DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Dicsérendõ Selmeczi Gabriella és Kövér László képviselõtársaink azon kezdeményezése, hogy törvényi szinten kívánnak foglalkozni az úgynevezett veszélyes kutyák tartásával és eme tartás szabályozásával. Valóban, a társadalmat élénken foglalkoztatják azok a szomorú események, amelyeket megvadult és - hangsúlyozom - gondatlanul tartott ebek idéztek elõ.
Indokoltnak tartjuk azt is, hogy közbiztonsági kérdésként vetik föl az elõterjesztõk az embernek egyes kutyák általi veszélyeztetettségét, és az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. számú törvényerejû rendelet módosításával, ismétlem, törvényi szinten tesznek javaslatot a megoldásra.
Örülünk annak is, hogy a kormány és a kormánypártok, a Fidesz sokadik, ha jól tudom, közel harmincadik önálló indítványát végre nem söpörték le az asztalról. Sõt, a javaslat többpárti szakmai egyeztetése során a legnagyobb együttmûködésükrõl tettek tanúságot. Olyannyira, hogy még a kodifikációs munkában is segítséget kaptunk. Ezúton is szeretném megköszönni dr. Baraczka Róbertné államtitkár asszonynak a tárgyalásokon tanúsított hozzánk való türelmét és hozzáértését és dr. Janza Frigyes állatorvos ezredes úrnak szakértõi közremûködését.
Mielõtt a törvényjavaslatban foglaltakról részletesebben vagy nem annyira részletesen szólnék, engedjék meg, hogy nagyon röviden a kutyatartással kapcsolatban néhány általános megjegyzést tegyek. Mi a célja a kutyatartásnak? Az ember és a kutya kapcsolata, barátsága évezredekre nyúlik vissza, azt is mondhatnám, hogy az õsember emberré válása során kezdettõl fogva társává, segítõjévé fogadta a kutyát. A kutyatartás napjainkig az emberi tevékenység természetszerû kísérõje. Felsorolni is sok, hogy a civil társadalmakban milyen sok funkciót tölt be a kutya az ember mellett. Van, aki kedvtelésbõl tartja, sokakhoz a magány feloldásaként társul, de óriási szerep jut négylábú barátainknak az õrzõ-védõ szolgálatban, vakvezetésben, nyomozásban stb. Vidéki falusi házat szinte el sem lehet képzelni házõrzõ kutya nélkül, és akkor nem beszéltem a pásztorkutyákról. Ez a dolog barátságos oldala.
Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy minden eb, fajtájától, testnagyságától, vérmérsékletétõl, nem utolsósorban tanultságától, azaz betanítottságától függõen potenciális veszélyforrás. Hogy ez a veszély ne váljon valósággá, azaz ne realizálódjon, nagyon fontos, hogy az ebek tartása vonatkozásában betartsunk bizonyos nagyon fontos szabályokat. Azt hiszem, költõi kérdés az, ha azt kérdezem, hogy a kutyák által esetenként okozott balesetek során kit büntessünk: a kutyát vagy a gazdáját? A válasz kézenfekvõ, és mégis, a közbiztonság miatt, annak figyelembevételével arra kényszerülünk, hogy néha a kutyát kell megbüntetni. Bár önhibáján kívül vált az emberre veszélyessé, a büntetés mégis reá hull. Mert vagy veszélyessé nevelték, vagy éppen - egy fajta esetében, bizonyítottan a pitbull esetében - kimondottan veszélyessé tenyésztették ki. Ha a gazdája nem képes vagy nem akarja a veszélyessé vált ebet olyan körülmények között tartani, amellyel megelõzi a balesetet, a tragédiát, akkor kénytelenek vagyunk a köz, az ember védelmében a kutyát büntetni.
A beterjesztett törvényjavaslat hatálya elsõsorban az úgynevezett pitbull terrier által okozott veszélyhelyzetek megelõzését szolgálja. Meg kell mondanom, hogy tulajdonképpen tûzoltást végzünk a törvényjavaslat 100 elfogadásával, bár ez a tûzoltás nagyon sürgõs és fontos. A pártközi szakmai tárgyalások során is felvetettem, és engedjék meg, hogy itt is elmondjam, Magyarországon ma nincs megfelelõen szabályozva - legalábbis törvényi szinten nincs - egyéb veszélyes fajok tartása, tenyésztése. Gondoljunk csak a tévéhíradóban idõnként feltûnõ, magántulajdonban lévõ tigrisek, oroszlán vagy esetleg éppen mérgeskígyók bemutatására.
Szerettem volna a törvényt mint kerettörvényt ezen állatfajokra is kiterjeszteni, de épp a tûzoltás sürgõssége miatt ettõl elálltam. Fel kell azonban hívnom a tisztelt kormány figyelmét az ügy rendezetlenségére. Hiányzik továbbá az országos, egységes ebtartási kerettörvény is, mert például ahogy már Lövey képviselõ úrtól hallottuk, a szájkosár használata csak eseti önkormányzati rendeletben kötelezõen elõírt, ami nagyon sok probléma forrása.
Gondoljuk csak meg, hogy milyen sok balesetet, sérülést lehetne megelõzni, hogyha a kutyatartók kedvenceiket pórázon és szájkosárral sétáltatnák.
(19.00)
Az elõterjesztés pártközi szakmai vitája során - legnagyobb örömömre - konszenzus született egy közös módosítócsomag elõterjesztése érdekében. Szakmai vitánk eredménye lett, amivel a Magyar Demokrata Fórum részérõl teljes mértékben egyetértünk, hogy a törvényjavaslat tartalmaz preventív, megelõzõ intézkedéseket és a dolog természeténél fogva úgynevezett követõ rendelkezéseket is. Mirõl van szó? Javasoltuk, elfogadtuk és helyeseljük az ebek lényegében három kategóriára való felosztását a veszélyesség szempontjából.
Az elsõ kategóriába tartoznak a javaslat szerint, a pitbull terrier és e fajta más fajták egyedeivel való keresztezésbõl származó keverékek. Ebben a kategóriában a törvényjavaslat preventív, megelõzõ célból nagyon szigorú szabályokat tartalmaz.
Az elõttem szóló képviselõtársam errõl már beszélt, de engedjék meg, hogy megismételjem. Többek között tilos a pitbull fajta és keverékének bármilyen módon való szaporítása, tenyésztése, azaz tartása. Tehát ezt a fajtát - amennyiben ezt fajtának nevezhetjük - megszüntetésre ítéli a törvényjavaslat. Alkalmatlan emberi közelségre, génhibájából kifolyólag, ez egy negatív diszkrimináció erre a fajtára, de tudományosan alátámasztott. Ennél a fajtánál elfogadható a rendelkezés azon szigorú elõírása, a javaslat szigorú elõírása, hogyha amennyiben az országban ilyen ebek léteznek, ezeket további szaporításra alkalmatlanná kell tenni, azaz ivartalanítani kell.
A második kategóriába tartoznak egy ezután megjelenõ kormányrendelet által veszélyesnek nyilvánított egyéb kutyafajták. A harmadik kategóriába pedig azok az ebek tartoznak, amelyeket egyedi, mondhatnám úgy, hogy egyéni magatartásuk alapján - és sajnos, sokszor gazdájuk gondatlan magatartása miatt - veszélyesnek kell minõsíteni. Ezen két utóbbi kategóriában, de fõleg a harmadikban a törvényjavaslat követõ, de szerintem egyúttal nagyobb tragédiák megelõzésére alkalmas rendelkezéseket fogalmaz meg.
Tisztázni kellett a szakmai egyeztetés során az állatorvos mint szakhatóság szerepét. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az egyes kutyafajták megállapítása nem állategészségügyi, állatorvosi szakértõi feladat, amit a törvény felhatalmazása alapján készülõ kormányrendeletben megfelelõ módon tisztázni kell. Az állatorvos kérem nem kynológus, de természetesen képzettségénél fogva igencsak alkalmas ezen speciális ismeretek elsajátítására. De nem kizárt, hogy egyéb szakterületen dolgozó emberek jobban értenek a kutyák, egyes kutyafajták megkülönböztetéséhez, mint egy erre speciálisan ki nem képzett állatorvos.
A törvényjavaslat a veszélyesnek minõsített ebekre vonatkozóan elõírja, hogyha az ebtartás szabályait megszegik és emiatt az eb embernek vagy állatnak sérülést okoz, akkor a sérülés fokától, illetve az eset ismételtségétõl függõen az állatot vagy ivartalanítani kell, vagy kiirtani. Hangsúlyozom, már veszélyesnek minõsített ebrõl van szó. Az ivartalanítás elrendelésének lehetõségével mint lehetõséggel nem értek egyet, és csak a hétpárti konszenzus érdekében fogadtam el, hogy a közös módosító indítványban ez a tétel bent maradjon. Mert mirõl van szó? Ha bármely fajtájú kutyát már veszélyesnek minõsítettek, és ennek okán az érintett állatra vonatkozóan a hatóság elrendelte a különleges tartás szabályait és a kutya ennek ellenére a közbiztonságot veszélyeztette, akkor az ivartalanítás nem megoldás. Hiszen a kutya természetét lényegében nem változtatja meg ez az eljárás, különösen akkor nem, hogyha ez nem történik az ivarmirigyek eltávolításával, hanem egyéb, megfelelõ szakmai eljárással. 101
Véleményem szerint ilyen esetben a kutyát elsõre, egyértelmûen ki kell irtani. Ez egy kemény, de csak látszólag kemény álláspont, mert a veszélyes és gondatlanul tartott állat elõbb-utóbb úgyis a törvény továbbvitele folytán kiirtásra kerül, tehát teljesen felesleges ezt megelõzõen egyéb procedúrát véghezvinni, hiszen célját úgysem éri el. Természetesen különvéleményem elmondása és fenntartása mellett a konszenzus érdekében a javaslatot elfogadom és támogatom, és az MDF-frakció is ezt teszi.
A konszenzus jegyében született az a döntés is, hogy egy háztartásban az ebek számát csak a pitbull terrier vonatkozásában korlátozza a törvényjavaslat. Úgy gondolom, hogy ezzel nagyon sok jogvitát elõzünk meg, ugyanis számtalan eset adódhat, amikor például - akár nagy értékû tenyészállományokban - veszélyessé kell minõsíteni egyidejûleg több egyedet, mert adott esetben egy viharkár következtében a kennel kerítése elromlik, és egyidejûleg több kutya is okozhat emberen vagy állaton olyan sérülést, ami miatt ezeket az egyébként nem veszélyes fajtájú kutyának az egyedeit veszélyessé kell nyilvánítani. Ilyen esetben óriási kár érné a tenyésztõt, ha csak ezekbõl az állatokból egyet tarthatna tovább háztartásában. Én úgy gondolom, ha a kormányrendeletben leírt elõírásokat a továbbiakban ez az állattartó betartja, akkor teljesen felesleges elsõ lépcsõben a kutya kiirtását elrendelni. És ezt a törvényjavaslat nagyon helyesen lehetõvé is teszi, hogy erre ne kerüljön sor.
Elnök úr! Tisztelt Ház! Végül ismételten szeretném elismerésemet kifejezni a törvényjavaslatot elõterjesztõ képviselõtársaimnak azért is, mert a pártközi tárgyalások során készségesen elfogadták észrevételeinket, és nem csináltak problémát, presztízskérdést abból, hogy a közösen elõterjesztett módosító indítványok alaposan megváltoztatták eredeti szövegjavaslatukat, elképzelésüket. Fontos ez a törvényjavaslat, a kutyabarát társadalom is szigorú rendszabályokat vár a tragédiát okozó, fegyelmezetlen ebtartókkal szemben. A legszebb persze az lenne - és egy kis ellenzéki szurkapiszkát tessék nekem megengedni -, ha a kormány más, az ország sorsát meghatározó törvények - például a költségvetés - tárgyalása során is, nemcsak meghallgatná az ellenzék szavát, mert ezt kénytelen elviselni, hanem el is fogadná idõnként konstruktív javaslatainkat. Amíg ez elkövetkezik, addig örülnünk kell, ha legalább ilyen kisebb, bár jelentõs "kutyaügyekben" érvényesülhet a jó értelemben vett szakmai, szakértõi munka. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)