MICHAL KOVÁC, a Szlovák Köztársaság elnöke: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Parlamenti Elnök Úr! Tisztelt Képviselõ Asszonyok! Tisztelt Képviselõ Urak! Tisztelt Vendégek! Nagy megtiszteltetés és öröm részemre, hogy a független Szlovák Köztársaság elsõ demokratikusan megválasztott köztársasági elnökeként szerepelhetek a Magyar Köztársaság törvényhozó testülete elõtt.
Nemzeteinket, népeinket több mint ezeréves kapocs köti össze. Voltak olyan pillanatok a közös történelmünkben, amikor kölcsönös bizalomban egymás mellett haladtunk, azonban voltak olyanok is, melyek telve voltak mindkét oldalon félreértésekkel, amikor háttal álltunk egymásnak, sõt fegyvert fogtunk egymás ellen.
Valóban, egyik és a másik is közös történelmünkhöz tartozik, és ma fõleg tõlünk függ, hogy mit fogunk a közös történelmünkbõl kiemelni, mit fogunk belõle a jövõnkre tekintettel pozitív módon értékelni, és mi az, amit határozottan el akarunk kerülni.
Ezzel kapcsolatban külön szeretném kiemelni azt, hogy a szlovák köztársasági elnök hivatalos látogatása a Magyar Köztársaságban röviddel azután történik, hogy érvénybe lépett az országaink között az együttmûködésrõl és a jószomszédi kapcsolatokról szóló alapszerzõdés. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert a demokrácia általánosan elismert elvei alapján a mi átalakulásban levõ országainkban a parlamentjeinkre hárul a feladat, hogy felügyeljék az országaink által választott külpolitika végrehajtását.
Mindkét ország kormánya mellett épp a két parlamentnek kell - és õszinte meggyõzõdésem, hogy ezt meg is teszik - felügyelnie az alapszerzõdés végrehajtására. Ez lehetõvé teszi az országaink államfõi részére azt, hogy erre támaszkodjanak, és ezen alapon segítsék saját hozzájárulásukkal, valamint az alkotmányok által adott jogokkal a jószomszédi kapcsolatok fejlesztését országainkban. Ez komoly perspektíva, mert túlzás nélkül kijelenthetem, hogy az alapszerzõdés érvényesítésének folyamata a nemzetközi közösség figyelõ szemei elõtt zajlik. Errõl már meggyõzött bennünket az alapszerzõdés elõkészítési, valamint ratifikációs folyamata is.
Nagy örömmel szeretném az önök parlamentjében kifejezni azon megelégedettségemet, hogy az alapszerzõdés által megadott bázison sikerül fejleszteni a kapcsolatainkat parlamentjeink szintjén is. Ezt bizonyítja több bizottság elsõ találkozása, melyek termékeny párbeszéd perspektíváját vázolják fel a közös érdeklõdés különbözõ területein. Külön szeretném üdvözölni ezzel kapcsolatban azon érdektevékenységet, a szlovák-magyar baráti tagozat tevékenységét a parlamentben, ami a szó legszorosabb értelmében a tapogató csáp szerepét tölti be a jószomszédi együttmûködés jövõbeni sokoldalú lehetõségei között.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudatában vagyok annak, hogy az én felszólalásom és beszédem nem tudja pótolni a történelmi megbékélés aktusát, amely bizonyára ez idáig hiányzik, és melyet végül is feltételez az alapszerzõdés, valamint a politikai párbeszéd jelenlegi fejlõdése is. Azt hiszem, hogy jelenleg nem lenne államférfiként sem bölcs döntés, valamint ezeknek a kapcsolatoknak se használna, ha siettetnék eme aktus végrehajtását vagy helyette valami pótmegoldást választanánk ki.
Elõttünk áll még egy feltétlenül szükséges idõszak, melynek keretében bizonyára segítségünkre lesznek olyan fontos tények is, mint a mi közös igyekezetünk arra, hogy tagjaivá váljunk az európai és transzatlanti szervezeteknek. Pályázunk az Európai Unió-, valamint a NATO-tagságért, tehát az unión belüli kooperálási készségünk már elõre kell hogy megnyilatkozzék kölcsönös, sikeres együttmûködésünkben. Itt fõleg a közép-európai szabadkereskedelmi megállapodás keretében végrehajtott együttmûködésrõl van szó. Ez a nemzetközi gazdasági szövetség az elmúlt idõben élénk tevékenységet fejt ki, amit egy sor kormányszintû, valamint szakértõi szintû tárgyalás dokumentál. Eközben fontos az, hogy ezen tárgyalások eredményei konkrét megállapodások és ajánlások a részt vevõ országok tevékenységére vonatkozóan. Gyakorlati tapasztalatok összpontosítása és cseréje további bilaterális és multilaterális aktivitásokból bizonyára országaink állampolgárainak javára fog szolgálni.
A szlovák-magyar együttmûködéssel kapcsolatosan ezen a helyen szeretném értékelni mindazt, amit a kétoldalú kapcsolatainkban valóban elértünk. Hiszen az alapszerzõdés aláírásától számított rövid idõn belül dinamikus tárcaközi együttmûködést észlelünk, élénk, határon túlit meghaladó aktivitásoknak vagyunk tanúi, melyet bizonyára tudomásul vesz az elfogulatlan nemzetközi társadalom is - abban az esetben, ha az optikája nem szûkült le a szlovák- magyar együttélés ez idáig észlelt, krónikusan problémás területeire is.
Tudatában vagyok annak, hogy a magyar fél - fõleg önök - itt jelen lévõ közjogi méltóságai a Magyar Köztársaságnak a szlovák féltõl világos szavakat várnak a kölcsönös kapcsolatainkat terhelõ problémákról. Ezek közül bizonyára önök részére fontosak a Szlovák Köztársaság területén élõ magyar nemzetiségû állampolgárok életével és jogaival összefüggõ problémák, amire kötelezi önöket a saját alkotmányuk is.
(13.20)
Ebben a pillanatban bizonyos leegyszerûsítéssel kijelenthetem - és ebben megegyezik a véleményem a Szlovák Köztársaság többi képviselõjével is -, hogy a magyar nemzetiségû állampolgárok jogait Szlovákiában az országunk demokratikus alkotmánya és más törvényei is védik. Egyidejûleg biztosítja ezeket a nemzetközi dokumentumok rendszere, melyekhez a Szlovák Köztársaság is csatlakozott. Ezt tükrözi végül is a szlovák-magyar alapszerzõdés is. Újból szeretném kihangsúlyozni meggyõzõdésemet arról, hogy ezeket a jogokat a mi országunkban senki és semmi sem veszélyezteti. Több alkalommal rámutattam már arra a nemzeti kisebbségekkel szembeni kötelezettségünkre, ami az alkotmányunkból is ered, hogy a legrövidebb idõn belül el kell fogadni a kisebbségi nyelv hivatalos használatáról szóló törvényt.
Ezzel függ össze a kommunális politikánk is. Én személy szerint a legszélesebb jogkörû önkormányzatok híve vagyok a községek és városok szintjén, mivel az önkormányzati szervek állnak legközelebb az állampolgárokhoz, és hatékonyan tudják megvalósítani szükségleteiket, valamint igényeiket. Meggyõzõdésem, hogy sok helyen már ma is a helyi képviselõk megfelelõ megválasztásának függvényében az önkormányzatok már jelenleg is kielégítik a lakosság szükségleteit, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozókat is, s ezzel hozzájárulnak a különbözõ nemzetiségû polgárok harmonikus együttéléséhez.
Nem térünk ki a konstruktív nemzetközi párbeszéd elõl sem, melynek célja a kisebbségi jogok rendszeres minõségi javítása és tökéletesítése.
Engedjék meg, hogy újból megjegyezzem azt, hogy a Szlovák Köztársaság az, amely a nemzetközi porondon azt a nézetet vallja, hogy az adott problémakörben feltétlenül szükséges a tárgyszerû komparáció. A mi hivatalaink már elõkészítették az illetékes anyagokat és felajánlották a nemzetközi társaságoknak, mint például az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezetnek is. Ez a komparáció ismert az EBESZ nemzeti kisebbségekkel foglalkozó fõbiztosa elõtt is, akinek hároméves missziója most fejezõdött be mindkét országban.
Lehet, hogy a meghatározott államfõi jogkör keretében nem rám tartozik, hogy nyilatkozzam a kétoldalú kapcsolataink bizonyos problémáit illetõen, melyek közé vitathatatlanul a bõs-nagymarosi vízlépcsõ is hozzátartozik. Azonban meg szeretnék említeni egy tényt. Az aránylag bonyolult helyzetben az államközi, másképpen mondva: a köztársasági elnöki szerzõdés egyik fél által történõ felmondása után és a hágai nemzetközi bíróság elé terjesztést követõen mindkét fél képes volt megfelelõ kommunikációs és együttmûködési módot találni a vita néhány következményének elhárítására. Itt gondolok a tavalyi megállapodásra a Szigetközzel kapcsolatban, melyet országaink miniszterelnökei kezdeményeztek, valamint a kísérletre a peren kívüli megegyezés megszondázására. Végsõ következtetésben mindkét aktivitás nem csupán a kétoldalú készségünket fejezi ki, hanem a partnerek érettségét a hatékony megállapodásra, valamint a közös hozzájárulásunkat az átalakulásban lévõ országaink integrációs tapasztalatainak kincstárában.
Közös érdekünk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az, hogy a szlovák-magyar történelmi megbékélés közös célunkká váljék országainknak ebben a történelmileg meg nem ismétlõdõ, társadalmi, politikai és gazdasági átalakulása idõszakában. Mindnyájan, akik a mai dinamikus idõben érdekeltek vagyunk a jövõbeni jószomszédi kapcsolatainkban, legtöbb erõt és képességet kell hogy befektessünk ebbe a folyamatba. Igyekezetünk könnyíti az utat a szélesebb integrációs csoportosulásban, abban az Európában, amely vallja a demokrácia általánosan érvényes elveit, és hozzájárul ezen régió stabilitásához és biztonságához. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ez belátható idõn belül megvalósítható, és ez a folyamat nem a politikai ambícióknak és célkitûzéseknek kizárólagos tárgyát fogja képezni. Minden esetben gondolnunk kell az országaink polgáraira, akiket szolgálnunk kell, és akiknek joguk van a munkánk gazdag termésének egészséges gyümölcseire.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Parlamenti Elnök Úr! Tisztelt Képviselõ Asszonyok! Tisztelt Képviselõ Urak! Tisztelt Vendégek! Szeretném önöket biztosítani arról, hogy mindent megteszek a megértésért, valamint mindkét nemzet tényleges megbékéléséért, mindazt, amit részemre a szlovák köztársasági elnök posztja lehetõvé tesz, és amit az emberi és polgári lelkiismeretem diktál. Köszönöm a figyelmüket. (Hosszan tartó taps. Göncz Árpád köztársasági elnök kezet fog Michal Kováccsal.) Hosszan tartó taps.)