DR. KATONA TAMÁS (MDNP): Tisztelt Országgyûlés! Igyekszem nem patetikus lenni. És ezért azzal kezdem, hogy tudom hogy öregnek lenni nem érdem, de én ennek köszönhetem, hogy azok közé tartozom, és vagyunk még néhányan különbözõ pártokban '56-osok itt a parlamentben, akik végigéltük annak idején ezt a forradalmat. Megéltük, átéltük, és egy életre szóló élmény volt nekünk, hogy a felnõtt kor hajnalán részesei lehettünk egy olyan forradalomnak, amely nem kisebb 1848 márciusánál, amely ugyanúgy megteremtette a nemzet egységét, ahogy ez a bizonyos régi március megtette.
Vagyunk itt néhányan '56-osok, akik nem hagytuk el az országot, és túléltük. Túléltük mindazt, ami utána következett. Következésképp úgy gondoljuk, hogy nekünk is van jogunk és módunk ebben a kérdésben megszólalni. És bizonyos tényeket és bizonyos tendenciákat, nem tagadom, hogy aggodalommal nézünk. Aggodalommal nézzük azt a tényt, hogy egy közvélemény-kutatás szerint 1956 októbere korántsem kapta még a közvéleményben meg azt a helyet, amit megérdemelne, éppen az elõzõek alapján. Nem kapta meg. Nyilvánvalóan azért, mert több mint 30 év agymosása az azért nem volt hatástalan, és biztos, hogy ez nehezíti a helyzetet. Éppen amiatt, mivel a közvélemény nem ismeri kellõképpen 1956 történetét, megvan annak a veszélye, hogy 1956-ot X vagy Y megpróbálja kisajátítani. És nem arra gondolok, amit az Állami Számvevõszék állapított meg, hogy túlzott összefonódás van bizonyos kuratórium és bizonyos intézet és bizonyos csoportok között. Nem. Kérem szépen, mi nagyon helyeseljük azt, hogy a demokratikus baloldal, a Magyar Szocialista Párt a korábbi bálványok helyett most egy igaz õst keres magának. Ennek vagyunk tanúi. Ez a több elhangzott szerelmi vallomás és bûnvallomás - ez nagyon fontos dolog. Egy pillanatra nem kicsinyeljük le. Ez a megigazulásnak az útja, és bizony, kedves szocialista képviselõtársaim, rátok is fér egy kis megigazulás. Ez történik, ez helyes tendencia, éppen ezért nagyon helyeseljük, hogy a Magyar Szocialista Párt megpróbál Nagy Imréhez visszanyúlni, és ez lehet valóban garanciája annak, hogy a Magyar Szocialista Párt ugyanolyan baloldali demokratikus párt lesz, mint a nyugati szociáldemokrata pártok. Sok sikert kívánok a Magyar Szocialista Pártnak ehhez az úthoz, és egy pillanatra sem tagadjuk, hogy ezen az úton a Szocialista Párt elég messzire, elég távolra eljutott korábbi önmagához képest. (Moraj a teremben.) Ilyen - mivel nem ismerik 1956 történelmét - az a tendencia is, kedves Szabó Lajos Mátyás képviselõ úr, mint a megbékélés emlékmû kuratóriumának alelnöke, amikor egy ilyen emlékmûvel próbálunk fölállni, és megpróbáljuk az agresszort meg az áldozatot egybemosni és egyenlõségjelet tenni közé. Mondhatnám mint az aradi vértanúk kutatója, hogy nem hiszem, hogy lehetséges vagy helyes volna - és mást nem is mondok ennél - mondjuk az aradi vértanúknak és Haynaunak közös emlékmûvet csinálni.
Spanyolországban más volt a helyzet, ott polgárháború volt. Ott éveken keresztül a nemzet két félre hasadva egymással küzdött, és ott valóban helye volt, ott valóban szükséges volt egy ilyen megbékélési emlékmû.
Nálunk más volt a helyzet. Itt a nemzettel szemben megszállók voltak és cinkosok voltak. És ez már bizony nem fér össze - attól félek - egy emlékmûbe.
Annak idején, 1956-ban mi borzasztóan örültünk annak a pillanatnak, ami nagyon nagy lépés, egy nagyon nagy felismerés volt, amikor úgy éreztük, hogy Nagy Imre, akit a forradalom elsõ napjaiban - fájdalom - ellenfelünknek éreztünk, átjött a mi oldalunkra. Átjött a forradalom oldalára. Óriási lépés volt, és nagyon hálásak vagyunk annak, hogy nem vált köpenyegforgatóvá és nem vált árulóvá, hanem egyszer megtette ezt a lépést, a szó szoros értelmében mindhalálig kitartott mellette.
Nagyon nagyra becsüljük ezt az embert, az emberi nagyságát, a tisztességét, a vértanúságát. Mégis úgy gondoljuk, hogy az az 1990-es törvény, amit elsõ törvényeként, elsõ állásfoglalásaként meghozott a Magyar Országgyûlés, az az igazi 1956-os törvény. Nem szükséges, hogy minden ciklus meghozza a magyar '56-os törvényét. Sikert kívánunk ahhoz, hogy a Magyar Szocialista Párt valóban Nagy Imre nyomdokain, ez a megtalált õs nyomdokain haladjon. És akkor valószínûleg kevesebb lesz a félreértés és kevesebb lesz az elõítélet közöttünk. Úgy gondoljuk azonban, bármennyire örülünk ennek a lépésnek, nem feltétlenül szükséges, hogy ezt a jogos õskeresést a többi párttal szemben egy törvénybe próbálja foglalni most a Szocialista Párt, illetõleg foglaltatni az országgyûléssel. Van '56-os törvényünk, 1990-ben az volt az elsõ, és számunkra alighanem az marad 1956. (Taps az ellenzék padsoraiban.)