SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! Erre a kérdésre nekem csak egy válaszom van, ezt ma már egyszer elmondtam, és most az Országgyûlés délelõtti ülésének jegyzõkönyvébõl fogom felolvasni.
A kormány igenis támogatja minden törvényes, ésszerû, lehetséges eszközzel a két magyar autógyárat, úgy, mint általában a magyar termelést, és a kormány számára rendkívül sajnálatos, hogy egyikük sem tudott versenyképes ajánlatot tenni. Ami a Suzukit illeti, megilleti az a 10 százalékos versenyelõny, amelyet a közbeszerzési törvény 59. §- a ír elõ arra az esetre, hogyha a termékértéknek több mint a felét Magyarországon állították elõ.
A Suzuki ajánlata ezzel az elõnnyel együtt sem volt versenyképes. Így is, ezzel együtt is a konkurens ajánlat jobb volt. Nem tudok arról, hogy a közbeszerzési törvény tárgyalása során ön vagy bárki más javasolta volna, hogy ennél még nagyobb mértékû elõnyt adjunk a belföldi szállítóknak. A belföldi szállítók elõnye korlátlan mértékû semmi esetre sem lehet.
A másik: az Opel-ügyben. A közbeszerzési törvény 46. §-a szerint nem tehet ajánlatot az, aki ellen versenyfelügyeleti határozatot hoztak 5 éven belüli ügyben. Tudomásunk van arról, hogy ezt a törvényt az Opel meg kívánja támadni az Alkotmánybíróság elõtt. Amíg azonban nincs errõl döntés az Alkotmánybíróság részérõl, addig a tendernek a Miniszterelnöki Hivatal által kinevezett bírálóbizottsága nem tehetett mást, mint hogy alkalmazta a hatályos törvényt. Hozzá kell tennem, hogy az Opel által benyújtott ajánlat, ha érvényes lett volna, akkor sem lett volna - tehát sajnos a Suzukié mellett az övé sem lett volna - versenyképes.
Ezeknek az autógyáraknak a tendervesztése rendkívül sajnálatos tény. De a szabályokat, azokat a szabályokat, amelyeket ez az Országgyûlés alkotott, tudomásul kell venni és azokat kell alkalmazni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)