KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elöljáróban - hasonlóan Torgyán József frakcióvezetõ úrhoz - én is reflexiókkal kezdeném a hozzászólásomat. Nevezetesen az õ reflexióira, illetve megszólaló ellenzéki képviselõk reflexiójára kívánok én magam is reagálni.
Úgy tûnt számomra az ellenzéki képviselõk eddigi megnyilvánulásából, hogy csak és kizárólag az Állami Számvevõszék jelentésének áttanulmányozására futotta az idejükbõl, és tekintettel arra, hogy frakcióvezetõ úr felolvasta a mai vitának a tárgyát, úgy tûnik, hogy a másik része kevésbé tudta megragadni a figyelmüket. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.)
Frakcióvezetõ úr két dologra reflektált. Egyrészt, hogy az államtitkár úr és Csikai képviselõ úr is bizonyos gazdaságpolitikai megfontolásokat vezetett elõ a zárszámadás értékelésekor. Szeretném felhívni a figyelmét frakcióvezetõ úrnak, hogy van a zárszámadásnak egy gazdaságpolitikai kötete, és valószínû, hogy ez elkerülte az ön figyelmét, és ezért tudta kifogásolni a megszólalásokat.
Továbbá kifogásolta azt is, hogy az államadósságról szólni mert az államtitkár úr. Hát szeretném jelezni, hogy a benyújtott törvényjavaslat több ponton,- mondjuk a 497. oldalon - szintén szól vaskosan errõl a kérdésrõl, tehát nem terjeszkedett túl, és én magam sem fogok túlterjeszkedni akkor, amikor esetleg ilyen kérdésekrõl is merek szólni a pulpitusról.
Tisztelt Ház! Bár a jelenlegi koalíciós kormány még csak két teljes gazdasági évet átfogó költségvetési törvényjavaslatot készített, a mai napon már a harmadik év zárszámadásáról tárgyal az 1994 közepén megválasztott Országgyûlés. Ezen belül ez az elsõ olyan zárszámadás, amely olyan évet zár le, amelyet teljes mértékben a jelenlegi kormány gazdaságpolitikája határozott meg.
Az Állami Számvevõszék jelentései elkészítésével még ettõl is nagyobb gyakorlatot szerzett, az államháztartási törvény hatályba lépését követõen immár negyedik alkalommal ismétli hasonló tartalommal azokat a követelményeket, amelyeknek nem felel meg az éppen aktuális zárszámadási törvényjavaslat.
Ha reálisan közelítjük meg a folytonosan visszatérõ, alapvetõ problémákat, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy jelentõs javulás csak a következõ, azaz az ez évi pénzügyi folyamatok elszámolásánál várható.
A jelenlegi összetételû Országgyûlés elõször 1994. év végén, az 1993. év lezárásakor szembesült azzal, hogy az információs és mérlegrendszer hiányosságai, számos szabályozatlan - vagy nem egyértelmûen szabályozott - végrehajtási kérdés miatt az államháztartás pénzügyi, gazdasági folyamatainak utólagos áttekintése nehézkes, számos megvalósult intézkedés csak utólag vált ismertté. Akkor, amikor a zárszámadást tárgyaló képviselõknek már nem maradt más választásuk, mint az intézkedések tudomásulvétele.
Gondoljunk csak arra, hogy milyen ismereteket lehetett szerezni a '93. évi zárszámadást megelõzõen a konszolidáció mértékérõl és megvalósításának módjáról.
(11.30)
Tekintettel arra, hogy 1994. év végén már nem lehetett meghozni azokat az intézkedéseket, amelyekkel alapvetõen más, a követelményeket sokkal jobban kielégítõ módon vált volna követhetõvé az 1995-ös év, így most sem lehet meglepetés számunkra az Állami Számvevõszék alapos vizsgálatát követõ, kritikus megállapítása. Azért minden - Állami Számvevõszék által megfogalmazott - kritika ellenére összességében az elmúlt évben javult a közpénzekkel való gazdálkodás, világosabbá vált az azokkal való elszámolás.
Az öt megtermett és egy vékony kötet, ma már minimális számszaki hibával tükrözi vissza az államháztartás alrendszereinek, költségvetési szerveinek, alapjainak, intézményeinek elmúlt évi gazdálkodását. Azt is tudnunk kell, hogy az elmúlt évben a kincstár létrehozásával a számvitel, az osztályozási rend átalakításával olyan jelentõs lépést tettünk meg, amely reményt ad arra, hogy a következõ évben a zárszámadás tartalmában még jobban közelíti az elvárható színvonalat.
Tisztelt Ház! A zárszámadás során elõször a kormány által meghatározott és követett gazdaságpolitikáról szükséges szólni. Persze túl sokat nem, hiszen a holnapi vitában valószínûleg jelentõs teret kap az elmúlt év gazdaságpolitikája is. Úgy, ahogy 1994-ben sem volt az év során folyamatosan ugyanaz a gazdaságpolitikai vonalvezetés, 1995-ben is volt - igaz, más természetû - töréspont ebben.
A koalíciós kormány már az 1995-ös év elõkészítésekor tudta, hogy kényszerûen fájdalmas lépésekkel lehet csak hosszabb távon is kedvezõ pályára állítani a magyar gazdaságot, de fajsúlyos intézkedésekkel alátámasztott költségvetési törvényjavaslat megfogalmazására akkor még nem vállalkozhatott. Nem volt véletlen tehát az, hogy az akkori pénzügyminiszter, Békesi László az 1995-ös költségvetési törvény elfogadását megelõzõen kilátásba helyezte annak szükség szerinti kiigazítását.
Meglehetõsen beszédesek azok a számok, amelyeket a gazdaságpolitikai kötet 2. oldala megjelenít. Azt, hogy a folyó fizetési mérleg deficitje 1993-ban 3,5 milliárd dollár, míg 1994-ben 3,9 milliárd dollár volt, már sokszor felidéztük. De az sem volt közömbös, hogy az 1991-92-ben 15 százalékkal visszaesõ GDP-hez mérten egyre növekedett az államháztartás hiánya. 1994-re ez 8,2 százalékban testesült meg.
De annak ellenére, hogy az új kormány intézkedéseinek következtében némileg javult az export-import növekedési ütemének különbsége, ez a javulás csepp volt a tengerben a megelõzõ évek romló arányaihoz képest. Ma már elmondhatjuk, hogy az élet igazolta a szükségszerû, némileg megcsonkított intézkedések számos vonatkozásban remélt pozitív hatásait. A határozott és tudatosan felvállalt népszerûtlen cselekedet rövid idõn belül képes volt megállítani a romló folyamatot, képes volt a felhasználás és finanszírozás arányait reálisan hozzászabni az ország valós lehetõségeihez.
Természetesen mindenki másképpen élte meg a nevezetessé vált márciusi intézkedéseket, hiszen ezek révén sikerült megváltoztatni az államháztartás, a háztartások és vállalkozók között egyre kedvezõtlenebbé váló jövedelempozíciók arányait, és e szerkezeti változásnak köszönhetõen sikerült az államháztartás deficitjét az 1994. évi 8,2 százalékról mérsékelni 6,5 százalékra.
Figyelemre méltó, hogy miközben a lakosság széles rétegének a jövedelme reálértékben számítva jelentõsen szûkült, addig ugyanebbõl a jövedelemtulajdonosi körbõl származó megtakarítások nem mérséklõdtek.
Szerencsére a javuló külsõ piaci körülmények lehetõséget teremtettek arra, hogy a keresletmérséklõ intézkedések hatására felszabaduló árualapok mégis elhelyezhetõk legyenek. Ennek révén - és még számos intézkedés hatására - sikerült elérni, hogy a külkereskedelmi egyenleg mind szerkezetében, mind volumenében számunkra kedvezõen alakult.
Sajnos nehezítette a helyzetünket az, hogy nem sikerült intézkedéseket generálnunk az államháztartás minden alrendszerében, hiszen ahogy azt a zárszámadási törvényjavaslat is tájékoztató jelleggel bemutatja, a központi költségvetésen keresztül megvalósított intézkedések hatását jelentõsen rontotta, hogy a társadalombiztosítási alapoknál nemhogy jelentõs javító intézkedésre került volna sor, hanem azok tetemes deficitje mérsékelte a központi költségvetésen keresztül megvalósított intézkedések kedvezõ hatását.
Összességében az év közben megvalósított határozott cselekvés javította az ország egyensúlyi pozícióit, s az év végén teljesített jelentõs privatizációs bevétel megfelelõ célú felhasználása révén - ha az Országgyûlés hû marad szakmailag megalapozott döntéséhez - reményeink szerint az 1995-ös évben elindított folyamat kiteljesíthetõvé és egyidejûleg fenntarthatóvá válik.
Tisztelt Képviselõtársak! Az Állami Számvevõszék megállapításával összhangban örömmel nyugtázhatjuk, hogy a zárszámadási törvényjavaslat minden hiányossága ellenére a korábbiakhoz képest lényegesen tisztább, áttekinthetõbb képet ad a közpénzek felhasználásáról, a korábbiakhoz képest lényegesen kevesebb a megállapított szabálytalan mûveletek száma, és a korábbiakhoz képest lényegesen kevesebbszer kell a kormány, kormányzati szerv pénzügyi kihatású intézkedését utólag, az Országgyûlésnek jóváhagyólag tudomásul vennie.
Az elõzõekben felvillantott gazdaságpolitika jótékony hatásaként a központi költségvetés hiánya több mint 20 milliárd forinttal alacsonyabb, mint azt a pótköltségvetés elkészítésekor megterveztük. Sajnos, ahogyan arra már tettem utalást, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap együttes hiánya meghaladja a 40 milliárd forintot. Persze azt is meg kell állapítani önkritikusan, hogy már a két alap költségvetésének elfogadásakor kitapintható volt az abban célkitûzésként megjelölt egyensúlyi feltételek labilitása.
Nagyon fontos állami számvevõszéki megállapításnak tekintjük azt, hogy a törvényjavaslat normaszövege s a csatolt mellékletek között számszakilag nincs eltérés. Persze arra is törekedni kell a jövõben, hogy az egyes fejezetekre vonatkozó táblázatok se mutassanak eltérést a magasabb szintû kimutatásokhoz képest.
A törvényesség szempontjából két szempontból kell megítélni a kormány elszámolásán keresztül annak múlt évi tevékenységét. Egyrészt azt kell mérlegelnünk, hogy vajon akkor, amikor egy-egy költségvetési elõirányzat felett rendelkezett, akkor a más, egyéb törvényekbõl fakadó kötelezettségének eleget tett-e teljes körûen, illetve a költségvetési kihatással összefüggõ tevékenysége során rendelkezett-e a szükséges törvényi felhatalmazással, vagy a költségvetési törvény keretein belül maradt-e a költségvetési kihatást is eredményezõ tevékenysége.
Az Állami Számvevõszék kifejti álláspontját mind a kötelezettségek teljesítésének elmulasztásáról, mind az általa törvénysértõnek ítélt eljárásokról. A bizottsági vita során módunkban volt megismerni az Állami Számvevõszék felvetéseivel kapcsolatos kormányálláspontot is, és ezek összevetésébõl megállapítható, hogy tulajdonképpen egyetlen olyan jelentõs teljesítési deficit mutatkozik, amit a kormány pótolni is kíván. Ez pedig a Magyar Export-Import Bank Rt. és a Magyar Exporthitel Biztosító Rt. elszámolása.
Az eddigi hozzászólások utaltak arra, hogy néhány esetben elmaradt a kötelezettségvállalásoknál szükséges ellenjegyzések megszerzése. Sajnos azok az ellenjegyzési elõírások, amelyek teljesítése megfelelõ idõben nem történik meg, utólag nem korrigálhatók, de mindenképpen szükséges megkövetelnünk azt, hogy az ellenjegyzéseket ne lehessen megkerülni a jövõben senkinek sem, akire bármely törvény ilyen kötelezettséget ró, hiszen ezen ellenjegyzések nem formai követelményekként kerültek elõírásra.
A törvényszegések sorában mind az ÁSZ, mind a kormány egybehangzóan elismeri - igaz, mértékben mutatkozik eltérés -, hogy bizony a központi költségvetési szervek 1995. január 1-jét követõen is vásároltak értékpapírokat. Nem azokról van szó, akik az értékpapírokat lejárat elõtt nem váltották be, hanem azokról, akik nagyvonalúan túlléptek a törvényi elõíráson. Azt hiszem - azon túl, hogy ezt most regisztráljuk - a következtetések levonásától sem lehet eltekinteni.
(11.40)
Megítélésem szerint az elkövetkezõ napokban még több vita várható arról, hogy a kormány számára a pótköltségvetésben szigorúra szabott 1,5 százalékos egyedi kezességvállalási keretét túllépte-e és ha igen, akkor ezt milyen mértékben tette. Az Országgyûlés azon döntése, hogy az eredetileg 2,5 százalékot mérsékelte 1,5 százalékra, mutatta, hogy a stabilizációs politikát ezen csatornán sem szeretné fellazítani. Formai szempontból nem lehet vita a többletvállalás ténye, hiszen erre vonatkozóan az Országgyûlés utólagos jóváhagyásának igényét tartalmazza a törvényjavaslat. A vita is rávilágít arra, hogy itt a Házban sokkal pontosabban, alaposabban kell megszövegezni a szándékunkat, így kerülhetõ el az, hogy késõbb értelmezési viták színterévé váljon a tisztelt Ház. Elképzelhetõ, hogy a tavalyi, vámbiztosítékokról lefolytatott vita helyébe az idén a letéti számlák kezelésérõl vagy az MNB - megítélésünk szerint - törvényesen megvalósított nyereségelszámolásáról szóló vita fog lépni.
A rendelkezésemre álló idõkeretben most nem szeretnék a továbbiakban túlterjeszkedni, hanem a fentieken túl nem kívánok foglalkozni az egyes alrendszerek gazdálkodásának értékelésével vagy más, a zárszámadásban megjelenõ fontos témával. De egy nagyon nehezen emészthetõ falatra azért szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Nevezetesen a 19. §-ban megfogalmazott konszolidációs elgondolásra. Azt hiszem, ennek részletes átgondolását nem kerülheti meg a tisztelt Ház, mielõtt ahhoz a jóváhagyását megadja.
Tisztelt Képviselõtársak! Azt gondolom, hogy nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy a szocialista képviselõcsoport az 1995. évi zárszámadást el fogja fogadni, ugyanakkor azt is gondolom, hogy a végsõ formába öntött tartalomhoz lesz néhány javaslatunk, amely kialakításánál maximálisan figyelembe vesszük az Állami Számvevõszék ajánlásait. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps jobb oldalról.)