DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Soós Károly Attila államtitkár úr! Igazán nagyon köszönöm azt, hogy most ezt a pár percet rám szánják önök. Annál is inkább, mert azt hiszem, hogy a téma, melyrõl szólni akarok, a magyar-lengyel kapcsolatok, olyan, hogy e késõi órán, talán a nap elsõ napirend elõttijeként megérdemel néhány percet. Az Interparlamentális Unió Magyar Nemzeti Csoportja Magyar-Lengyel Baráti Tagozata elnökeként azért kértem napirend után hozzászólási lehetõséget, mert folyó év június 6-10. között a dél-lengyel régióban hatfõs delegációnk nagyon gyümölcsözõ látogatást tett. Krakkóban, Tarnowban és Bielsko-Bialában volt alkalmunk polgármesterekkel, vajdákkal, kereskedelmi-iparkamarai emberekkel tanácskozni ez alatt a három egész nap alatt. A végén pedig még ennél szélesebb grémiumnak is volt alkalmunk fogadást adni. Mindezért a programért hangozzék el itt néhány név, akinek köszönetet kell mondjak, mindenekelõtt Grazyna Staniszewska, a lengyel szejm hasonló csoportja elnökének, s további két szerb képviselõnek, Gregorz Figurának és Jan Okuniskinak, valamint Puskás Ferenc fõkonzulnak és Hárs Gábor nagykövetnek. Azért teszem ezt, mert valóban az a tapasztalatmennyiség, amelyet vasárnap este, 9-én összegeztünk, arra ösztönzött bennünket, hogy ezt a pár percet elmondjam.
Egyértelmû, hogy a mai magyar és a lengyel fejlõdés azonosságai közepette Lengyelországban is a sokszereplõssé váló gazdaság, és általában a demokratizálódó és piacgazdaság felé haladó élet más módszereket követel a kapcsolatok építésében. Nem akarom itt elmondani, de azért mégis megteszem, azt a rövid említést, hogy ez az az ország, Lengyelország, amelyben oly természetes módon nyitottak minden típusú magyar együttmûködés iránt, amely a történelmi szerencsébõl is fakadóan sokak múltbeli, jelen- és - merem remélni - jövõbeli munkásságán alapozóan azt hiszem, hogy sokkal nagyobb pozitív lehetõségeket hordoznak magukban, mint bárhol másutt. Így van ez a turisztikában, és így van ez a kultúrában is, még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy a rendszerváltást követõ elsõ hat évben ezek a kapcsolatok nagyon visszaestek, és hála CEFTA-lehetõségeinek, az utóbbi másfél-két évben viszont ismét elkezdtek fejlõdni. Azt hiszem, hogy ezek a tapasztalatok azokat az embereket is megnyugtathatják, akik néha olyan gyanúval élnek a magyar-lengyel kétoldalú kapcsolatok fejlesztése megközelítésében, hogy ez valamiféle elszigetelõdést jelentene. Nem hiszem, hogy ezt jelentené, hiszen mindkét nemzet kormányai, parlamentjei, a lengyel szenátus is egyértelmûen az európai, az euroatlanti integrációt tûzi ki jövõbeli céljául, s úgy gondoltuk, mi, s merem remélni, hogy egyre többen, hogy ebben az együttmûködésben, a magyar- lengyel együttmûködésben e távlatos cél szolgálata is nagyon jól gyakorolható.
Én azt hiszem, hogy ez a kölcsönös elõnyökkel kecsegtetõ együttmûködés a jövõben bõvülni fog, és e bõvüléshez szeretnék tenni néhány nagyon konkrét javaslatot.
Az elsõ. Szeretnénk, ha államtitkár úr és a külügy segítségével is az ebben a pillanatban Varsóban négyfõs külkereskedelmi kirendeltség állományából egy, azaz egy státuszt Krakkóba a fõkonzulátusra mint kereskedõt, a kereskedelmi gazdasági kapcsolatok szervezésének fõ hordozóját, letelepítenének.
Második. Nagy tisztelettel kérjük, hogy vizsgálják meg annak lehetõségét, amire egyébként Jan Okuniski képviselõ a Krakkói Kongregacja Kupiecka, tehát kereskedelem érdekképviseleti szervezet elnöke javaslatot tett, és finanszírozási ajánlatot is tett, milyen módon nyithatunk információs irodákat a dél-lengyel régió egészére kiterjesztett információgyûjtéssel Krakkóban.
(00.20)
A harmadik, hasonló lehetõségvizsgálatra való kérés: van-e módunk arra, hogy a szervezõdõ kamarák együttmûködésének eredményeképpen magyar-lengyel közös kereskedelmi és iparkamara alakuljon, akár szintén krakkói színhelyen.
A következõ javaslatunk egy kérés. Nevezetesen pedig az, hogy Bielsko- Bialában, abban a városban, amely a Beszkidek lábánál terül el, és kiváló síterepei, turisztikai lehetõségei vannak, mint az egész dél-lengyel régiónak Krinyicától az Óriáshegységig, rendezik évente áprilisban Lengyelország legnagyobb jelentõségû regionális turisztikai vásárát. Azt a kérést szeretném átadni, hogy ez a vásár nagyon szívesen látná '97 áprilisában Magyarországot fõ vendégként. Milyen mód és lehetõség van erre?
Ötödik: A krakkói vajdaság vezetõi a következõ kéréssel fordultak hozzánk. Krakkó-Zakopane 2006-ban szeretné megrendezni a téli olimpiát. Vannak-e sportdiplomáciai lehetõségeink e kérés nemzetközi szintû támogatására magyar részrõl?
A hatodik egy nagyon személyes jellegû dolog. Tarnow az a város, ahol 40 évvel ezelõtt, 1956 októberében alakulhatott meg a Tarnowi Magyar Barátok Társasága, aki nagyon kemény munkával azóta is ápolja a kapcsolatokat, akik nevéhez fûzõdik a véradómozgalom beindítása 1956 októberében Lengyelországban. Kérem, képviselje a magyar parlament egy piciny delegációval magát 1996. október 6-án akkor, amikor ez a társaság megünnepli alakulásának 40. évfordulóját.
Végül pedig, tisztelt Házelnök Úr! Ön egy nagyon kiváló rendelkezést juttatott el az IPU-csoportokhoz ez év januárjában, amikor a szûkös házlehetõségekre is tekintettel mégis a szomszédos országokban az IPU- csoportok cseréjét sûrûbbre és nagyobb létszámúra engedélyezte. Tisztelettel azt kérném, hogy 1997 januárjától soroltassék Lengyelország az úgynevezett szomszéd országok kategóriájába. Én azt hiszem, hogy az a rendhagyó dolog, hogy egy IPU-delegáció tapasztalatairól és javaslatairól így számoltam be, ebben a magyar-lengyel kapcsolatban igazán megérte ezt az idõt itt, így, napirend után vagy éppen, mint említettem, napirend elõtt, 19-én. Nagy tisztelettel köszönöm kései figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)