DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Eredetileg nem szándékoztam szólni ebben a vitában. Én is egy új generáció képviselõje vagyok. Én is már csak a lövések hangjára emlékszem. És voltam olyan szerencsés, hogy a családomban senki nem harcolt sem a forradalom ellen, sem a forradalom mellett - fegyverrel. Apám orvos volt, és belekeseredett abba, amit '56-ban végzõs egyetemistaként végignézett a kórházban, a forradalom leverésének eredményét. És nem is gondolom, hogy az igazság bajnokai lennének bárkik is, akik nem értenek egyet azzal, hogy a Szocialista Párt egyszál maga, egyoldalúan a parlament elé nyújtotta ezt a törvényt. Mert kedves képviselõtársaim, a vita igazából ezen van. Nem Nagy Imre személyén.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ha végighallgatták volna igazán figyelmesen a hozzászólásokat, sem az ellenzéki, sem a kormánypárti szabaddemokraták, nem Nagy Imre személyét vitatták ebben az esetben.
(20.30)
Nem azt vitatták, hogy Nagy Imre személye az volt-e, aki, hogy nagy volt-e, és hogy emberként megérdemli-e a nemzet tiszteletét. Nem errõl szólt a történet. És nemcsak ellenzéki képviselõk vitatják azt, hogy ez így helyes-e vagy sem. Mert itt azt halljuk, hogy a túlsó oldalon ülõk. Kérem, a kormányban ülõ másik párt sem helyesli ezt a törvényjavaslatot. Nyilván minden pártnak többféle oka van rá. Lehet oka az, hogy elviekben nem ért egyet azzal, hogy egymás után, embereket, személyiségeket törvénybe örökítsünk meg. Hogy az tulajdonképpen a jövõnek és a történelemtudománynak és a nemzet emlékezetének a dolga. Mert attól még, hogy törvénybe iktatnak valakit, erre már van példa, egyáltalán nem biztos, hogy méltó a nemzet tiszteletére.
Ma is hallottunk egy példát ebbõl Sztálin is törvénybe volt iktatva, mégsem hiszem, hogy bárkinek eszébe jutott volna, hogy ettõl kellene tisztelni. (Morajlás a bal oldalról.) Mert a vita igazi alapja az, miért van az, hogy a Szocialista Párt annak ellenére, hogy az elõzetes tárgyalások során, az összes többi parlamenti párt kinyilvánította, hogy ezért vagy azért, különféle érvek miatt, nem támogatja ennek a törvénynek a parlament elé hozását, ennek ellenére a Szocialista Párt képviselõcsoportja mindenkit figyelmen kívül hagyva, egymaga hozta a parlament elé ezt a törvényt. Az igazi vita ezen van, és ezért vetõdnek fel azok a kérdések, hogy vajon a Szocialista Párt, miért nem keresett olyan megoldást, ami itt is elhangzott, és Salamon képviselõtársam kitért erre részletesen, miért nem próbált megkeresni egy olyan megoldást, amiben többségi támogatást lehetett volna elérni? Miért ragaszkodott ehhez?
Én azt gondolom, hogy Nagy Imre emlékéhez nem azért nem méltó ez a vita, mert amire itt idéztek, hogy akik így vesznek részt ebben a vitában, képviselõtársaim, hanem azért, mert így került a parlament elé ez a javaslat. És hogy ki hogy vesz részt ebben a vitában? Én javaslom, hogy olvassák el a saját felszólalásaikat. (Zavargás, bekiabálás, megjegyzések a bal oldal padsoraiból.) Lehet azt mondani, hogy a másik oldalon minõsítenek, de akkor az önök felszólalásaikban is gondolják végig, az olyan típusú minõsítést, minthogy azért nem iktatták az elmúlt öt évbe, mert nem akarták megörökíteni. Mondják ezt azok és azoknak, akik az egész temetésben végig, az elsõ pillanattól kezdve, részt vettek, szerveztek és ott voltak. Karszalaggal. Tehát akkor mennyire tisztességes egy olyan megállapítás, hogy a parlament hat pártja az elmúlt hat évben, azért nem iktatta törvénybe Nagy Imre emlékét, mert nem akarta? (Bekiabálás a bal oldalról.) Igen, ezen lehet vitatkozni, hogy miért nem? Miért nem törvényben, és miért van az, hogy adott esetben elégnek találta '56 emlékét törvénybe iktatni, de ez nem minõsítés.
Az önök részérõl ugyanolyan minõsítések hangzanak el, és még valami nagyon fontosat. Önök ötperces különbséggel mondtak egymásnak ellent. Bársony úr azt mondta, hogy itt a személy a fontos, Géczi úr öt perc múlva azt mondta, mert nem akarták a baloldalt odaengedni. Mert ez a baloldalnak rendkívül fontos. Ezért a saját soraikban nem ártott volna tisztázni, hogy mi a valódi szándékuk, és még valami. Már megszoktam, hogy az ellenzéktõl mindig számon kérik a hangos szót, de önöktõl idõnként megszólalni sem lehet.
És még valami nagyon fontosat. Ki hogy vesz részt a vitában? Kedves Képviselõtársaim! Itt ültem délelõtt a vezérszónoklatok alatt. Az önök frakcióvezetõje, aki elõterjesztõje volt a törvényjavaslatnak, a vezérszónoklatok ideje során újságot olvasott. Oly mérhetetlen figyelemmel és tisztelettel figyelte a Nagy Imrérõl elhangzott szavakat, hogy a szemét se emelte föl az újságról, s ezek után fölállt és azt mondta, hogy az ellenzék képviselõje, ha bõvebben akarja kifejteni a nézeteit, akkor provokál.
Képviselõtársaim! Néha egy kicsit saját soraikba is nézzenek körül. Rendkívül egyszerû azt mondani, hogy az ellenzék csak úgy beszél, és én valóban egy új generáció képviselõje vagyok, de azért soha nem fogom igazán õszintének érezni azt az embert, aki nemcsak úgy általában, valahol az országban, egy munkahelyen dolgozott, hanem a pártapparátusban, végig kiszolgálta azokat, akik terjesztették a hazugságot '56-ról, akik támogatták azt az oktatást, amelyik egy egész ország számára hamisította meg a saját történelmét. Akik kiszolgálták, hogy az emberek számára csak suttogni lehessen errõl, mert aki pártbizottság tagjaként dolgozta végig az életét, biztos, hogy sokféle volt, de egy biztos, hogy nem volt ellenálló. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)