ZWACK PÉTER (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyûlés! A Nagy Imre mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló indítványunkkal kapcsolatos szándékunkat, s talán helyénvaló itt a kifejezés, óhajunkat, az motiválta, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc törvénye megörökítse, és a jelentõségéhez méltóan a meggyõzõdéséért önmagát feláldozó embert is emlékezetessé tegyük. Tartalmat adjunk az elsõ szabadon választott Országgyûlés ama kinyilatkozásának, miszerint a haza függetlenségéért semmilyen áldozat nem hiábavaló. Azt a Nagy Imre által adott tartalmat, amely világszerte hozzájárult az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc szellemiségének, mozgósító erejének megõrzéséhez, a jövõbe vetett hit gyõzelméhez. Erre jó alkalmat láttunk a forradalom és szabadságharc 40., és Nagy Imre születésének 100. évfordulója kapcsán. Sajnáljuk, hogy képviselõtársaink egy része a szándékunkat nem ismerte fel, vagy pártpolitikai megfontolásból nem kívánta felismerni. Különösen fájlaljuk, hogy éppen azok a képviselõtársaink, akik azt hangoztatták, hogy Nagy Imrét a történelemre kell bízni, személyét nem szabad kisajátítani, emlékébõl nem szabad politikai hasznot húzni. Nos, ezek a képviselõtársaim éppen azt tették, ami ellen tiltakoztak.
Örömünkre szolgált viszont, hogy a politikai hangoskodás közepette megszívlelendõ gondolatokat is hallottunk. Ilyen volt például dr. Varga László képviselõtársunknak, a KDNP képviselõcsoportja vezérszónokának az a mondanivalója, miszerint Nagy Imrét nem lehet elválasztani a forradalom névtelen és neves harcosaitól és hõsi halottaitól. Egyetértünk Sándorffy Ottó képviselõtársunknak, a Független Kisgazdapárt vezérszónokának azzal a gondolatával is, amely szerint az 1956 hõsei ugyanazt az igazságtalanságot szenvedték el értünk. Mi, a törvényjavaslat elõterjesztõi is így gondolkozunk ezekrõl a dolgokról. Éppen ezért üdvözöljük és támogatjuk azt a módosító javaslatot, amely úgy kívánja módosítani az indítványunkat, hogy az ne csak Nagy Imre mártíromságát, hanem mártírtársa emlékét is örökítse meg. Egyetértünk. Indokolt, hogy mindazok emléke, akik életüket áldozták az 1956-os magyar forradalomért és szabadságharcért, szintén meg legyen örökítve a törvényben. Hadd reméljük, hogy ezzel a képviselõtársaink is egyet fognak érteni. Ugyanakkor hadd reméljük képviselõtársaink egyetértését abban is, hogy a Sándorffy Ottó képviselõtársunk által benyújtott névsor ne váljék a törvény részévé. Ezzel összefüggésben úgy gondoljuk, elég ha arra emlékeztetünk, hogy Sándorffy Ottó képviselõtársunk napokon belül korrigálni kényszerül az eredetileg benyújtott névsort.
Nem vitatjuk Kõszeg Ferenc képviselõtársunk azon igazságait, amelyek a módosító javaslatokban hangzottak el. De mivel ezek megörökítése kívül esik Nagy Imre és mártírtársa emlékének törvénybe foglalása tárgykörén, ezért nem javasoljuk a módosító javaslatok elfogadását.
Tisztelt Országgyûlés! Köszönjük a törvényjavaslattal kapcsolatos munkáját, magatartását mindazoknak, akik megértették szándékunkat és elõsegítették azt, hogy törvényjavaslatunkról, illetõleg a hozzá benyújtott módosító javaslatokról az Országgyûlés szavazhasson. Kérjük, hogy a szavazógombot ne pártpolitikai megfontolások alapján, hanem damaszkuszi utat megjárt Nagy Imrére gondolván nyomják meg. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)