VITÁNYI IVÁN (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Kedves Jelenlévõk! E késõ éjféli órában megengedik talán, hogy egy kicsit személyes megjegyzést tegyek. Hiszen olymértékben értettem egyet Sándorffy Ottóval és más, másik oldalon lévõ hozzászólókkal is, hogy ezt megtehetem.
Ha úgy 30-40 év múlva megírom az emlékirataimat, akkor azt fogom benne írni, hogy ez az este, egy ígéretes este volt, amelyben a parlament hosszú ideje alatt, bár már kevesen voltunk, és egy kicsit tudományos konferenciává fajultunk, annak is szintén egy késõ esti órán lezajló elõadásához hasonlóan, elkezdtünk egymással úgy beszélni, mint emberek.
(20.50)
És ebbõl érdekes következtetések kezdenek adódni, mint Sándorffy Ottó nagyon helyesen mondta, ha most itten az ülést bezárnák, mi bevonulnánk valami vendéglõbe, és elkezdenénk megbeszélni. Lehet, hogy reggelre egy olyan közös javaslattal állnánk elõ, amivel meg tudnánk oldani a viták egy részét, de lehet, hogy persze nem.
Mindenesetre azt szeretném mondani, hogy igaz az, hogy voltak hibák az elõkészítésben, mint minden elõkészítésben. Igaz az, hogy nem mindig tudtuk egymást jól megérteni, de talán ez a vita arra is mutat, hogy voltaképpen több dolog van, amiben egyetértünk. A parlament két oldalán, különbözõ sarkaiban, mint amiben az egyetértés nyilvánvalóvá válik, és ezen is néha nem ártana elgondolkoznunk. (Taps.)