DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP): Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az egyik, napirendünkön szereplõ téma a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvénynek a módosítása. Az, amellyel kapcsolatban szeretném képviselõcsoportunk - a Magyar Demokrata Néppárt - véleményét kifejteni.
Mindenekelõtt azzal kezdeném, hogy üdvözöljük, hogy találkozhattunk a foglalkoztatási törvény újabb módosításával, és ezt mondom annak ellenére, hogy úgy érzem, hogy még nem ez az a módosítás, amelyikrõl elmondhatnánk, hogy egy átfogó, koncepcionális változásokat is tartalmazó módosítás van elõttünk.
Annak ellenére - hogy a törvényjavaslat viszonylag nagyobb terjedelmû - kell ezt a megállapítást tennem, és mindjárt itt hozzátenném azt, hogy elsõsorban azért, mert úgy érzem, hogy a javaslatnak nagy része szervezeti változtatásokkal foglalkozik. Az, hogy az Országos Munkaügyi Központ hatásköre lecsökken, és ezeknek a feladatok egy része bekerül a Munkaügyi Minisztériumba, lehet hogy egyszerûsödni fog az irányítás, de azzal az általános megállapítással, amelyik azt mondja, hogy egy irányítási szint ezáltal kikapcsolásra kerül, sajnos nem tudunk egyetérteni, mert ez az irányítási szint megmarad, csak máshova fog kerülni.
Ami a koncepcióval kapcsolatban, illetve annak a hiányával kapcsolatban elhangzott, azon állításom igazolására csupán annyit szeretnék mondani, hogy most, amikor a foglalkoztatási helyzet egyáltalán nem rózsás, újra növekedik a regisztrált munkanélkülieknek a száma. Lényegesen több eszközt kellene csatába indítani annak érdekében, hogy minél inkább segítsük a munkanélküliek rendkívül rossz helyzetét.
S konkrétan, hogy mire gondolok. Sajnos a legutóbbi módosítások a munkanélküliek rétegének két legveszélyeztetettebb részét sújtották legjobban. Õk voltak a pályakezdõk és a nyugdíj elõtt állók. S pont az õ tekintetükben nem találni új szabályozást, s itt szeretnék visszatérni az elõttem szóló képviselõtársam megállapítására: ugyan a foglalkoztatási törvénybe kerültek be új eszközök - mint például a munkahelymegtartás támogatása vagy az alkalmazással kapcsolatos járulékok átvállalása -, de ezek az eszközök egyáltalán nem új eszközök, ezek korábban is mûködtek, az Országos Foglalkoztatási Alap keretében benyújtható pályázatok alapján lehetett ezeket elnyerni. Az, hogy most a törvénybe bekerült, lehet, hogy a garancia több, lehet, hogy nagyobb a biztosíték, de egyáltalán nem új eszközökrõl van szó.
Ami koncepcionális változtatást jelenthetett volna - a jelenleg hatályos szöveggel szemben - az az, hogyha megpróbálta volna ez a módosító javaslat a munkanélküli ellátási rendszert kimozdítani a jelenlegi, szociális segélyezéshez hasonlítható rendszerbõl, és célul tûzte volna ki azt, hogy rövid idõn belül megpróbáljuk a biztosítási rendszerré átalakítani ezt az ellátórendszert. Ennek a nyomait sem lehet fellelni.
Következõkben szeretnék néhány konkrét kérdésrõl említést tenni, és természetesen nemcsak azért, mert ellenzéki képviselõi mivoltom azt mondja, hogy azokat kell kiemelni, amelyekkel nem értünk egyet, hanem azokról a kérdésekrõl kell szólni, amelyeknek a megváltoztatásával esetleg javítani lehet a törvényjavaslatot.
Nem tudom például, hogy mi indokolta mindjárt a javaslat 1. §-ának (2) bekezdésében azt a változtatást, amelyik a jelenlegi hatályos rendelkezésekhez képest enyhíti a kormánynak a közremûködését a munkanélküli-ellátásokkal kapcsolatos kifizetéseknél. Ugyanis a jelenlegi törvény azt mondja, hogy a kormány - mármint a Munkaügyi Minisztérium - szavatolja ezen ellátások kifizetését. Ugyanakkor a tervezni kívánt, illetve tervezett változtatás pedig csupán annyi, hogy gondoskodik ezen ellátások kifizethetõségérõl. Én úgy érzem, hogy semmi nem indokolja azt, hogy itt a Munkaügyi Minisztériumnak a feladata kevesebb vagy enyhébb legyen a jelenleginél.
Nem tudom, hogy egyeztetési hiányosság vagy egyéb ok miatt, sajnos több pontatlanság van a benyújtott törvényjavaslat szövegében. Szeretnék utalni 34 mindjárt a 2. § c) pontjára, ahol egymás után említi kétszer a munkaadói és a munkaadói szövetségeket. Ha nézzük, hogy mire akart irányulni itt a törvény beterjesztõjének a szándéka, akkor feltehetõen arra, hogy együtt nevezze meg a munkaadói és munkavállalói oldalát az Érdekegyeztetõ Tanácsnak, de sajnos a javaslatba nem ez került leírásra.
Volna még egy terület, ahol feltétlenül indokolt lett volna más koncepciónak az alkalmazása, és ez pedig nem más, mint a minimálisan juttatott munkanélküli-járadéknak az összege, illetve az ehhez szükséges alapnak a meghatározása. Már nagyon régóta vitatott, különösen az Érdekegyeztetõ Tanács nem kormányzati oldala részérõl, hogy miért kell ezt az ellátást egy olyan - ugyancsak más szférába tartozó - ellátáshoz kapcsolni, mint például a legkisebb nyugdíj összege, miért nem lehet egy másik támpontot, egy másik alapot szabályozni, és ráadásul akkor, amikor ennek az alapnak a meghatározásához, illetve ezen összegnek a meghatározásához még valami köze is van ráadásul az Érdekegyeztetõ Tanácsnak.
Ugyanis egészen másként nézne ki ez az ellátási rendszer, hogyha az egyébként másutt, mindenütt az aktív keresõ állomány idejére és az ottani átlagkeresetre nyúl vissza, és egyszer csak, amikor már ez nem megfogható, akkor hozza be az öregségi minimálnyugdíjat. Ilyen esetre lényegesen szerencsésebb volna - még akkor is, hogyha ez a két összeg egymástól jelenleg eltér -, hogy a minimálnyugdíj helyett a törvény a minimálbérrõl rendelkezne, és a mindenkori minimálbérhez igazítaná az ellátásnak az összegét.
Az elõbb már említettem néhány ilyen értelemzavaró rendelkezést, nem akarok mindegyikre utalni. Ezeknek a kijavítására módosító indítványokat nyújtottunk be képviselõcsoportunk részérõl.
Van egy további olyan elem, amelyiknél úgy érezzük, hogy egy kicsit talán túllõ a jogalkotói szándék az elérni kívánt célon. Akkor, amikor a javaslattal létrehozott, új irányító testületnek olyan hatáskört ad, hogy a megyei munkaügyi tanácsok vonatkoztatásában beszámoltatási jogosítványa lenne.
Úgy érzem, hogy jelenleg semmi olyan alá-fölérendeltség nincsen a megyei munkaügyi tanácsok és az irányító testület között, hogy itt beszámolási kötelezettséget lehetne elõírni, ellenben lényegesen jobb lenne, pontosabb lenne, hogyha itt tájékoztatási kötelezettségrõl szólna majd véglegesen a törvény.
(18.20)
Szeretnék szólni a hatályba léptetéssel kapcsolatban egy problémáról, amelyik ugyancsak az érintett munkaügyi tanácsok részérõl vetõdött föl. Akkor, amikor a javaslat úgy rendelkezik, hogy a munkaügyi tanácsok megbízatása 4 évre szól, tulajdonképpen arra utal, hogy a tanácsok összetételének egyik oldala legalábbis - az önkormányzati oldal -, és ez mindig egy-egy önkormányzati választást követõen állhat össze.
Most a törvény, ha hatályba fog lépni '97. január 1-jével az a helyzet áll elõ, hogy meg fogják választani - sajnos nagyon gyors ütemben -, és nem biztos, hogy lesz rá elég idõ, hogy felkészüljenek a választásnak a jobbik módjára, tehát megválasztják újra a munkaügyi tanácsoknak az oldalait, és hogyha a törvény betûje igaz lesz, akkor innentõl kezdve 4 évenként, és valahol a két választások közé fog becsúszni a munkaügyi tanácsoknál a váltás, a személyi váltás; és hát nem biztos, hogy szerencsés az, hogy egy-egy ilyen ciklus közepére tolódnának a munkaügyi tanács tagjainak a választásai.
Tehát álláspontunk szerint lényegesen szerencsésebb lenne az, hogyha most elsõ ízben kimondanánk, hogy nem 4 évre, hanem a soron következõ országgyûlési, illetve önkormányzati választásokat követõ x-edik napon járna le a tanács tagjainak a megbízatása, és akkor innentõl kezdve lehetne követni végig a 4 éves ciklusidõt.
Szeretnék szólni még arról, habár felvetõdött, de röviden érintettem, hogy itt bizonyos szervezeti változtatásokra kerül sor, és az Országos Munkaügyi Központnak a hatásköre csökken. Igen ám, de amikor a törvényjavaslat 36. §- ának a (7) bekezdését néztem, az utal arra, hogy az Országos Munkaügyi Központ Országos Munkaügyi és Módszertani Központtá alakul át, akkor ebbõl arra lehetne következtetni, hogy a hatásköre bõvülni fog ennek az intézménynek, de nem.
És nem tudom, hogy ez a késõbbiekben már helyre teszi-e az intézménynek a nevét, de feltétlenül indokolt lenne, hogyha azonos meghatározás szerepelne mindenütt, mert ugyanennek a bekezdésnek a következõ sorában már csak Országos 35 Munkaügyi Módszertani Központról van szó. Tehát ott a "munkaügyi" a "módszertani"-nak a jelzõje.
Az eredeti meghatározás szerint pedig úgy szerepel, hogy "munkaügyi és módszertani" központ. Tehát a kettõ nem ugyanaz. Lehet, hogy csak egy felületes dolog, de a tartalma egészen más. Próbáltam megnézni a paragrafushoz vonatkozó részletes indokolást, hátha az ad támpontot, de - sajnos - ott még le sincs írva egyáltalán, csak annyi, hogy az OMK nevének a megváltoztatása. Jó, el tudom fogadni, hogy indokolt az intézmény nevének a megváltoztatása, de azért az se volna rossz, hogyha pontosan tudnánk, hogy miként fog megváltozni.
Összegezve azt szeretném elmondani még, hogy tulajdonképpen idõszerû, hogy a foglalkoztatási törvénynek azokhoz a részeihez hozzányúljon a parlament, amelyek bebizonyították, hogy az elmúlt idõszakban nem a legjobb változatát adták az ellátások kezelésének, illetve az egész munkanélküliség problémájának a kezelésének, de ennek ellenére nagyon szeretnénk azt, hogyha rövidesen legalább azok a fontosabb változtatások megjelennének, amelyekbõl most az elõbb kettõt emeltem ki.
Megismételve, tehát egyik a biztosítási rendszer felé való elmozdulás, a másik pedig a passzív ellátási öregségi minimálnyugdíj helyett egy minimálbért venne alapul. És tovább bõvítené azokat az eszközöket, amelyek alkalmasak arra, hogy a munkanélküliek újból el tudjanak helyezkedni. És indokolt volna a jelenlegi helyzetben is ez, annál is inkább, mert miután most már az alaprésszé zsugorodott szolidaritási alaprészen belül is várhatóan ebben az évben közel 40 milliárd forint többlet keletkezik, és hogyha ilyen többlet van egy olyan alaprészben, amelyik részben a munkaadói, részben a munkavállalói befizetésekbõl táplálkozik, akkor talán egy kicsit lehetett volna az elõterjesztés nagyvonalúbb, azon eszközök számának és bizonyos eszközök alkalmazhatósági körének bõvítésével, hogy ezekrõl is szól néhány szót.
Az említett problémák és felvetéseink megoldásához a módosító javaslatainkat elkészítettük, és úgy érzem, hogyha itt nemcsak a nyelvhelyességi és stiláris hibákat javító javaslatokat fogja támogatni a kormány, hanem egy-két érdemi javaslatot is, akkor a foglalkoztatási törvény legújabb módosítását a néppárti frakciók támogatni fogják. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)