volt az árindex, élõállat- felvásárlás esetén pedig csak 105 százalékos.
Nagyon fontos eleme még ezeknek a törvényjavaslatoknak, hogy az oktatást kiemelten támogatják, hisz tudjuk azt, hogy oktatás, megfelelõ szakemberképzés nélkül nincs jövõ, nincs minõségi termelés. Éppen ezért jelentõs az, hogyha a szakmunkástanulók havonta 3000 forintos adóleírást élvezhetnek, ugyanakkor a felsõoktatási intézményben tanulók pedig havi 6000 forint adójóváírást tesznek lehetõvé.
Nagyon fontos még az is, hogy a munkanélküliek vagy a csökkent munkaképességûek alkalmazása szintén 3000 forint/hó adókedvezmény leírásával jár. Ez szintén olyan helyeken jelentõs - vidéken, kis falvakban -, ahol szinte semmiféle más munkalehetõség nincs.
Szeretnék viszont majd néhány módosító javaslatot is benyújtani, röviden ismertetem majd, hogy milyen témákhoz. Például a 11. §-hoz az adómentes alsó határt javasolni fogom 100 ezer forintról 250 ezer forintra felemelni. Miért is teszem ezt?
Röviden elmondva, például egy olyan alkalmi árutermelõ, mint egy vidéken élõ nyugdíjas vagy pedagógus, aki egy anyakocát tart és annak a szaporulatát neveli fel, hizlalja meg, ha szerencséje van, akkor ebbõl árut is tud értékesíteni, tehát mint alkalmi árutermelõ is jelentkezhet. Ha nincs szerencséje, akkor olyan kevés állatot tud ezután meghizlalni, hogy az tulajdonképpen csak a saját, családi szükségletét fedezi. Tehát ilyen formában mindenképpen alkalmi árutermelõnek nevezhetõ, és itt javasolni fogom ezt a 100 ezer forintos értékhatárt 250 ezer forintra felemelni.
Ugyanakkor lényegesebbnek tartom, hogy a negyedéves adóelõleg- fizetést, javaslatomban azt fogom kezdeményezni, hogy a mezõgazdasági kistermelõ - tehát a 3 millió forint árbevételig - ne legyen kötelezve negyedéves adóelõleg befizetésére. Hogy miért is teszem ezt? Mert így lesz összhangban az áfatörvény-módosítással.
El kell mondani ehhez azt is, hogy a mezõgazdaságban is elindult egy specializálódás. Nevezetesen: nagyon kevés már az olyan vegyes családi farm, ahol sokfélével foglalkoznak, egyre inkább szakosodnak bizonyos növénytermesztési termékekre vagy pedig bizonyos állatfajok tenyésztésére, illetve hizlalására. Hogy egy példát mondjak, például aki szarvasmarhát hizlal, vagy sertést, és azt éves rotációkban, vagy a kifutási idõnek megfelelõen évente tulajdonképpen csak egy alkalommal értékesít, és ha ez éppen év elejére esik, akkor ennek az adó-visszatérítését csak a következõ évben tehetné meg a termelõ, és ez nagyon hátrányos a számára.
Még egy harmadik esetben van javaslatom. Erre úgy tudom, hogy már a Pénzügyminisztériumban is van fogadókészség, nevezetesen, hogy az õstermelõi körbe, a tevékenység körébe tartozhasson a saját alapanyagból készített borféleségek készítése is. Ez, úgy gondolom, hogy tulajdonképpen nagyon sok embert érinthet, és nem olyan nagy mértékû lehet az esetleges adókiesése. De mégis nagyon jelentõs kör foglalkozik ilyen formában ezzel.
Befejezésül szeretném elmondani, hogy igen nagy körültekintést igényel végül is ezeknek a változásoknak a bevezetése, és azt hiszem, hogy kicsit jobban kellett volna elõkészíteni. Nevezetesen mire gondolok? Az õstermelõi igazolványokról még nem tudjuk, hogy milyen formájuk lesz pontosan, mit fognak tartalmazni. Remélem, hogy olyan rovat nem lesz benne, hogy kilogramm, egységár, hogy ez a következõ felvásárlókat ne zavarhassa meg, vagy ne késztethesse arra, hogy õk is egy alacsonyabb áron vásárolják fel a termelõtõl a terméket. De még azt sem tudjuk pontosan, hogy ki fogja ezeket majd kiadni a termelõknek, hol igényelhetik: az agrárkamaránál, a helyi önkormányzatoknál? Erre egy alaposabb felkészülés kellett volna. Nem vagyunk még talán elkésve, de a jövõben erre nagyon nagy figyelmet kell fordítani véleményem szerint.
Ugyanakkor, mint ahogy a készpénzfizetésnél való áttérésre van 180 nap türelmi idõ, én megfontolásra javaslom, hogy némi türelmi idõt ez esetben is be kellene vezetni - esetleg szükségbõl lehet, hogy erre is fogunk kényszerülni. De remélem, hogy a gazdajegyzõi hálózat és a szakértõi hálózat megfelelõképpen felkészül majd erre, hogy tudjon segíteni a mezõgazdasági termelõknek.
Ugyanakkor üdvözlendõ még az is a javaslatokban, hogy a reprezentációs költségek jelentõs mértékben csökkentek, így a személygépkocsi felsõ értéke meg van határozva. Bizonyos utazási költségek is szigorítva lesznek, tehát nem lehet valamilyen fontos szakmai utat például éppen a legtávolabbi egzotikus országban eltölteni. Úgy gondolom, hogy ennek a szigorítása mindenképpen indokolt.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ötleteim lennének esetleg, hogy honnan és milyen formában lehetne még adókat beszedni. Ezek között elsõ helyen kell - úgy gondolom - megemlíteni az újabb olajügyleteket. Közismert az, hogy az elsõ negyedévhez képest jelentõsen csökkent a második negyedévben az üzemanyagolajnak a behozatala, ugyanakkor különbözõ egyéb olajszármazékoknak a behozatala mintegy a duplájára emelkedett.
Tehát most már nem az olajszõkítõk mûködnek, hanem különbözõ boszorkánykonyhákon ezekbõl a bizonytalan eredetû olajszármazékokból üzemanyagolajokat állítanak elõ, és ezeknek a közterheit sajnos eléggé hiányos módon fizetik meg. Tehát ilyen formában hatalmas adókat lehetne - úgy gondolom - beszedni, és egyéb járulékos fizetési kötelezettségeket is lehetne ott elõírni.
Ismételten kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy ezeket a javaslataimat majd fontolják meg, ezekkel támogatni tudom a törvényjavaslatot. Egyébiránt, ha ezek nem lesznek elfogadva, akkor kétségeim vannak ezzel kapcsolatban. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)