GYÕR SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Kedves Képviselõtársaim! Azt hiszem, senki elõtt nem lehet kétséges, hogy a jelenlegi foglalkoztatási helyzetben a napirenden szereplõ munkaügyi ellenõrzésrõl szóló törvény szükséges és nagyon aktuális. Mondom ezt azért, mert a munkaerõpiacon a kínálat sokkal nagyobb a keresletnél, és ez nagymértékben befolyásolja az elhelyezkedés, a munkavállalás esélyeit. Ilyen körülmények között természetesen kivirul a feketefoglalkoztatás, a szerzõdés nélküli munkavállalás, vagyis a munkát vállaló rászorult emberek kihasználása, a törvények kijátszása. A munkanélküli örül, hogyha csak átmenetileg, pár napra is, de lehetõséget kap arra, hogy dolgozhasson, a munkanélküli segélyt vagy a jövedelempótló támogatást pár forinttal kiegészíthesse, egy kicsit jobb körülményt teremthessen maga és a családja számára. Mert sajnos munkanélküli akad bõven.
Mondom ezt annak ellenére, hogy a regisztrált munkanélküliek száma és aránya csökkent az elmúlt idõben. Szûkebb hazám, Veszprém megye statisztikai jelentése azt mondja, hogy 1992. december 31-én 24 088 fõ, 11,7 százalékos munkanélküli rátával, 1996. június 30-án 15 963 fõ, 9 százalékos munkanélküli rátával lehet számolni. A csökkenés folyamatos - néhány hónaptól eltekintve -, ami örömteli is lehetne. A másik kimutatás - amely a foglalkoztatottak számáról szól - ugyanerre az idõszakra azt mondja: 1992-ben 96 717 fõ, 1996. I. fél évben 72 900 fõ volt a megyében foglalkoztatottak száma. Ez durván 24 ezer fõvel kevesebb foglalkoztatottat jelent, miközben a megye népessége gyakorlatilag szinte azonosnak mondható a két idõpontot figyelve. Ebbõl a kis számarányelemzésbõl arra a következtetésre jutottam, hogy talán nem is a munkanélküliség aránya és száma, hanem az adott területen a foglalkoztatottak aránya és száma a legdöntõbb.
Nyilván az eltelt idõben nagyon sokan lettek egyéni vállalkozók, kényszervállalkozók, de mindez a nagyon lecsökkent foglalkoztatási számot nem szépíti. Arról nem is beszélve, hogy azt is jó lenne tudni, hogy ezek között hány fõ az, aki minimálbérért dolgozik. Mármint így van bejelentve. Ugyanis a foglalkoztatás egyik formája a minimálbéren való bejelentés és a zsebbõl való további fizetés, ami rossz mindenkinek - az államnak, a munkavállalónak -, egyetlen embernek jó, annak, aki így fizet. A feketemunkával is ugyanez a helyzet. Zsebbõl fizetnek a napi munka után és utána elfelejtik egymást, hacsak újra nem kötnek üzletet.
A munkaügyi ellenõrzés ezt a jogellenes helyzetet kívánja felszámolni - legalábbis csökkenteni -, ami dicséretes igyekezet. Természetes módon ehhez pénz, paripa, fegyver szükségeltetik, ezért kétszáz fõt kíván a tárca alkalmazni, hogy az ellenõrzések számát érezhetõ módon növelni tudja. A feketefoglalkoztatás - tudomásom szerint - elsõsorban az építkezéseknél, a kereskedelemben, a vendéglátásban és az idegenforgalomban a legnagyobb. A fõ melegágya a fõváros és az idegenforgalmi centrumok. Könnyen belátható, hogy az egyik legneuralgikusabb pont a Balaton és környéke lehet, azonban Veszprém és Somogy megye együttesen kilenc fõt kap a kétszázból, hogy az ellenõrzési tevékenységet a Balaton környékén hatékonyan végezze. Nagyon nehéz lesz jó hatásfokkal csinálni, már csak azért is, mert a munkaügyi ellenõrzéseknél a hírlánc igen eredményesen mûködik. Tehát úgy lenne az igazi, ha egy adott területen sok helyen, azonos idõpontban lennének az ellenõrzések, és elõre ez nem is szivárogna ki.
A bírságokról. Az elsõ alkalommal 50 ezertõl 1 millió forint, több jogszabály megsértése vagy három éven belüli jogsértés esetén 50 ezertõl 3 millió forintig terjed. Ismerjük el, hogy a felügyelõk nehéz helyzetben lesznek, ha a legmagasabb bírságra tesznek javaslatot, hisz azt is mérlegelniük kell, hogy ezzel esetleg a foglalkoztató személyt vagy gazdasági szervezetet esetleg kilátástalan helyzetbe hozzák, megszûnésüket okozzák, és ezáltal ismét csak a munkavállaló, a kisember lesz a kárvallott. A magam részérõl nehezen értem, miért ugyanaz az induló büntetés - 50 ezer forint - egy esetnél is és több esetnél is. Én azt is el tudnám képzelni, és javasolni is fogom, hogy a büntetés kiszabása mellett vagy helyett a tevékenység átmeneti szüneteltetése, notóriusoknál az engedély visszavonása talán jobban visszatartó lenne, mint a pénzbírság. 51
Például egy balatoni szezonnál, amikor elkapnak egy lángossütõt vagy bármilyen más butikost, hogy engedély nélkül foglalkoztat, feketén foglalkoztat valakit, például bezárják egy hónapra - teszem azt júliusban - az általa üzemeltetett intézményt, biztos, hogy nagyobb a visszatartó ereje, mint az 50 ezer forintos pénzbüntetésnek. Fõleg azért is merem ezt mondani, mert a kiszabott bírság kis megyénkben - tehát Veszprém megyénkben - 1996. VI. 21-éig 5,9 millió forint volt, ebbõl összesen 998 ezer forint folyt be - tehát 16-17 százaléka folyt be az ez évi munkaügyi bírságoknak. A többi fellebbezés alatt - és majd évek múltán esetleg befolyik.
Itt szeretném felvetni, hogy az APEH-hel való együttmûködést is talán érdemes lenne meggondolni, hisz vannak olyan példák az elmúlt évek során az ismereteinkben, hogy többezer négyzetméter építkezésnél többezer négyzetméter betonozást úgy végeztek el, hogy a munkára segédmunkás nem is volt bejelentve, több millió forint bevétel munkabér nélkül került egyes vállalkozók számlájára. Tudom, hogy a munkaügyi felügyelõk ezt így nem tudják ellenõrizni, de együttesen az APEH-hel talán ezt is ki lehetne mutatni, hogy ilyen nem létezik, ez teljesen nonszensz.
Mindezen aggályaimat csak azért mondtam el, hogy felhívjam arra a figyelmet; nem lesz egy fáklyásmenet ennek a törvénynek a valóra váltása, de az biztos, hogy lépni kell, ezt a törvényt meg kell hozni. Azt hiszem, eddig sem a törvényekkel volt igazán bajunk, hanem annak a betartásával, illetve ellenõrzésével. Igenis szükséges a munkaügyi ellenõrzés, de emellett sok más intézkedés is fontos lenne, például a minimálbérek emelése, a közalkalmazottak jogállásának törvényhez való közelítése.
(19.40)
A törvényt mi - a foglalkoztatási munkacsoport tagjai - a Munkaügyi Minisztérium legfelsõ vezetésével több esetben is megvitattuk. Azt hiszem, a tárca szándéka tisztességes, és a munkavállalók érdekeit szolgálja. A módosító javaslatokat nagy figyelemmel fogjuk tanulmányozni, és készek vagyunk a cél érdekében támogatni az arra érdemeseket. Szükség van arra, hogy a munka világában meglévõ feszültségeket csökkentsük, illetve kíséreljük meg megszüntetni. Ehhez nemcsak törvény kell, hanem a közgondolkodás megváltoztatása, az állammal szembeni kötelességtudat érvényesülése is szükséges volna. Amíg ez nem következik be, és nem lesz általános, addig marad a törvény alkalmazása, visszatartó ereje, amit a magam részérõl támogatok, és elfogadását javaslom. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)