DR. HATVANI ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az SZDSZ vezérszónokaként már kifejtettem álláspontunkat ezzel az elõterjesztéssel kapcsolatban. Most, hogy mégis szót kértem, azt azért teszem, mert sok felszólalás alapján a vita folyamán leszûrt gondolatok alapján úgy érzem, némileg ki kell egészítenünk álláspontunkat, illetve a korábbi felszólalásomban elmondottakat.
Elõször általánosságban, engedjenek meg egy-két gondolatot. Úgy érzem, szükséges emlékeztetni önmagunkat is a vitában elhangzott némely felszólalás alapján, hogy tulajdonképpen, milyen sajátságos anyag is amirõl vitatkozunk. Néha úgy tûnt, hogy elfelejtjük azt, hogy itt egy olyan munkaanyagról folyik a vita, a kormánynak egy elfogadott ágazati politikájáról, amelyet elénk egy országgyûlési határozati javaslat kíséretében, azért került elénk ez, tulajdonképpen, hogy tájékozódjunk. Egyrészt, a kormány közlekedéspolitikájáról, tehát az Országgyûlés az ellenõrzési funkcióját is tudja ilyenképpen teljesíteni. Másrészt, mi is információkat adjunk a kormánynak, mi a véleményünk a területpolitikájáról, vitassuk annak egyes pontjait, vagy megerõsítsük. Ez meg is történt, de azt hangsúlyozom, mi ezt az anyagot tájékoztatásul kaptuk, ez már egy létezõ elfogadott anyag.
A felszólalások, e jellegbõl következõen egyébként, természetesen elsõsorban az ellenzék oldaláról kritikai, erõsen kritikai jellegûek voltak. Ezek a kritikai felszólalások is egyébként, mint ahogy az lenni szokott, egyrészt, építõ jellegûek voltak, másrészt kevésbé érthetõ, de nem szakmai indokokkal alátámasztottak. Engedjék meg, hogy néhány olyan jellegzetes felszólalást, hangsúlyozottan a nevek említése nélkül, mert nem szeretnék kiváltani újabb reagálásokat és húzni a vita idõtartamát. De néhány olyan felszólalásra szeretnék hivatkozni, amelyek azt hiszem, befolyásolják mind azokat a lényeges pontokat, amelyekrõl a közlekedéspolitika szól.
Többen kifogásolták a felszólalók közül, hogy hány mondatban lett megfogalmazva a négy stratégiai fõirány. A négy stratégiai fõirányt meg lehetett volna természetesen egy hosszú körmondatban is fogalmazni, az a lényegen nem változtatott volna. Mi úgy értelmezzük, és azért megnyugvással hallottam, hogy a felszólalók nagy többsége tulajdonképpen úgy értelmezte és úgy fogadta el, hogy ezt a négy stratégiai fõirányt lerövidíteni, átszövegezni nem lehet, már egyébként sem lehetne, de nem is volna célszerû. Mert azok kifejezik valóban mindazt az egy közös célt, amelyiket az egyik felszólaló, azt hiszem Varga Lajos képviselõtársam, - egy nevet mégis csak megemlítek -, is elmondott, amikor a gazdasági bizottság állásfoglalását közölte, hogy az egész társadalom érdekeit kell szolgálni ennek a közlekedéspolitikának. Igen reméljük, azt fogja tenni, és ehhez nevez meg négy stratégiai fõirányt.
Felvetették képviselõtársaim felszólalásaikban, hogy milyen mélységûek, illetve részletességû feladatokat tartalmazzon ez a közlekedéspolitika. Volt, aki programként értelmezte és kérte, hogy mint programot fogadja el az Országgyûlés. Hát nem tudom, a szavaknak mennyire van jelentõsége, azt hiszem természetesen van, ez nem program, ez egy ágazati politika.
Többen a kombinált, tehát vasút, közúti fuvarozást nagyobb súllyal szeretnék látni a közlekedéspolitikában. Örömmel hallottam magam is, helyes azt hiszem, a kormánynak, az elõterjesztõnek is ez a véleménye. Természetesen azt is tudnunk kell, hogy ez a szállítási forma nagyon gazdaságtalan. Ezt mindenhol, ahol ezt mûvelik a világon ez csak kisebbik hányadát tudja vállalni az áruszállításnak, és mindenhol a világon erõsen támogatják állami pénzekbõl ezt a szállítási formát.
Hát ez az egyik olyan lehetõség, amikor az év végén a költségvetést tárgyaljuk, akkor a kombinált fuvarozás hívei ügyes, ötletes, jó költségvetést módosító javaslatokkal a forrás oldalát is biztosíthatják ezeknek, az egyébként, tényleg nagyon helyes felvetéseknek.
Volt képviselõtársunk, aki "Az úthasználati díjakat a lakossági fizetõképes keresletéhez kellene javítani" címû felszólalásában, tulajdonképpen, a mai közismert egyik közproblémát vetette fel. Igen, egyébként ez igaz is, hogy a lakosság fizetõképes keresletéhez kell igazítani, de aláhúzva kell elmondanom, hogy a fejlesztési és fenntartási terveket is a lakosság fizetõképességéhez kell természetesen igazítani.
A tisztelt képviselõtársaim, illetve, az Országgyûlés munkáját kívülrõl érdeklõdéssel szemlélõ állampolgárok, ilyenkor mit látnak, és milyen következtetéseket tudnak levonni? Természetesen azt például, hogy ugyanazok a képviselõk hiányolnak grandiózus jövõképet odavezetõ úttal, akik sem adótételeket, sem az Útalap hányadát nem tudják növelni, hitelgaranciákat nem szavazhatnak meg, és a költségvetésen belül sem tudják megváltoztatni a hosszú ideje kialakult arányokat.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyûlés alelnöke foglalja el.)
Képviselõtársaink kifogásolták felszólalásaikban azt is, hogy vajon prioritást jelentenek-e a közlekedéspolitikában feladat-felsorolások. Természetesen nem prioritás, hisz ezeket így nem is értelmezhetnénk.
Mások a határozati javaslat karakteresebbé tételét szorgalmazták, javasolták felszólalásukban. Azt hiszem, ezzel szemben a kormánynak, az elõterjesztõnek nincs ellenvetése, bizonyára örömmel fogják fogadni az olyan módosító javaslatokat, amelyek segítik ennek a nagyon fontos ágazati politikának a megvalósítását, elõsegítik a megvalósítását. Hiszen éppen az egyik fontos célja, hogy elénk került ez az anyag éppen ez volt.
Több képviselõtársam a közlekedéspolitikából kiírt idézetekkel ecsetelte a közlekedési ágazat, valóban nagyon nehéz helyzetét. Teljes mértékben igazuk van, egyet lehet velük érteni.
Egyik ellenzéki képviselõtársunk szerint a parlamenti pártoknak összefogva kellene a közlekedéspolitika érvényesítéséért dolgozniok. Nagyon nagy örömmel hallottam, hisz én is körülbelül ezt mondtam a vezérszónoki felszólalásomban. Igen, mert egy ilyen ágazati politika nem egy kormányzati ciklusra szól. Ennek több kormányzati ciklust kell átívelnie.
Az általam kiemelt, többségében ellenzéki és hasonló házszerû felszólalások, illetve az azokra épülõ, esetleges módosító javaslatokat, biztos vagyok benne az elõterjesztõ minisztérium szívesen fogja fogadni. Azokat, amelyeket esetleg elfogadni nem tud, egész biztos vagyok benne, azokat is köszönettel fogja tanulmányozni.
(18.40)
Voltak azonban, képviselõtársaim, természetesen a felszólalások között olyanok is, amelyek a felületes tanulmányozáson alapultak, vagy a szakmai dilettantizmus motiválta azokat, például egyik felszólaló képviselõtársunk szerint az adathasználat elképesztõ hozzá nem értésrõl tanúskodik, amikor az elõterjesztõ a GDP 2000-re becsült értékébõl vezet le várható állami hozzájárulást.
Ez a megjegyzés viszont nagyon lehangoló olvasási felületességrõl tanúskodott, ugyanis képviselõtársam valószínû nem olvasta el a 44. oldalig a közlekedéspolitikát, mert választ kapott volna a kérdésére, vagy fel se tette volna azt. Ugyancsak olvasási felületességrõl - a személye alapján viszont nem tételezem fel, hogy rosszindulat háttérrel -, felszólalt, olyant kifogásolt a képviselõtársunk, hogy a közlekedési igények kielégítésének helyi törekvéseit hiányolja. Tehát a helyi közlekedést hiányolta a közlekedéspolitikából. Hiszen a második stratégiai fõirány pontosan errõl szól.
Másik képviselõtársunk szerint hiányzik a közlekedéspolitikából az autópályadíj-politika. Nem igaz. Igenis, a közlekedéspolitika tartalmazza azokat az elvi megállapításokat, amelyek a díjkivetés alapjául szolgálna. Természetesen díjtáblázat nincs a mellékletek között. Az egyik ellenzéki képviselõtársunk azt kérdezte, hogy adót vetünk-e ki vagy rablunk. Ezt kérdezte, pedig õ aztán tudja, hogy közjavakat általában közteherviseléssel lehet elõállítani. Ezt különösen pedig akkor nehéz ezt megvalósítani, amikor elõdeink olyan hitelekkel terhelték meg - és annak terheivel - költségvetésünket, amelyek mind a mai közlekedésfejlesztéstõl vonnak el forrásokat.
De legtávolabbra az a képviselõtársunk távolodott el a vita lényegétõl, aki azt a megjegyzést tette, hogy ott készítenek koncepciót és távlati terveket, ahol nem megy az építkezés. Azt hiszem, tisztelt képviselõtársaim, ehhez a rosszindulatú megjegyzéshez nem kell különösebb kommentár.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tehát hallottuk, tudjuk, ismerjük a kormány közlekedéspolitikai elképzeléseit. Tudomásul kell vennünk, mást ezzel most nem tehetünk, de a határozati javaslatot megfelelõ módosító javaslatokkal javítva, módosítva elõsegíthetjük a kormányt, illetve az ágazatért felelõs minisztériumot, hogy ezek megvalósítását szorgalmazza és gyorsítsa. Mi, az SZDSZ olyannak tartjuk ezt a közlekedéspolitikát, amely jó irányokat és arányokat határoz meg, több ciklusidõn átível és a szakmai és pénzügyi realitásokon alapszik, ezért ismételten kérjük és ajánljuk az elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)