DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Hegyi Gyula képviselõtársam mondandójára szeretnék röviden reagálni. Félreértése lenne az általam elmondottaknak, hogyha úgy értelmeznék a szavaimat, hogy én valami formalitás elmulasztása miatt sajnálkoztam fönn. Igaz, hogy úgy fogalmaztam, hogy egy szabályszerû hétpárti egyeztetés hiányát érzem, de ezt azért hangsúlyoztam így, mert a sajtóbéli nyilatkozatok mintegy tárgyaláshelyettesítõ hatásával szemben akartam a szabályszerûségre és a szokásos és a hagyományos hétpárti tárgyalás formájára hivatkozni.
A lényeg azonban, tisztelt képviselõtársaim, a tartalmon van. Nem tetszenek érezni, hogy milyen hiba ennél a törvényjavaslatnál a konszenzus megtalálásának az elmulasztása? Én megértem Lamperth Mónika észrevételét, bizonyára voltak a Szekeres frakcióvezetõ úr levelén kívül más próbálkozások is, de el lett ebben az ügyben követve minden a konszenzus megteremtéséért? Kérem, itt nem a mikroelektronikai félvezetõkrõl hozunk törvényt, ami 53%-kal is olyan elegáns, mint 85%-kal, ha elfogadjuk, hanem itt az hatja át a hozzászólókat, hogy egy nagyon komoly ügyrõl van szó. És én igenis azt mondom, hogy le lehetett volna ülni, végig lehetett volna gondolni, hogy még kikrõl lehet szó. Én mondtam Mindszenty bíboros nevét, lehetne még mondani másokat is, és igenis ide lehetett volna kapcsolni annak a törvénynek a kérdését, ami a magyar szabadság visszanyerését örökíti meg, és hogyha ezek szándéknyilatkozatokban, gesztusokban, napirend alakításában kifejezésre jutottak volna, talán lett volna esélyünk egy konszenzus megteremtésére. Én legalábbis semmiképpen sem, de úgy érzem, nem az ellenzéki oldal tehet arról, hogy ez elmaradt.