DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A lakás-takarékpénztárakról szóló jogszabály ugyanúgy, mint a fontos, egyéb elõterjesztései a kormánynak, számos kifogás tárgyai lehetnek.
A Független Kisgazdapárt minden lépést örömmel üdvözöl, ami a magyar lakáshelyzet javításához hozzá tud járulni. Ugyanakkor nem hallgathatja el azokat az aggályait sem, amelyek egy-egy elõterjesztés hibás volta miatt benne felmerülnek. Így közismert, hogy az ország lakásállománya 4 millió lakásból áll. Ebbõl adódóan százéves avulási idõt figyelembe véve, csupán az elhasználódott lakások pótlására évente mintegy 40 ezer lakást kellene fordítani. De sajnálatos módon, még ezt a 40 ezer lakást sem tudta a kormányzat az utóbbi években felépíteni. Ehelyett tavaly is mindösszesen 25 ezer lakás épült. Az ezt megelõzõ két évben pedig évente 21-21 ezer lakás.
(17.20)
Tehát csak a pótlandó 40 ezer lakáshoz viszonyítva is óriási az elmaradásunk, ami az alaphelyzet elfogadhatatlanságát jelzi. Ha a pótlandó lakásokon túlmenõen a rendkívül leromlott állagú lakások felújítását és fenntartását is megvizsgáljuk, akkor látható, hogy e munkálatokra évente legalább kétszázezer lakásnál kellene sort kerítenünk, ehelyett azonban ennek töredékére kerül sor.
Tehát két adatot hallhattak eddig tõlem, igen tisztelt képviselõtársaim. Egy negyvenezres építendõ lakáskontingenst az elpusztuló lakások helyett - ezt sem tudjuk teljesíteni, messze elmaradunk. Évi kétszázezret kellene felújítani, ennek töredékét tudjuk csak felújítani. Ilyen körülmények között tehát a lakáshelyzetre állítható, hogy katasztrofális az elmaradásunk. Itt rögtön megemlíteném, hogy milyen bölcs lett volna a Független Kisgazdapártra hallgatni a 419 milliárd privatizációs bevétel kapcsán, amikor mi azt ajánlottuk, hogy legalább 20 ezer többletlakást kellene rögtön a privatizációs 27 többletbevételbõl építeni, ami ráadásul 72 ezer munkahelytöbbletet hozna létre - ebbõl 42 ezer közvetlen munkahely, 30 ezer közvetett.
Sajnálatos módon akkor a kormányzat elvetette a mi felvetésünket arra való hivatkozással, hogy azt sokkal jobban fogják tudni felhasználni lakásépítés helyett a belsõ államadósság kamatának csökkentésére. Amikor azonban ma - napirend elõtt felszólalva - rámutattam arra, hogy éppen annak a tranzakciónak a kapcsán, ami a 2000 milliárd forintos belsõ államadósságnak eddigi nem kamatozó tételbõl kamatozó tételbe való áttételére vonatkozott, hogy milyen mértékben növekszik meg a fizetendõ kamat - ugye, az eddigi, '95. évi költségvetési adat, az 540 milliárd forint körüli összeg volt, most ehelyett 700-800 milliárd forint lesz, közben eltûnt a 419 milliárd privatizációs többletbevétel, és ugyanakkor egyetlenegy lakás sem épült ebbõl az összegbõl..., hát körülbelül érzékeltetem, hogy milyen tragédia van.
Akkor az igen tisztelt államtitkár úr az expozéjában szólhat a fiatalok elsõ lakáshoz jutásáról. Mert miként fognak lakáshoz jutni a fiatalok, amikor egy ilyen felelõtlen gazdálkodás folyik? Ebbõl is láthatják képviselõtársaim - a számok tükrében -, hogy itt egy alapvetõen hibás gazdaságpolitikáról van szó, ami soha nem fogja eredményezni a lakáshelyzet megoldhatóságát, már csak azért sem, mert az egész gazdálkodásnak a lényege egy szûk csoportérdek mohóságának a kielégítésére, nem pedig a társadalom lakásigényének a kielégítésére irányul.
Most láthatják, mennyire igaza volt a Független Kisgazdapártnak az alkotmányozás kapcsán, amikor azt mondottuk, hogy be kell venni az alkotmányba a fiatalok elsõ lakáshoz jutásának jogát, mert igaz ugyan, hogy attól még nem épülnek fel az elsõ lakások, de ha a kötelezettség fennáll, az vonatkozik az Országgyûlésre, a kormányra, a minisztériumokra, a lakás-takarékpénztárakra, mindenkire. Tehát elõ kellene segíteni a fiatalok elsõ lakáshoz jutását. Tehát ilyen összefüggéseiben kíván a Független Kisgazdapárt rámutatni ennek a törvénynek az elképesztõ hiányosságaira.
Az elmúlt években, ha azt megvizsgáljuk, akkor azt kell hogy mondjam, sok kedvezõtlen változás történt, ami csökkentette a lakásépítésre és a lakásfelújításra jutó forrásokat. Mérséklõdtek a reálkeresetek, nem alakultak kedvezõen a támogatások. Tehát ez legalább két oldalról jelent egy kedvezõtlen változást a korábbihoz képest, mert nem elég, hogy a keresetek csökkentek, a támogatások is kedvezõtlenül alakultak.
Emellett hadd szóljak külön a száguldó inflációnak a következményeirõl, amely miatt egyszerûen lehetetlen idõtálló mechanizmust kidolgozni a lakásfinanszírozásra. Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy mindenképpen meg kellene fékezni a száguldó inflációt, mert különben a kidolgozott mechanizmusok össze fognak omlani az infláció miatt, és hogy ez mennyire így van, majd rá fogok mutatni a mostani beterjesztés kapcsán a lakás-takarékpénztárak mûködési mechanizmusainak veszélyeire.
Gondoljanak arra, hogy a 25-28 százalékos infláció már néhány éven belül valósággal szét fogja verni azokat a finanszírozása elképzeléseket, amelyekre a lakás-takarékpénztárakról szóló jogszabály felépült, mert az egy egészségesen alakuló gazdasági folyamatokra épülõ szisztéma. Itt pedig szó sincs semmiféle egészséges folyamatról, olyannyira nem, hogy éppen itt utalnék megint vissza a 2000 milliárd forint nem kamatozású belsõ államadósságnak kamatozóvá tételére, ami megint hatalmas összegeket el fog vinni kamatokra, és emellett az állandó forint-leértékelés miatt marad az újabb feltöltõdõ, nem kamatozó államadósság. Tehát mindenre fog jutni pénz, kamatozó államadósságra, nem kamatozó államadósságra, csak épp lakásépítésre nem fog pénz jutni.
A mostani elõterjesztés azonban sajnos nem tartozik azon lépések közé, amelyek akár csak megalapozhatnának egy szükséges fordulatot a lakásszektorban. Sokkal inkább az államháztartási reform egyik mellékösvényét látjuk ebben az elõterjesztésben. Ennek a célja nem a lakásépítések fellendítése, nem a lakásterületen az elmaradás felszámolása, a gazdasági fejlõdés beindítása, hanem az állami kiadások mérséklése.
Itt utalnék arra, hogy eddig minden olyan törekvés, ami bármilyen összefüggésbe volt hozható az államháztartási reformmal - nem véletlenül hivatkozott a kormány arra többször is, hogy megkezdte az államháztartási reformot; szó sincs arról, semmiféle államháztartási reformot nem kezdett meg, hanem az államháztartási reform körébe tartozó egyes területeken hozott olyan intézkedéseket, amelyek az állami kiadások mérséklésével járnak együtt -, tehát az állam kivonulásának a folytatása a fontos, közérdekû területekrõl, ez az, ami a jelenlegi elõterjesztést jellemzi, de nem pedig lakáspénztáraknak 28 azért és annak érdekében való felállítása, hogy a valóságban az állami feladatok jelentékeny meghatározásával is itt többletlakások épülhessenek.
(17.30)
Maga a konstrukció, a lakás-takarékpénztár - meg kell mondjam õszintén - más országokban megfelelõen mûködik, de mindjárt felhívnám képviselõtársaim figyelmét arra, hogy ne tévessze ez meg önöket éppúgy, mint az elõterjesztõt, tudniillik, ott azért mûködik megfelelõen ez a konstrukció, mert nincs ilyen infláció, mint Magyarországon. Erre a lényeges körülményre mindenképpen tekintettel kellett volna lenniük a javaslat kidolgozóinak. Sajnálatos módon ez az alapkövetelmény, amellyel mindenképpen számolniuk kellett volna, elkerülte a figyelmüket, és ennek következtében - amint a beszédem elején arra már rámutattam - össze fog omlani az egész mechanizmus. Ezt biztonsággal lehet állítani, hacsak az állam nem akar majd óriási plusz költségekkel akadályt állítani a rendszer összeomlása elé. A konstrukció ugyanis annak alapján ad alacsony kamatozású hiteleket, hogy a betétesei rendkívül alacsony kamat mellett helyezik el a pénzüket. Ez a mechanizmus - talán mondanom sem kell - csak viszonylag jelentéktelen inflációs ráta mellett mûködõképes. Magas inflációs rátánál ugyanis a betéteknél igen negatív hozam jelentkezik, tehát ez az az alapvetõ csapdahelyzet, ami miatt ez az egész mechanizmus a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint össze fog omlani, illetõleg óriási állami ráfordításokkal tartható csak fenn. Ugyanakkor eredményében lényegesen silányabbak lesznek, mint amit létre lehetne hozni. Ezen lényegesen nem tud változtatni az ide irányított állami támogatás sem, ennek okait szeretném a következõkben összefoglalni.
Szinte egységes abban a közvélemény, hogy ez a szisztéma a jelenlegi infláció mellett sokkal kedvezõtlenebb a lakosság számára, mint az érvényben lévõ, tehát a jelenlegi elõtakarékossági rendszer. Ennél ugyanis tisztességes betéti kamatok vannak, és a hitel felvétele után 10 évig törlesztési támogatás jár, ami gyakorlatilag kamatmentességet jelent. Két és fél évet töltött el az igen tisztelt Pénzügyminisztérium az új szisztéma kidolgozásával. Itt rögtön meg kell jegyeznem, hogy a két és fél évet nem ennek a silány módszernek a kidolgozásával kellett volna eltölteni, hanem az infláció megfékezésével, mert ha megfékezték volna az inflációt, akkor lehetõséget teremtettek volna egy valóan mûködõképes mechanizmus felállítására. Azonban sajnálatos módon nem az inflációt megfékezték, hanem - amint arra már több alkalommal rámutattam a mai nap kapcsán is, a napirend elõtti felszólalásomban is, és ebben az értékelésemben is a beszédem kezdetén - nem az inflációt megfékezte a Pénzügyminisztérium, hanem az inflációt gerjesztette, tehát pontosan ellentétes úton haladt, mint amelyen kellett volna.
Ezen túl igen problematikus az is, hogy mi lesz azokkal, akik - és itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy az elõterjesztésnek mennyi hibája van - akik 1998. december 31-ig a jelenlegi elõtakarékossági rendszer várható fennmaradásáig nem tudnak élni jogosítványaikkal, hiszen az ehhez szükséges öt évet már nem tudják kitölteni. Semmilyen megoldást nem javasol erre a javaslat.
A lakás-takarékpénztárak elképzelésével nemcsak az a gond a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, hogy a mai körülmények között anyagilag nem elõnyös a befektetõknek, hanem úgy gondolom, hogy az kifejezetten hátrányos. De itt utalnék arra, hogy a legnagyobb gond az, hogy a mai körülmények között teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozza azokat, akik a leginkább rászorulnának arra, hogy az állam karolja fel õket, hogy valóban lakáshoz juthassanak. A négyéves betétgyûjtés után derül ki ugyanis mindösszesen az, hogy a szerzõdésben rögzített hitellel rendelkezhetnek-e. Tehát valaki négy évig eleget tesz minden kötelezettségének, és a négy év elteltével kell szembesülnie a ténnyel, hogy most hozzájut-e hitelhez vagy nem jut hozzá hitelhez. Hátborzongató, mert gondoljanak arra, hogy aki ebbe a mechanizmusba belement, az mindenét beleinvesztálja - a lakás-takarékpénztárakban bízva - abba, hogy majd õ lakáshoz fog jutni, és miután négy évig teljes kiszolgáltatottsággal részt vesz ebben a konstrukcióban, akkor fog kiderülni, hogy kap-e hitelt vagy sem. Ugyanis a hiteligények, ha meghaladják a bank lehetõségeit, ebben az esetben a bank önmaga állít fel egy sorrendet, aminek alapján vagy hozzájutnak hitelhez, vagy nem jutnak hozzá. Igaz ugyan, ha sok a 29 kielégítetlen igény, akkor a lakás-takarékpénztár egy rendkívül bonyolult procedúra végén más bankoktól kölcsönt vehet fel - már ha megtalálja a megfelelõ megoldási módot ahhoz, hogy más bankok a részére olyan kölcsönöket nyújtsanak, amelybõl a lakásigénylõk igényei kielégíthetõk, majd visszatérhet ezek után, ha további kölcsönökhöz tud jutni a lakás-takarékpénztár a kielégítetlen ügyfeleinek ellátására. Elképesztõ mechanizmus, mert a hiteligénylõnek a tisztességén túllép ez az egész megoldás, és a hiteligénylõt teljes egészében kiszolgáltatja a bankoknak. Már pedig a bankok adott esetben más, rossz konstrukcióik, hitelügyleteik miatt ha olyan anyagi helyzetbe kerülnek, hogy nem tudnak ezen a konstrukción segíteni, akkor tulajdonképpen az egész a hiteligénylõnél csapódik le, ahol pedig a segítõkészségnek a legkézenfekvõbbnek kellene lennie.
Ezért a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint megengedhetetlen, hogy a lakáshelyzetét rendezni kívánó és betétet szorgalmasan elhelyezõ ügyfél az elõtakarékossági idõ, tehát a négy év letelte után ne juthasson bármikor a betéteihez és a szerzõdés szerinti hitelekhez is. Tehát a mi álláspontunk az, ha marad ez a konstrukció, akkor azon mindenképpen változtatni kell legalább annyit, hogy a négy év leteltével az állam mindenképpen garantálja a hitelekhez való hozzájutás lehetõségét, különben a hiteligénylõ kiszolgáltatott helyzetbe kerül.
A lakáshitelek - és erre hívnám fel igen tisztelt képviselõtársaim figyelmét - ugyanis nem olyanok, hogy a bank pénzügyi helyzetétõl függõen azokat rugalmasan le lehetne állítani vagy éppen újraindítani. A lakáshitelek a természetükbõl fakadóan mindenképpen a lakáshoz jutást kellene hogy eredményezzék, tehát azok ilyen feltételrendszertõl nem tehetõek függõvé. Elfogadhatatlan az álláspontunk szerint az is, hogy a törvényjavaslat szerint a kiutalás idõpontjától három hónapon belül folyósítanak csupán, ez ugyanis súlyos bizonytalanságokat visz a rendszerbe. Éveken keresztül, amíg az új rendszer kiépítése folyik, és a hitelek kifizetésére még nem kerül sor, gyûlnek a betétek a lakás-takarékpénztáraknál.
(17.40)
Az ilyen betéteket meghatározott körben hasznosíthatja a lakás- takarékpénztár. Így például államkötvényben vagy kincstárjegyben halmozhatja fel az összegyûlt hiteleket. Ez az állam számára további anyagi elõnyt jelenthet a támogatások visszafogásán túlmenõen is. Tehát az állam több vonatkozásban is az önmaga hasznát biztosítja. Ugyanakkor a hiteligénylõket pedig teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozza.
A Független Kisgazdapárt elsõdlegesnek - amint már arra kitértem - az infláció leszorítását tartja. Ennek kell megelõznie egy idõtálló lakásfinanszírozási rendszer kidolgozását. Ennek a lakáshelyzet figyelembe- vételével a mainál reálértékben is jelentõsebb forrásokat kell biztosítania a finanszírozáshoz. A lakásépítés és -fenntartás lényeges gazdasági szerepe miatt nem lehet támogatni egy olyan elképzelést, ami ezzel ellentétes irányba mozog, csökkenti az eszközöket, és ráadásul kiszolgáltatott helyzetbe hozza a résztvevõket.
Nem támogatható egy olyan javaslat, ami ezen belül még diszkriminatív is, mert korlátozza a társasházak és lakásszövetkezetek betételhelyezését és hitelfelvételét. Rendkívül sajnálatos, hogy egy olyan lakáskoncepció helyett, ami kibontakoztatná a lakásépítés és lakásfenntartás számtalan elõnyös gazdasági hatását, tehát például növelné a termelést, ösztönözné a megtakarításokat, visszaszorítaná a munkanélküliséget, növelné a lakosság területi mobilitását, és a többi.
Egy, a mai körülményekkel ellentétes, könyvelõi szemléletû megoldást terjesztenek elõ. Ez még a lakásépítés és -fenntartás további csökkenése árán is egy célt akart szolgálni: az állam még kisebb szerepvállalását. És ugye, itt jelölném meg, hogy mennyire igaz, hogy az állam kisebb szerepvállalásáról van szó. Kérem, az általam, a beszédem kezdetén ismertetett adatok egyértelmûen bizonyítják, hogy ma az egész lakásépítés szintje, még a Rákosi Mátyás-féle, elképesztõen alacsony szintet sem éri el.
Ezért a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a megoldás megint az, amit megszoktunk. Tehát érdemi változtatásokra lenne szükség, de itt ehelyett - most a megszokás alapján -, az érdemi változtatások helyett a kormány olyan új szervezetet állít fel, ami nem jelent érdemi eltérést a korábbiaktól, hanem csak egy látszatmegoldás, mert hiszen a valóságos érdemi változtatás helyett 30 csak szerkezeti megoldásokat ajánl. Azok meg a gazdasági tények tükrében össze fognak omlani.
Ami az állami szándékokat illeti, egyértelmûen prognosztizálható, hogy további költségeket fog jelenteni az állami szándékok megvalósulása helyett, és a tervezett lakásszámok helyett egy lényegesen kisebb megvalósulással kell realitásként számolnunk. Ezért ezt a nehezen megszült, ellentmondásos és hiányos konstrukciót a Független Kisgazdapárt elfogadni nem tudja.
Természetesen szükség van lakás-takarékpénztárakra. Ezért nem az elutasítás álláspontjára helyezkedünk, hanem azt javasoljuk a kormánynak, hogy vonja vissza átdolgozásra ezt a javaslatát. Vegye tekintetbe azokat az ellenzéki észrevételeket, amelyeket én most a Független Kisgazdapárt nevében elõterjesztettem. A Független Kisgazdapárt mindenesetre a saját módosító indítványait elõ fogja terjeszteni, és szeretné a lakás-takarékpénztárakról szóló jogszabályt jobbítani.
De kérem, hogy értsék meg az elõterjesztõk, jogszabály ebben az országban már születetett nem egy, nem kettõ, de a lakáskérdést jogszabályokkal nem lehet megoldani. A lakáshiányokat egyedül a lakások tömeges építésével és a lakást építeni szándékozók segítésével lehet megoldani. Ezért ezt az irányt javaslom önöknek, nem pedig azt a könyvelõi szemléletet, amely a kormányzati elõterjesztésbõl kitûnik. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)