ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Hallgatjuk a rádiót, nézzük a televíziót, és olvassuk az újságot - és bizony megdöbbenünk, nem akarunk hinni a fülünknek, hogy ilyesmi elõfordulhat. Mert úgy látszik, elõfordulhat, hogy a miniszter aláírását hamisítják - legalábbis Suchman Tamás ezzel védekezik. Ezzel persze nem kevesebbet állít, mint azt, hogy sikercsapatából van, aki hamisít. Köztisztviselõ vagy állami részvénytársaság alkalmazottja aláhamisítja a kívánatos aláírást. No, nem az intõjét rémült gyermekként hamisítja alá, hanem a kormány egyik tagjáét. Ez is egyfajta szakértelem, nem vitás. De hová süllyedtek, uraim? Vagy lehet, hogy valaki belopódzott az ÁPV Rt.-be és a minisztériumba, és ott titokban aláírogat? És elbizonytalanodunk: vajon ezek után melyik aláírást tekintsük eredetinek és melyiket hamisnak? Lehet, hogy ezentúl az az eredeti, amit a miniszter elvállal? Szerencsére az ilyen dilemmát az írásszakértõ feloldja. Õ megmondja, melyik az eredeti és melyik a hamis; ám minden aláírás mellé nem lehet írásszakértõt állítani. Ha a miniszter aláírását valóban hamisították, amint ezt õ mondta, és a miniszterelnök meg is ismételte, akkor ez nem politikai felelõsség kérdése, hanem bûnügy, ez okirat-hamisítás, nem kizárt, hogy anyagi érdekbõl elkövetett csalás részeként. Ez a szakértelem új vonás a Magyar Köztársaság állam- és közigazgatásában, példa nélküli a rendszerváltás óta. Kérdezem tehát államtitkár asszonyt: indított-e a kormány eljárást, tett-e feljelentést, és mikor a miniszteri aláírási hamisítás ügyében, vagyis lesz-e dolga az írásszakértõnek? És nem mellékesen, mi a véleménye arról a munkahelyi rendrõl, ahol ilyesmi elõfordulhat? Várom válaszát. (Taps.)