DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Amikor Surján László meglehetõsen cinikusan azt mondta, hogy hálás az ellenzék a kormánynak azért, hogy ezt a munkát elvégzi, (dr. Surján László: Õszintén gondoltam, nem cinikusan.) akkor én azt gondoltam, hogyha én hasonlóan 15 cinikus lennék, akkor azt kellene válaszolnom, hogy hálás is lehet azért, hogy azt a valóban nagyon kínos és keserves munkát és feladatot az egészségügy átalakításában elvégzi, ami egyébként halaszthatatlan, (dr. Pusztai Erzsébet: De nem az.) máris megkerülhetetlen.
Ez a feladat valóban súlyosan terheli a kormányzat vállát. Elég, hogyha csak emlékeztetek arra, hogy amikor a törvényt tárgyaltuk az Országgyûlésben, milyen komoly és kemény viták voltak, milyen fenntartásaik voltak - nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti képviselõknek is -, és hogy hogyan kerestük azt a megoldást, azt a kompromisszumot, ami a lehetõ legkisebb konfliktusokkal, de megoldja ezt a problémát.
A megyei érdekegyeztetõ fórumok döntését persze lehet vitatni, lehet kifogásolni, és lehet megjegyzéseket tenni arra vonatkozóan, hogy valóban ott születik-e az ágyszámok leépítésére és a csökkentésére vonatkozó döntés, ahol ez szakmailag legindokoltabb. Én azonban azt gondolom, hogy ezek az ügyek Pincehelyen, Edelényben nagyon fontosak, de egyenként nem országos jelentõségû ügyek, úgyhogy én ügyrendi javaslatot is fogalmaznék a .... (Moraj az ellenzéki padsorokban. dr. Pusztai Erzsébet: Már ne haragudjon......) Nem országos jelentõségû ügyek egyenként, ezért azt szeretném kérni az ügyrendi bizottságtól, hogy tekintsen rá arra a folytatásos regénysorozatra, amelyet Pusztai Erzsébet képviselõ asszony bejelentett, hogy ez ilyen formában valóban megfelel-e a napirend elõtti hozzászólás mûfajának. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. Felzúdulás, bekiabálások az ellenzéki padsorokból.)