BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Dr. Gyuricza Béla képviselõtársamnak a hozzászólását is elmondom, így idõtakarékosság címén nagyon értékes pontokat szerzek a Fidesz- Magyar Polgári Párt részére.
Már általam nagyra értékelt Kósa Lajos képviselõtársam, a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleményét ismertette az 1996. évi költségvetésrõl, amely nem pótköltségvetés. A nem pótköltségvetés költségvetés-módosításának néhány részletét emelném ki azzal a megjegyzéssel, hogy örülök, hogy a '95-ös zárszámadás után tudunk erre rátérni, mert láthatóan néhány összehasonlításból - különös tekintettel az önkormányzatok tekintetében és néhány, a mai és a múltkori ÁPV Rt.-vel napirend elõtt tett megállapításból is -, messzemenõ következtetéseket lehet levonni.
Ha egy kisebb önkormányzat készítette volna ezt a költségvetést, és mondjuk 100-as nagyságrenddel vagy még kisebb összegekrõl lenne szó, akkor ezt úgy lehetne jellemezni, hogy a polgármester úr vagy az alpolgármester, aki beterjeszti, néhány szépségtapaszt, néhány olyan elõterjesztési tételt is beterjeszt hozzá, amellyel a képviselõtestület szimpátiájának és szavazatának az elnyerésére számít. De döntõ mértékben ez a körülbelül 150 milliárd forintot megmozgató költségvetési módosítás, a napirendi vitákat - Tocsik Márta-, önkormányzatok-, ÁPV Rt.-vitát - figyelembe véve, megítélésem szerint az ÁPV Rt.-nek korlátlan és több mint 100 milliárdos felhatalmazást jelent, ezzel kikerülve a parlament és a parlament bizottságainak az éber ellenõrzése alól.
Úgy gondolom, hogy az 1992. július elsejét megelõzõ munkaviszonyok beszámításával összefüggõen a fegyveres szervek hivatásos állományánál, a költségvetési szerveknél, az APEH-nél, a munka törvénykönyve alapján foglalkoztatottaknál a költségvetési módosítási javaslatban odaítélt 1000 millió forintnak - rendkívüli közalkalmazotti keresetemelésre, valamint a minimálbér emelésére -, ennek majdnem minden képviselõ örül, és gondolom, hogy támogatja. Ez abba a serpenyõbe tartozik, amely szerintem e törvénymódosítás elfogadottságát jelenti - aki ez ellen szavazna, az pedig szinte ez a társaság, ez a csoport, ez a közösség megvetését vívná ki maga iránt.
Azt sajnálom, hogy Bauer Tamás képviselõtársam nincs ma itt, mert hogyha a Fidesz tenne ilyen módosító javaslatot, akkor õ felállna és felolvasna a Fidesz összes kiadványából erre vonatkozó részeket, és megállapítaná, hogy a Fidesz már megint népszerûség-hajhászó és költségvetési kereteket szétvetõ javaslatokat tesz, holott most ez az általuk is támogatott tétel a kormány elõterjesztésében van. De hát mindjárt más így a beállítás.
(20.00)
Ugyanígy támogatandónak tartjuk a költségvetés módosításában azt is - amelyrõl Gyuricza Béla képviselõtársam kívánt szólni -, hogy az egyszer már meghirdetett és az állam tulajdonában, a Honvédelmi Minisztérium kezelésében lévõ ingatlanok hasznosításánál az önkormányzatok kerülhessenek olyan helyzetbe - megelõzendõ újabb kiadásokat, közkiadásokat -, hogy megkaphassák ezeknek az ingatlanoknak, amelyeket már egyszer meghirdettek, térítés nélkül is a hasznosítási jogát, és ezzel gyarapítsák a hely foglalkoztatási mérlegét vagy intézményellátottságát vagy ipari parkot vagy fejlesztési terveket dolgozzanak ki.
Támogatjuk azt is, hogy a kis- és középvállalkozások fejlesztéseire, kamattérítéseire, ha nem is túlságosan nagy, de jelentõs költségvetési forrás, mintegy hétmilliárd forint kerüljön meghatározásra. Azt szeretnénk, hogyha ez a forrás - amely a gazdaságfejlesztési pályázati rendszer keretében, valamint egy versenyképes termékstruktúrát eredményezõ beruházások megvalósítására szolgálna - az eddigi gyakorlattól eltérõen szélesebb körben és mindenki számára, aki megfelelõ feltételekkel rendelkezõ lehet, elérhetõ lenne.
Támogatjuk azt is, hogy megkezdõdjön az M3-as autópálya építése. A Fidesz- Magyar Polgári Párt azonban ezt a másfél milliárd forintot nem azért kevesli, mert ebben az évben ennél többet lehetne beépíteni, hanem nagyon lassan és vontatottan indul meg az úthálózat és a közlekedéshálózat korszerûsítése.
Úgy gondoljuk, hogy szükségesebb lenne egyedi költségvetési injekciókon és elhatározásokon, pártértekezletek döntésén túlmenõen egy egész országra kiható és törvényben rögzített kerettervre, ami meghatározná mind a közlekedési hálózatnak, mind az infrastruktúrának a fejlesztését. Elkerülhetõ lenne így, hogy százszoros, kétszázszoros áron vásároljanak vissza földterületeket, amelyeket az egyik évben kárpótlás címén vagy más címen kiadtak, és kialakuljanak a nagy történetíróink könyvébõl ismert telekspekulációk. De ezen már túl vagyunk sajnos.
Mi azt nem tartjuk helyesnek, ami a gondolatjelek között megjelenik, hogy ismét a díjas rendszerût erõlteti a kormány, ahelyett hogy egy ausztriai mintához hasonló, címkés, matricás rendszer kialakításával járulna hozzá a már elindult koncessziós, díjas rendszerû autópályák fejlesztéséhez.
Ezzel a szisztémával, ami az M1-es, M5-ös, M3-as, M7-es és sorolhatnám tovább a fejlõdõ, ma még nem autópálya-hálózatunkat, ismételten bebizonyítjuk, hogy ez a kormány ebben az idõszakban csak rendkívül magas bevételekkel, illetve koncesszióba adott és a koncesszornak a gondjára bízott bevétellel tudja csak elképzelni a fejlesztést. Ez rendkívül nagy feszültségeket jelent, nemcsak polgári értelemben, hanem az autópályák mellett lévõ települések lakóinak keserûséget és szomorúságot fog okozni.
Az elõirányzatok közül támogatjuk azt is, hogy a Körös-völgyi és a felsõ- tiszai árvízveszélyes területeken történjen meg az intézkedés a gátak, védõmûvek erõsítésére. Ennél azonban milliárdokkal nagyobb igénye van az árvízvédelemnek. Mi minden alkalommal elmondjuk, hogy Magyarország árvízvédett területei többszöröse a holland területnek, amelyrõl ország-világ beszél, a tengertõl elfoglalt területek biztonságáról és védelmérõl.
Ezzel egyidejûleg nagyon fontosnak tartjuk azt is, amit a román-magyar alapszerzõdésnél és az azt követõ külön szerzõdéseknél is kihangsúlyoztunk, hogy a nagy kormányzati beruházások, befektetések mellett a román és a magyar fél együttmûködése szükséges, hogy az árvízveszélyes és a környezetre ártalmas helyzetek megakadályozhatók, megelõzhetõk legyenek.
A Kincstári Vagyonkezelõ Igazgatóság kezelésében levõ állami vagyon õrzése, hasznosítása jelentõs tételeket vesz el, így számomra nem ekvivalens a két területen a költségvetési törvény módosítása, amely további 500 millió forintot szán a Kincstári Vagyonkezelõ Igazgatóság mûködéséhez, õrzéséhez, felhasználásához, amíg - és itt gondolok mondjuk a volt orosz laktanyáknak vagy a munkásõrlaktanyák hasznosítására - a haderõreform keretében, a már elõbb elmondott, általunk is támogatott javaslatot teszi.
Miért nem lehet egyidejûleg a magyar laktanyák vagy a magyar hadi objektumok felszabadításával a Kincstári Vagyonkezelõ Igazgatóság kezelésében lévõ állami vagyonnak is az átadását szorgalmazni az önkormányzatoknak, hogy egy korrekt megállapodással a hasznosítás, értékesítés ne a költségvetést terhelje, és minél hamarabb kerüljön be a terület- és településfejlesztésnek a lehetõségei közé.
Az önkormányzatok a '96. évi költségvetésnek a módosítása kapcsán már '95- rõl beszéltem, amely hibákat el kellene kerülni '96-ban. Óhatatlanul ez a szisztéma - ami az önkormányzatok finanszírozását jelenti - magában hordozza a költségvetésnek szükséges reagálásait és a korrekcióit is. Az a rendszer, önkormányzati, finanszírozási rendszer, amely 731 önkormányzatnál állapít meg forráshiányt önhibáján kívül, azzal a rendszerrel valami baj van.
Való igaz, hogy nem következett be, hogy önkormányzatok csõdbe mentek. Való igaz az, hogy a költségvetés indulásánál a kormány egy rendkívül alacsony összeget határozott meg, illetve a parlament fogadott el, és erre a közel négymilliárd forintos újabb forráshiány-kiegészítésre az önkormányzatoknak már nagy szükségük van.
Támogatjuk, de egyben jelezzük azt is, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítására van szükség. Nemcsak azért, mert ennyi forráshiányos önkormányzat van, hanem azért is, mert ez a rendszer magában hordozza, magán viseli azt, hogy rákényszeríti a településeket arra, hogy ne mindig törvényes eszközökkel jussanak hozzá a település fenntartásához, fejlesztéséhez szükséges forrásokhoz.
Az az önkormányzat - közel ezer vagy hétszáz vagy nyolcszáz, de majdnem egyharmada a magyar önkormányzatoknak -, amely önhibáján kívül kerül nehéz helyzetbe, annak a kiindulópontja, hogy forráshiányos. A forráshiányos önkormányzatnak elvileg nincsenek alapjai, hogy a fejlesztéshez hozzátegye a saját részt.
Ez év augusztus 30-áig - rendkívül lehetetlen határidõvel - be kellett adni a területfejlesztési pályázatokat a regionális fejlesztési tanácsoknak. Hogy adhat be egy olyan önkormányzat pályázatot, amelynek nincs saját forrása, amely önhibáján kívül hátrányos helyzetben van? Nyilván ez jelzi a nehéz helyzetét, de ugyanakkor ez a nehéz helyzetben lévõ önkormányzat a fejlesztés elhalasztására kényszerül, vagy nem fejleszthet, és ezzel továbbra is súlyosabbá teszi a helyzetét. Magyarán mondva: több rendszernek, a Pénzügyminisztérium, a Belügyminisztérium és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak, az önkormányzatoknak a mûködési, fejlesztési, céltámogatási és az önhibáján kívüli finanszírozási rendszerét át kell gondolnia és össze kell hangolnia, hogy ne kényszerüljenek arra önkormányzatok, hogy törvényszegés miatt bírálat tárgyává kerüljenek.
Az is megállapítható, hogy az önkormányzatok többsége esetében, fõleg a keleti országrészben, de vannak a nyugati megyékben is olyan önkormányzatok, ahol hátrányos helyzetükbõl saját maguk nem képesek kilépni. Megvizsgálva az önkormányzatok finanszírozási rendszerét, azt állapítottam meg, hogy nagyon sok területen hozzászoknak az önkormányzatok az állam, a központi források minden határon túli támogatásához.
(20.10)
Nem azt mondom, hogy Magyarországon kettészakadt az önkormányzati rendszer, hanem azt mondom, hogy vannak önkormányzati típusú önkormányzatok, vannak helyhatósági típusú önkormányzatok, és nagyon sok helyen egyfajta tanácsi szemlélet és gazdálkodás került vissza, amikor már minden forrás az államtól, a központi hatalomtól, néhány esetben már a megyétõl is érkezett. Ezt az irányt nem szabad a magyar parlamentnek felvállalni.
Feltétlenül fontosnak tartom, hogy okulva az ez évi önkormányzati költségvetés problémáiról, a parlament fogadja el azokat a kezdeményezéseket, amelyrõl már lehetett hallani, hogy a 6 százalék helyett 15 százalék, majd 13 százalék, amely nem teszi szükségessé, hogy év közben egy nehéz áttekinthetõ, nehezen tervezhetõ, és nem idézem azokat, amelyeket a '95. évi zárszámadásnál az ÁSZ-vizsgálat alapján elmondtunk, hogy ezek megakadályozhatók legyenek.
A hallgatók kedvéért is szeretném mondani azt, hogy az ÁPV Rt.-rõl szóló fejezetben a kormány igen komoly és nagy összegû meghatározásokat kíván a parlamenttel jóváhagyatni. Nem is csak az összegek nagysága az, ami a figyelmet erre a területre fordítja, hanem az, hogy milyen módon ad felhatalmazást az ÁPV Rt. igazgatóságának egy-egy területen.
Én úgy gondolom, hogy többségünk egyetérthet azzal, hogy itt a privatizációs, jelentõs többletbevételbõl elsõsorban a most már költségvetésünknek nagy részét kitevõ államadósság és belsõ adósság csökkentésére kell fordítani. A többség, gondolom, ezt elfogadja. Azt is elfogadom a magam részérõl, hogy mintegy 41 milliárd forintos tartalékot kell képeznünk. De az már az én harcedzett idegrendszeremnek is sok, hogy a privatizációs kiadásokra újabb 17 milliárd forintot javasolt ez a költségvetés, a reorganizációs kiadásokra pedig 13 milliárd forintot, legalábbis az én anyagomban ezek a számok láthatók.
A reorganizációs kiadások, költségek között, valamint a privatizációt közvetlenül elõkészítõ kiadások között néhány olyan tétel van, amelyben a parlament nagyon nehezen tudja ellenõrizni a tartósan állami tulajdonban való társaság esetében tulajdonosi segítségnyújtás vagy átmeneti segítségnyújtásnak a hatásait, de az is érdekes számomra, hogy az ÁPV Rt. igazgatósága a rendelkezésre álló összegeken belül 200 millió forintig egyedi döntéseket hozhat.
Lehetséges, hogy a parlament egyik bizottsága sem képes arra, hogy ezeket a döntéseket - a döntések a szigorúan bizalmas, üzleti tárgyalások keretében - soron kövesse. De én ismerem a honvédelmi bizottság nagyon feszes és komoly mûködését, vagy az önkormányzatét is, és nem ekkora tételeken megy a vita, és megy annak az igénynek a teljesítése és kiteljesedése, hogy a parlament és annak bizottságai ezekre a döntésekre hatással legyenek. 200 millió forintig egyedi döntéseket hozhat. Ezek a döntések éves szinten nem haladhatják meg a hárommilliárd forintot összesen.
Egy másik vesszõparipám, ami ebben az anyagban szerepel, és lehet, hogy hallják, jelentõs reorganizációs tétel a borsodi térség acélipari reorganizációjához kapcsolódik. Én soron követtem az elmúlt négy-öt év reorganizációs adatait, és úgy érzem, hogy 32 milliárd körül tarthattunk e szám megjelenéséig, és most ehhez jön hozzá a nyolcmilliárd forint. Lehet, hogy tévedek, lehet, hogy ebben vannak más tételek is. De a nagyságrendben ez igaz.
Azt is szeretném mondani, hogy kifejezetten személy szerint is támogatom, és segítséget nyújtok ahhoz, hogy a borsodi iparvidék területfejlesztése és rehabilitációja kimozduljon a holtpontról, és vannak is már ilyen eredmények és erõfeszítések. Elsõsorban az ott élõknek, de a kormánybiztosnak is a munkája alapján. Össze kellene vetni azonban azt, hogy '96. évre nyolcmilliárd forintot borsodi reorganizációra fordítunk, és ugyanakkor beadjuk mondjuk az európai uniós, integrációs kérdõívre adott válaszoknál, hogy milyen teljesítõképességet szánunk majd a magyar acéliparnak, a magyar mezõgazdaságnak és másoknak. És a kettõ között óriási ellentmondás van.
Én azt javasolnám államtitkár úrnak, hogy meg kell gondolni a Reorganizációs Alapnak az ilyen mértékû megállapítását, és ilyen mértékben az ÁPV Rt. igazgatóságnak a szabad rendelkezési jogát. Ezt a sort folytatom azzal is, hogy az állami vagyonból a települési önkormányzatokat a belterületi föld értékének megfelelõ részesedés illeti meg.
És tényleg már mindenki, talán minden járókelõ ismeri itt az ÁPV Rt. és az önkormányzatok között kialakult feszültséget. Ebben az anyagban tíz- és tizenötmillió forint kifizetésével számol a parlament által várhatóan elfogadásra kerülõ költségvetés, egy másik helyen ugyanez a tétel 54 milliárd forintban van meghatározva. Azt is hallhattuk Suchman Tamás miniszter úrtól, hogy ennek mintegy 20-30 százalékát takarította meg a megtakarító az állam javára, és ennek a 10 százalékát kaphatja meg. Melyik számok az igazak? Ebben az is áll, hogy az ÁPV Rt. igyekszik '96-ban ennek eleget tenni. Egy másik megnyilatkozásban pedig azt hallottam, hogy ebben az évben a megyei önkormányzatok volt tanácsi alapítású vállalatai után járó kötelezettség felének tud eleget tenni a költségvetés és az ÁPV Rt.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelettel kérem, hogy az ÁPV Rt.-nél a helyi önkormányzatokat illetõ részeknél öntsünk tiszta vizet úgy a pohárba, hogy mi illeti meg a törvény erejénél fogva - ahogy az önkormányzati törvény fogalmazott, de azóta sok víz lefolyt a Dunán -, e törvény erejénél fogva az önkormányzatokat, mennyit kell és mennyit akar kifizetni ebbõl az ÁPV Rt.
És itt ne az önkormányzatok típusai szerint, és ne annak a pártállása szerint, és ne annak a különbözõ közelsége szerint történjenek a kifizetések, hanem legyen benne a parlament vagy a parlament egyik bizottsága által is ellenõrizhetõ kifizetési menetrend és tiszta elszámolás mindenki felé.
Tisztelt Ház! Ennek a költségvetésnek vannak olyan elemei, amelyeket gondolom, hogy minden képviselõ támogat. Én rendkívüli módon bírálom azokat a részeket, amelyben a parlament csak nagy áttételben és nagy közvetítéssel felügyelete alá tartozó szervezetnél közel százmilliárd forintos felhasználási lehetõségeket tesz, ezen belül további mûködési és elõkészítési kiadások támogatására ad óriási összegeket.
Azon túlmenõen pedig ez a költségvetés módosítása - amely nem pótköltségvetés - a Fidesz számára azért is nehezen értelmezhetõ, mert nem ad igazi választ a fiatal családok helyzetének a javulásához; nem ad választ a bûnözés robbanásszerû növekedésének a megakadályozására; nem segíti elõ az önkormányzatok önerõre, saját gazdálkodásának való növelésére, nem erõsíti az egymilliárdos tételével a tulajdonos nélkül maradt területek környezeti kárainak a megszüntetésére a "szennyezõ fizet" elvet; hanem az állam ott is átvállalja, ahol felderíthetõ, de már megszûnt az a kft. vagy az a társaság, amely ezt elkövette; és jelentõs, ellenõrizhetetlen jogosítványokat ad több tízmilliárd forint értékben.
Kérem államtitkár urat és a tisztelt Házat, hogy az általános vitában elhangzott észrevételeinket majd a részletes vitában is alátámasztva szíveskedjenek megfontolni és támogatóként, támogatásként figyelembe venni. Köszönöm a figyelmet.