DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyetértek az elõttem szólóval, hogy szükség van a dialógusra, legfeljebb abban tér el a nézetünk, hogy ezt kiabálva szerintem nehéz folytatni. Amikor errõl a Házszabályról vitatkozunk, illetõleg errõl a módosító indítványról, amit Szigethy képviselõtársam és Koscsó Lajos benyújtott, akkor rendszeresen hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk az 1994-es Házszabály születésének körülményeirõl, és arról, amit a '94-es Házszabály egészében elért. Ez a Házszabály nemzetközi összehasonlításban rendkívüli lépéseket tett. Rendkívüli lépéseket tett az 1990 és '94 között mûködõ parlamenthez képest - Takács képviselõ úrnak a figyelmét hívom fel, hogy azért nem kellett kérni a Házszabálytól eltérést, mert egyszerû többségi szavazással el lehetett térni az elõzõ ciklusban a Házszabálytól, az új Házszabály vezette be azt az intézményt, hogyha ez megtörténik, akkor ez ne a többség akaratából legyen, hanem kelljen ehhez legalább egyötödös ellenzéki támogatás. Az új Házszabály egy sor olyan intézményt vezetett be - amit most egyáltalán nem érint a módosítás -, amely lényegesen - még egyszer mondom - az elõzõ ciklushoz is képest és a nemzetközi gyakorlathoz is képest lényegesen kiterjesztette az ellenzék jogosítványait.
Csak néhányat szeretnék ezek közül megemlíteni. A kormány ellenõrzésének jogosítványai között egyötöddel, valamennyi képviselõ egyötödének támogatásával vizsgálóbizottságot lehet felállítani. Sehol a világon ilyen szabály nincsen az én ismereteim szerint, hogy ilyen kevés képviselõ indítványára kötelezõ legyen felállítani vizsgálóbizottságot, holott van olyan ország, például Svájc, ahol a kormánynak jóval nagyobb többsége van, mint most a magyar kormánytöbbségnek.
(14.10)
Én nem ismerek olyan Házszabályt, ahol elõírná a Házszabály, hogy kötelezõ a kormány tevékenységét vizsgáló bizottságnak az elnökeként ellenzéki képviselõt megjelölni. Ilyen nincsen a nemzetközi összehasonlításban, és nem is volt elõzõ ciklusban sem Magyarországon. Azért nem jött létre a Házszabály módosítása az elõzõ ciklusban Dávid Ibolya-vezette bizottságban, mert az akkori kormánypártok abba nem voltak hajlandók beleegyezni, hogy 40%-os többséggel lehessen vizsgálóbizottságot felállítani. Nem volt az elõzõ ciklusban azonnali kérdés lehetõsége, sõt arra se volt intézményes garancia, hogy egy frakció kérdést, interpellációt elmondjon, mert a bejelentkezés sorrendjében hangzottak el a kérdések és az interpellációk. Ha egy frakció - adott esetben kormánypárti frakció vagy ellenzéki frakció - nagyon sok kérdést vagy interpellációt adott be, akkor a többire nem maradt sor.
Az új Házszabály vezette be azt az intézményt, hogy minden ellenzéki képviselõnek biztosítani kell kettõ azonnali kérdés elmondását, hetente egyszer azonnal lehet reagálni bármilyen eseményre. Hasonló se volt az elõzõ ciklusban. Minden képviselõcsoportnak egy interpelláció elhangzását, és minden képviselõcsoportnak legalább egy kérdés elhangzását, ezt az új Házszabály biztosította, lényeges többletjogosítványként az elõzõ ciklushoz is képest és sok ország parlamentjéhez képest.
Az elõzõ ciklusban az akkori bizottság értelmezte a Házszabályt, és úgy értelmezte a Házszabályt, hogy a miniszterelnök nem köteles válaszolni az interpellációra vagy a kérdésre, átadhatja ezt helyetteseinek. Az új Házszabály új intézményként vezette be, hogy három hetente egyszer a miniszterelnök köteles megjelenni - és ha a képviselõ ragaszkodik hozzá - köteles válaszolni a kérdésre. Az elõzõ ciklusban ez a lehetõség egyáltalán nem volt meg, nem csak a Házszabályban nem volt meg, a házszabály-értelmezés kifejezetten úgy szólt - az akkori bizottság többsége által elfogadott házszabály-értelmezés -, hogy a miniszterelnök az interpellációra, kérdésre adott választ átadhatja másnak.
Az azonnali kérdés intézményére - megint szeretnék visszatérni - itt elhangzott az angol parlament azonnali kérdés-intézménye, egészen más az angol parlament azonnali kérdés-intézménye, mint a mienk. Mert az angol parlamentben... (Ivanics István: Miért hasonlítod össze?) Azért hasonlítom össze, mert az ön mellett ülõ képviselõtárs - tisztelt Ivanics képviselõtársam - az elõbb épp az angol parlamentre hivatkozott, tehát õ vetette ezt fel... (Ivanics István: A világ összes parlamentjéhez képest.) A világ összes parlamentjéhez képest is más ez az azonnali kérdés, képviselõtársam, azért, mert nálunk nem kérdést kell feltenni - ez a közvélemény elõtt sem nagyon ismert, hogy nem a kérdést fogalmazzák meg a képviselõk aznap reggel, amikor elhangzik a kérdés - mint ahogy az angol parlamentben magát a kérdést kell beadni -, hanem a kérdésnek a tárgyát. Az angol parlament szokásai tiltják, hogy a kérdésben állítás hangozzon el, tiltják, hogy a kérdés sajtóban megjelent híresztelés vagy információ cáfolatára vagy megerõsítésére irányítson, és még egy sor más korlátozást alkalmaz, mindezt a mi Házszabályunk nem tartalmazza. A minisztereknek azonnal kell reagálni a tárgy megjelölése után olyan állításokra, amik elhangzanak, és ez jó, és ehhez nem is nyúl hozzá a mostani Házszabály.
Nem létezett az elõzõ Házszabályban ellenzéki jogosítvány, hogy évente egyszer minden minisztert minden bizottságban - illetve az illetékes bizottságban - meg kell hallgatni. Az elõzõ ciklusban csak a kormánypárti többség dönthette el, hogy a miniszter megjelenjen. Nem volt ismert az elõzõ Házszabályban az, hogy az illetékes miniszter távollétében nem lehetett egyáltalán tárgyalni. Ha valaki volt a kormány részérõl, folytatódhatott a tárgyalás. Most, ha nincs jelen az elõterjesztõ, kötelezõ megszakítani a tárgyalást. Nem volt ismert az egyötöddel javasolt politikai vitanap intézménye, amelyet az új Házszabály tartalmaz, és így tovább, és így tovább, még sorolhatnám azokat az intézményeket, amelyek az elõzõ ciklushoz képest, és a nemzetközi gyakorlathoz képest is lényegesen bõvítették az ellenzék jogait, és mindezeket nem érinti a mostani házszabály-módosítás. Mindezeknél vita volt annak idején. Szeretnék visszaidézni olyan hozzászólásokat, amelyek ezeket az intézményeket úgy minõsítették, és nemzetközi konferenciákon, amikor ezek szóba kerülnek, rendszeresen az az elsõ kérdés, hogy nagyon kicsi pártokat nem hoz-e ez méltánytalanul elõnyös helyzetbe.
Azt is elfelejtettem említeni, hogy az elõzõ Házszabály például nem tartalmazta azt az intézményt, hogy a vitában egy kormánypárti, egy ellenzéki hozzászólásnak kell egymást követni, ami 50-50%-ban osztja el a vitát, és nem 28% kontra 72% arányban osztja el a vitát.
Tehát ezek az intézmények ezek szokatlanok, és reagálnak arra, amit - én egyetértek Varga László képviselõ úrral -, hogy bizonyos értelemben többletjogosítványokat kell adni, és ezeket helyesnek is tartjuk és megszavaztuk. De amikor annak idején ezeket bevezettük, sok kormánypárti képviselõ, akiknek a szavazata nélkül nem jött volna mindez az intézmény létre - hiszen 28%-kal ezeket az intézményeket nem lehetett létrehozni - azt vetették fel, hogy nem teszi-e ez mûködésképtelenné, kontraproduktívvá a parlament munkáját. És akkor azzal nyugtattuk meg õket, hogy egy év múlva felülvizsgáljuk ezeket az intézményeket.
Egy év múlva nem került sor a felülvizsgálatra, ennek különbözõ okai voltak. Az egyik oka az, hogy az egyik ellenzéki párt két hónapig nem volt hajlandó a felülvizsgáló bizottságba delegátusokat küldeni. De a felülvizsgálat megtörtént, és elindult egy konszenzuskeresési folyamat. Az, hogy nem jött létre konszenzus a napirend elõtti hozzászólás kapcsán, azt, a történelmi hitelességhez hozzátartozik, hogy itt a kormánypártok komoly engedményeket tettek volna, az engedményekben elmentek volna egészen odáig, hogy maradjon meg két napon a napirend elõtti hozzászólás, hogy legyen párbeszéd jellege. Kettõ ellenzéki párt ragaszkodott ahhoz, hogy az utolsó szó joga a felszólaló képviselõt illesse. Ez a két ellenzéki párt vetette el azt a végsõ konszenzusos javaslatot is, amit az MDNP javasolt, hogy legyen lehetõség úgy az utolsó szóra, hogy a felszólaló képviselõnek a Ház többsége szót ad.
Amikor ez a konszenzuskeresési folyamat megakadt, akkor elõttünk az a dilemma állt, hogy most betartsuk-e azt az ígéretet, hogy egy év múlva felülvizsgálják a Házszabályt, vagy sem, illetõleg hogy vállaljuk-e azt, amit egyébként '94-ben is vállaltunk, hogy nemzetközi szinten páratlan engedményeket teszünk, és ezek után két hétig azt hallgattuk, hogy lábbal tiporjuk - vagy három hétig - lábbal tiporjuk a demokráciát, mert volt egy frakció, amely nem volt része ennek a konszenzusnak. Én nem vagyok benne biztos, hogy volt konszenzus '94 nyarán, mert például a Kisgazda frakció óránként változtatta meg az álláspontját, hogy õ támogatja-e vagy ellenzi az akkori Házszabály-módosítást, és a végén nem is szavazta meg. Tehát nem is volt már '94-ben sem konszenzus, de '94-ben azt kellett hallgatnunk, hogy mi lábbal tiporjuk a demokráciát, amikor mindezeket a kedvezményeket az ellenzéknek megadjuk.
Most is egy olyan taktikát indított el néhány ellenzéki párt, hogy eléri a konszenzusban mindazt, ami neki jó, de ami a másik fél számára kedvezõ, azt már nem támogatja, és akkor szidja azt a megállapodást, ami az õ érdekét szolgálta. Ebben nem voltunk hajlandók, és nem vagyunk hajlandók még egyszer részt venni.
Egy utolsó megjegyzést, tisztelt Ház! Nem pusztán az idõtényezõ a vitának a tárgya. Azok a képviselõtársaim - és ilyenek az ellenzék soraiban is szép számmal vannak -, akik az érdemi vitákban felkészültek, a szakértõi anyagok alapján készek arra, hogy érdemi, szakmai vitát folytassanak, azok a képviselõtársaim tisztában vannak azzal, hogy a parlamentek mindenhol a világon arra épülnek, hogy a vita az valóban szakmai, sok oldalról megalapozott, felkészült képviselõk vitájára épüljön. Ezért korlátozzák a nemzetközi gyakorlatban a Házszabályok azt a típusú rögtönzést, ami a parlamenti vitát a kocsmai beszélgetés vagy purparlé szintjére viszi, ahol feláll valaki, és elmondja azt, ami éppen az eszébe jut, és erre mindenki elmondja azt, ami neki errõl eszébe jut, azzal a különbséggel, hogy nálunk a napirend elõtti hozzászólásnál egy ötperces elmondásra maximum két percben van lehetõség reagálásra, és maga a napirend elõtti az maga az abszurditás, mert ha valóban országos jelentõségû, valóban rendkívüli horderejû az ügy, amit valaki felvet, mint például a népességszaporulat kérdése - ami valóban az -, vagy a népesség fogyásának a kérdése, vagy amik itt napirend elõtt szóba kerülnek, a bûnözés helyzete, vagy az oktatáspolitika, a szociálpolitika, ezek mind valóban komoly horderejû kérdések.
(14.20)
De tisztelt Ház! Szerintem, ha valaki ezt komolynak tartja, akkor az nem vállalkozhat arra, hogy olyan vitába bocsátkozzon, ahol csak két percekre lehet erre valamit rögtönözni. Ha valaki ezt komolynak tartja - ezeket a témákat -, akkor politikai vitanapot kezdeményez, és egész nap arról a témáról vitatkozunk. És akkor lehet azt indítványozni, hogy legyen több politikai vitanap. Én a magam részérõl nem ellenezném, ha minden hónapban kötelezõ lenne legalább egy politikai vitanapot tartani, és egy napig politikai vitát folytatunk. Ezt nem ellenzi a koalíció, és ennek nem lehet ellensége egyetlen józan, normális politikus sem. Annak vagyunk ellenzéke és azt ellenezzük, amikor a vita - még egyszer mondom - a kocsmai vita vagy adott esetben hõbörgés szintjére megy. Ez persze nagyon népszerû, hát felhívom a figyelmet arra, hogy a nemzetközi televíziókba mikor kerül be egy parlament, mikor láttuk a tajvani parlamentnek a munkáját? Akkor, amikor verekedés robbant ki. Ez nagyon látványos, ezt mindenki szereti nézni, de én azt szeretném, hogyha a magyar polgároknak a magyar parlamentrõl nem az lenne a képük, hogy itt lehet sértegetni, lehet rögtönözni, lehet hõbörögni, lehet cirkuszi bohócmutatványokat bemutatni, mert ez része a parlamentnek a mûködésének.
Mi azt szeretnénk, ha a parlament mûködése tárgyszerû, szakmai alapon megalapozott, a minden fél számára a felkészülés lehetõségét megadó vita lenne, hiszen azt is, a törvényalkotás folyamatát mi magunk lassítottuk le, hogy legyen idõ felkészülésre a törvényekhez. Legyen lehetõség a szakmai vélemények beszerzésére. Vannak javaslatok, amiket hónapokig nem kezdünk el tárgyalni, azért, hogy felkészülhessen az ellenzék. Minderre nincs lehetõség a napirend elõttinél, ott az indulatok vannak, az ösztönök vannak és a reflexek vannak, amelyek szerintem mindannyiunkat lejáratnak, mindannyiunkat lejáratnak, és amelyek egyébként - szerintem - épp azoknak az ellenzéki pártoknak okoztak komoly veszteséget, amely ellenzéki pártoknak nem ez a terepe, nem ez a mûfaja, mert éppenhogy készek és képesek színvonalas szakmai vitákra. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Általános taps.)