DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Gyakran úgy látszik, hogy a kormány csak sodródik az eseményekkel és nincs átgondolt stratégiája, ezért erõsíteni kell a szakmai mûhelymunkát - állította Horn Gyula miniszterelnök a múlt keddi napilapok tudósítása szerint. Ha ezt maga a miniszterelnök úr is elismeri, akkor nem meglepõ, hogy a nyáron az MSZP-SZDSZ- kormány két évének az értékelésekor az egyik kormánypárti nyilatkozó - miután más jót nem nagyon tudott felhozni a kormány védelmére - azt állította, hogy a mostani kormány legalább képes beismerni saját hibáit.
Az ügy, amelyben napirend elõtt szólni kívánok, a személyi jövedelemadó kérdése, kormányzati hibák be nem ismerésének éppúgy példája, mint az ellenzéki kritika burkolt beépítésének.
Tisztelt Országgyûlés! A személyi jövedelemadó jövõ évi törvényjavaslatában a kormány nyári döntései alapján megszûnik a tavaly bevezetett kettõs adótábla és csökken a tavaly megemelt legmagasabb adókulcs. A minap a szocialista frakció egyik vezetõhelyettese ezt nyilatkozta a televízió mûsorában, idézem: "Kialakult egy olyan negatív helyzet, hogy az átlagos fizetésû polgárok is majdnem a milliomosokra jellemzõ kulcsok szerint adóznak. És ha jól tudom, az adófizetõk fele a legmagasabb jövedelmi sávot már eléri." Ezen kissé elcsodálkoztam, mert tavaly a személyi jövedelemadó törvény parlamenti tárgyalásakor kormánypárti oldalról egészen mást hallottunk. Az akkori pénzügyminiszter például azt mondta, hogy a törvényben - idézem - "az eddigieknél hangsúlyozottabban megfogalmazódik a méltányosabb, igazságosabb adóteher-elosztási igény, a benyújtott javaslat alapvetõ célkitûzése az 2 arányos közteherviselés." A szocialisták vezérszónoka a tavalyi vitában pedig így szólt, idézem: "A Ház elé került adótábla-változatok hatásait a szocialista képviselõcsoport behatóan tanulmányozta, és végül azt a megoldást támogatta, amelyik a terhek nagy részét nem az átlag és akörüli jövedelmû társadalmi csoportokra hárítja, hanem a magasabb jövedelmûek adóterhelését növeli." Amint láttuk, a frakcióvezetõ-helyettes úr állítása szerint ez a milliomosok szerinti adózást jelenti.
A parlament akkori vitáiban a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselõi hiába küzdöttek a kormány és a kormánypártok rögeszméi ellen. Hiába hívtuk fel a figyelmet, hogy Kósa Lajos fideszes vezérszónokot idézzem: "a megszavazott adósávok a magyar középosztály jövedelmi ellehetetlenítését jelenti, mivel az adótábla az adófizetõk egynegyedét a legmagasabb adósávba tolta fel." Mindezt ma már tények bizonyítják, amit a szocialista képviselõcsoport is elismert.
A kormány e tévedése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tervezettnél nagyobb lett az idén a reáljövedelmek csökkenése, s alacsonyabb a gazdasági növekedés. A koalíció számára azonban nemcsak ez volt akkor falra hányt borsó, hanem a Fidesz képviselõi által önálló indítványként benyújtott, a kormánypártok rossz döntését korrigáló, arányos, alacsonyabb felsõvkulcsú, a középosztályt méltányosabban adóztató, továbbá a kettõs adótáblát megszüntetõ törvényjavaslatunk is. A koalíció még napirendre sem volt hajlandó venni a konstruktív ellenzéki javaslatunkat.
Tisztelt Ház! Ezután, ekkor következett be a kormánypárti megvilágosodás. Tavasszal a Pénzügyminisztérium szakértõi bizottságot küldött ki az adózással kapcsolatban, s az többhónapi vizsgálódás után többek között azt állapította meg, hogy a kettõs adótábla, valamint az a tény, hogy az adófizetõk aránytalanul magasabb százaléka fizeti a legmagasabb kulcs szerinti adót, igazságtalan. Idézem a vizsgálat eredményét: "A cél a legmagasabb adókulcs csökkentése és az adóterhelés egyenletes elosztásának biztosítása, hogy a legmagasabb adókulcs legfeljebb az adózók 10 százalékát érintse."
Ezután következtek a kormány imént idézett intézkedései, a Fidesz szerint is helyes irányba tett, bár messze nem kielégítõ lépései.
Tisztelt Ház! A kormány nyolc hónapi, a választópolgárok bõrén végzett kísérletezés és egy magas szintû szakértõi bizottság több hónapnyi kutatása után végül is oda jutott, ahova már tavaly novemberben eljuthatott volna, ha akkor a Fideszre és ellenzékére hallgat saját rögeszméivel szemben. A belügyminiszter úr szavajárásával ezt "spétreakciónak" szeretném nevezni.
Tisztelt Ház! Ha valóban igaza volna a beszédem elején idézett kormánypárti képviselõnek a hibák beismerésérõl, akkor most a kormánypártoknak legalább annyit illett volna mondaniuk, hogy tévedtünk, bocsánat. De a Fidesznek, az ellenzéknek volt igaza. De az is lehet, hogy egy kormány esetén, bár fontos, de nem az a legfõbb erény, hogy beismerje a hibáit, hanem az, hogy el se kövesse õket, legalábbis a nagyobb baklövéseket mellõzhetné. Elismerem azonban, hogy a Horn-kormánnyal szemben az eddigi tapasztalatok alapján ez is túlzott elvárás. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
(15.10)