SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A zárszámadási törvényjavaslatok nem tartoznak a legizgalmasabb vitaanyagnak a parlament elõtt. És ez áll a társadalombiztosítás zárszámadására is. Más a helyzet és fokozódik az izgalom, ha megpróbáljuk összevetni az alapjául szolgáló költségvetési törvénnyel, 27 illetõleg ami a mi munkánkat, országgyûlési képviselõk munkáját nagymértékben segíti, az Állami Számvevõszék költségvetéshez és zárszámadáshoz fûzött véleményével.
Átolvasva ezeket a dolgokat, és az elõttem elmondott beszédeket is figyelembe véve, hasonló következtetésekre jutottak a szabaddemokraták is. Négy kulcsszóra tudnám én talán felfûzni azokat a mondanivalókat, amik az ÁSZ- jelentésbõl, illetõleg a törvényi javaslatból és az ebbõl leszûrhetõ tanulságokból elõttünk állnak. Az egyik, hogy van a törvényjavaslatban új és pozitív mozzanat, van benne rendkívüli, rendhagyó, van ismétlõdõ és van ugyancsak megszívlelendõ dolog. Mi az új? Az új az, hogy - amit már érintettek is az elõttem szólók - idõben érkezett ide ez a zárszámadási törvényjavaslat a Ház elé.
Ez különösen akkor is figyelemre méltó, hogyha a legutóbbit tekintjük alapul, hogy a '94-es zárszámadást '96 májusában tárgyalta meg az Országgyûlés. Ennek oka is van. Az Országgyûlés foglalkozott ez év elsõ felében, a tavaszi ülésszakon azzal, hogy a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatására vonatkozó törvényt módosítsa. Módosította. És ez biztatást jelent számunkra arra, hogy törvénymódosítással el lehet eredményt érni. Így elkészülhetett a tb zárszámadása május 31-ig. Auditálása is megtörtént, a társadalombiztosítási önkormányzatok júniusban megvitatták és a kormány határidõben a Ház elé terjesztette a zárszámadási törvényt. Sok éven keresztül hallottuk azt, hogy idõben érkezzenek az anyagok, össze tudjuk vetni a zárszámadást az állami költségvetés zárszámadásával, az állami költségvetést a tb-költségvetéssel.
Most jelenleg úgy állunk, hogy tárgyaljuk egy idõben az Országgyûlésben a költségvetési zárszámadást és a tb-zárszámadást, elõttünk áll a társadalombiztosítás pótköltségvetése, és természetesen elõttünk áll és reményeink szerint együtt tárgyaljuk az állami költségvetést és a társadalombiztosítási költségvetést.
Mindig elhangzott az a kifogás, hogy az együtt tárgyalás akadályozza meg azt, hogy megnyugtató helyzetbe jusson a társadalombiztosítás. Véleményünk szerint ez az egyidejûség feltétel, azonban a kérdésre nem fog számunkra megnyugtató választ adni. Szembe kell azzal a kérdéssel nézni, hogy az államháztartás hiánya mennyi lehet, és ha egy idõben fogadjuk is el, akkor legfeljebb azon múlik a harc, hogy megfelelõ szabályozás és szembenézés nélkül a társadalombiztosítás hiányát vagy áthúzzuk a költségvetésbe, amire kevés remény mutatkozik, vagy pedig marad a társadalombiztosításnál és foglalkozunk azzal, hogy számunkra egy nem megalapozott költségvetés után zárszámadásnál a hiánnyal számolunk.
Nem volt ez másképp az elmúlt néhány évben sem '91 óta, és nem meglepõ az, ami most történt. Mindig találkoztunk egy nullszaldós költségvetéssel, és utána a hiány megjelent a zárszámadásban 22, 30, 35, 40 milliárdos tételekkel. Ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, és ez rámutat arra, hogy ha ide-oda húzogatnánk a hiányt, akkor is az alapvetõ szabályozással - amit úgy fogalmazunk: a reformmal - kell szembenéznünk és azt kell megvalósítanunk. A '96-os jelenlegi 53 milliárdos hiány is azt mutatja, hogy egy tervezett 17 milliárddal szemben megjelent ez a hiányösszeg, és ezt végsõ fokon - lefaragás útján - az államháztartás elõre tervezett hiányával kell összhangba hoznunk, ami esetleg a költségvetési szerveket érinti kellemetlenül.
Pozitív vonásnak tekinthetõ ebben a javaslatban az, hogy megállapították, hogy évrõl évre fokozódik a pénzügyi fegyelem, a pénzügyi szabályokat jobban betartja a társadalombiztosítás, és ha kis lépésekkel is, de elõbbre halad és színvonalasabb lesz a munka.
Az ÁSZ-jelentés más megvilágításban is adta nekünk a társadalombiztosítás költségvetését és a zárszámadást. Feladatot kapott a kormánytól egy átvilágítási kérdésre és feladatot kapott az Országgyûlés eseti bizottságától is bizonyos feladatok áttekintésére. Ez szélesebb megítélést, teljesebb megítélést hozott számunkra, és jobban láthatjuk ezeket a folyamatokat. Ez megmutatkozik a törvényjavaslat és az ÁSZ-jelentés összevetésébõl is: a törvényjavaslat, indokolásaival együtt, mintegy egyharmada csak az ÁSZ- jelentésnek. Az ÁSZ-jelentés nagy-nagy segítséget nyújtott a különféle dolgok megvilágításában.
(10.50)
28
Mi a rendhagyó, mi a rendkívüli ezzel a zárszámadással kapcsolatban? Olyan bõséggel nem rendelkeztünk mi a '95-ös év folyamán tb-költségvetésekkel, mint azt megelõzõen bármikor. '94 õszén elkészítette a társadalombiztosítás a költségvetési tervét, egyeztette a kormánnyal '95 januárjában, bekerült a parlament elé, és a stabilizáció kapcsán ezt a kormány természetszerûleg visszavonta. Azt követõen készült A-változat, B-változat, a B-változat vissza lett vonva, az A-változatokat megfelelõ képviselõi módosító indítványokkal a stabilizációs törvénnyel összhangba hozta a parlament. Hát ilyen költségvetés a rendszerváltás óta még nem volt a társadalombiztosításnál, hogy egész évre szólt, de azt fél évben fogadta el a parlament, '95. június 30-án.
A stabilizációs törvény kapcsán közismert intézkedések születtek, Alkotmánybíróság lépett közbe, és a stabilizációs törvény végrehajtása is hosszabb idõt vett igénybe, nem az elõzetes terveknek megfelelõen történt.
Ismeretes, hogy az Alkotmánybíróság a betegszabadságra vonatkozó törvényi rendelkezést hatályon kívül helyezte. Hatályon kívül helyezte a honoráriumok járulék alá vonását is, és késedelmesen következett be a fogorvosi ellátás bevezetése, július 1-je helyett szeptemberben, hasonló módon a sportorvosi tevékenység reformálása is késõbb következett be, és a munkaegészségügyi is. Így a tervezett megtakarítások sem úgy alakulhattak, nem úgy alakulhattak a bevételek sem.
Ez a rendkívüli körülmények között született költségvetés így magával hozta azt, hogy a zárszámadásban a tervek, a feltételezések nem úgy valósulhattak meg. Persze itt nem nagy a találati pontosság, mert amikor ezt a törvényt elfogadtuk, mindenki tudta, hogy gyenge lábakon áll, sok tekintetben megalapozatlan, utána az intézkedések rendesen meglékelték ezt a hajót, ennek ellenére augusztusban még a kormány az önkormányzatok jelzése szerint 5-5 milliárdos hiányon belül számolt, ami annyit jelent, hogyha év végére ebbõl 40 milliárd lett - ugyancsak nem tekinthetõ pontos prognosztizációnak. Ugyanakkor a gazdasági folyamatok sem a kívánt módon alakultak. Ez megmutatkozik a költségvetésben is.
Mi az, ami ismétlõdik? Ismétlõdik, és nem meglepõ, erre szinte fogadni is lehetett, hogy a nullszaldóból hiány lesz, a hiány lesz 40 milliárd, ebbõl elmaradt járulékbevétel 31 milliárd-32 milliárd, 8 milliárd pedig a kiadási többletbõl tevõdik össze.
Hogyan alakulnak ezek a kérdések? Úgy, hogy a nyugdíjbiztosításnál, a nyugdíjbiztosítási ágnál a kiadások a tervezettnek megfelelõen alakultak, a bevételek azonban sajnos 16,8-17 milliárddal elmaradtak a remélttõl. Az egészségbiztosításnál a bevételek elmaradása mellett a kiadások elszaladása is tapasztalható. Ez melyik tételeknél vezethetõ vissza, kapcsolható össze alkotmánybírósági döntéssel? A táppénzkiadások nem voltak tarthatók az 5 milliárddal, illetõleg az ezekhez kapcsolódó fizetési kötelezettségek 6,5 milliárdra nõttek, a gyógyászati segédeszközöknél 3,3 milliárddal szaladt el a kiadás és több lett a gyógyszerkiadás is 2,3 milliárd forinttal. A tervezett egészségügyi átalakítások jeleztek egy 5 milliárdos megtakarítást, amibõl végül is a gyógyító-megelõzõ ellátások esetében egy 2 milliárdos megtakarítás keletkezett, amelyet a fogorvosi ellátás, a munka-egészségügyi, sportorvosi ellátás további folytatása idõben csökkentett, és végül is így alakulhatott ki a 2 milliárdos megtakarítás.
Mi az, ami ismétlõdik még az ÁSZ megállapításában? Évek óta, sõt már lassan évtizedes ügy lesz a társadalombiztosítás információjának kérdése, a nyilvántartás kérdése. Az eddigi beszámolók, amik elhangzottak a szociális bizottság ülésén: jelentõs összegeket fordított erre a társadalombiztosítás, külföldi források is megnyíltak itt, s az ÁSZ évrõl évre megállapítja, hogy a nyilvántartás, informatika területén átütõ siker nem következett be. Nagyon- nagyon döcögve halad elõre ez az ügy. Változatlanul ismétlõdõ gondolat az, hogy a gondos gazdálkodásra szükség van, a gondos gazdálkodásra mindenkor, még ilyen költségvetés mellett, ami ennyire nem tartható, akkor is fokozottabban ügyelni kell.
Mi a megszívlelendõ? Az ÁSZ évek óta mondja, hogy szabályozási hiányosságok vannak, szükséges a két alapnak az eltérésére vonatkozóan külön szabályok megállapítása, hogy az elszámolás, gazdálkodás követhetõ legyen. Szükséges, hogy a mûködés és az ellátási szektor külön legyen választva. Erre különös példát ad a nyugdíjbiztosítási ágazaton belül a székházépítés és a beruházás összemosása. Szükség van ezenkívül a vagyonkezeléssel, a vagyongazdálkodással kapcsolatos szabályok megalkotására. Többen szóltak errõl, és én azt hiszem, ezt a sürgetõ feladatot mielõbb teljesítenie kell az Országgyûlésnek. Nem odázható el továbbá a nyilvántartás, az informatika kérdése. Be kell itt 29 számoltatni a társadalombiztosítási önkormányzatokat, hogy állnak ezzel a kérdéssel, a kormánynak programot kell összeállítani ahhoz, hogy ez egy bevasalható követelmény legyen.
Mi, szabaddemokraták mivel értünk egyet? Egyetértünk maximálisan az ÁSZ-nak azzal a véleményével, hogy igazi reform nem történt. Változatlanul sürgetõnek tartjuk a reform véghezvitelét, és az, hogy a finanszírozás egyes kérdéseiben változás történik, nem azt jelenti, hogy az reform lenne. Rámutatott az ÁSZ arra is, maximálisan egyet lehet vele érteni, hogy önmagában a finanszírozás nem old meg gondokat - ezzel találkoztunk idén az ágyszámcsökkentéssel összefüggésben, hogy egy kérdést csak komplexen lehet megközelíteni.
Sürgetõ minél elõbb rendbe tenni a költségvetés és az államháztartás ezen alrendszerének a kapcsolatát, tudván azt, hogy ki mire számíthat, milyen játékszabályok alapján zajlanak az események, és szükséges az, hogy mielõbb jelenjenek meg azok az anyagi jogszabályok, amik a társadalombiztosítás kiszámítható mûködését s ezzel kapcsolatban a gazdálkodás egyensúlyát is biztosítani tudják. Ehhez mi, szabaddemokraták partnerek vagyunk, és ezt kérjük a kormánytól, és ezt sürgetjük is. Ennek érdekében egyet tudunk azzal érteni, és reméljük, nem pótcselekvés lesz a törvényjavaslat kiegészítése, vagy akár egy új országgyûlési határozat meghozatala, ami ebbe az irányba ösztökéli a kormányt. Köszönöm. (Szórványos taps a bal oldalon.)