DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! Ma már aligha akad bárki ebben az országban, aki tagadná, hogy 1989. október 23-án egy gyökeresen megújult tartalmú alkotmány született, s úgy vélem, az alkotmányozás szintjén a tulajdonképpeni rendszerváltozás már 1989-ben bekövetkezett. Ezt azért kívánom elöljáróban leszögezni, mert olyan vélemények is elhangzottak, hogy alkotmányozási kényszerhelyzetben vagyunk, és a hatályos alkotmány teljes módosítása minden vonatkozásban indokolt.
A Magyar Demokrata Fórum támogatja az új alkotmány meghozatalát, de nem bármilyen alaptörvényt és nem bármilyen áron. Meggyõzõdésünk, hogy egy idõtálló, új alkotmány megtárgyalása és elfogadása hosszú évekig eltartó folyamat, hisz ez az alaptörvény nemcsak a mi nemzedékünknek, hanem az ezredforduló magyarságának is szól. Szilárd álláspontunk az is, hogy az alkotmányozást széles körû társadalmi vitának kellett volna megelõznie, s az ma már nyilvánvaló, hogy a 45 napos idõkeret, - amelyrõl Salamon László is beszélt -, irreális volt. Nem értünk egyet az alkotmánykoncepció jelenlegi idõkeretével sem, az pedig legalább is számomra elképzelhetetlen, hogy 1996. november 30-ig már normaszöveget alkosson az Országgyûlés. Az alkotmány az ország, a nemzet, nem pedig a mindenkori parlamenti többség alaptörvénye, s ez okból az utóbbi nem nyúlhat hozzá bármikor és bárhogyan, sõt esetenként egymaga egyáltalán nem nyúlhat hozzá az alkotmányban foglalt rendelkezésekhez.
Pontosan az elõzõek miatt komoly kételyeink vannak abban a vonatkozásban, hogy a kormányzó többség valóban konszenzuson alapuló alaptörvényt akar elfogadni, vagy olyan alkotmányt, amely döntõen saját elképzeléseinek, politikai akaratának felel meg.
A polgármesteri összeférhetetlenséggel kapcsolatos alkotmánymódosítás, a honvédelmi miniszter úr elmúlt heti alkotmánysértése olyan kedvezõtlen jelek, melyek miatt komoly fenntartásaink maradnak. S felmerül az újabb kérdés is: tudja-e a magyar társadalom széles közvéleménye, hogy új alaptörvény készül, hogy sorsáról rövidesen dönteni fognak? Ismeri-e az alkotmány koncepcióját? Megkérdeztük-e a véleményét azokról a lényeges kérdésekrõl, amelyekben a széles közvéleménynek kell dönteni? Meggyõzõdésem, képviselõtársaim, hogy a válasz nemleges, hisz mint említettem, nem volt széles társadalmi vita, nem volt elegendõ idõ sem, hogy a magyar lakosság megismerje, tudja, hogy mirõl tárgyal ezekben a napokban az Országgyûlés. S elmaradt az a népszavazás, melynek meg kellett volna elõznie a koncepciók mostani tárgyalását, nevezetesen, hogy egykamarás vagy kétkamarás parlamentet akar-e a választópolgár, közvetett vagy közvetlen elnökválasztást?
A Magyar Demokrata Fórumnak is az az álláspontja, hogy az alaptörvény kodifikált változatának népszavazásra bocsátása elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan azért, mert a polgár nem ismerheti meg az alaptörvény minden összefüggését és annak kihatásait, elfogadhatatlan azért is, mert népszavazással olyan kérdéseket érdemes vitára bocsátani, amelyek igennel vagy nemmel eldönthetõ. Az ország új alaptörvénye nem ilyen. Elõadódhat olyan helyzet, hogy a választópolgárok az új alaptörvény tartalmának 99%-ával azonosulni tudnak ugyan, azonban egy-két népszerûtlen rendelkezés miatt lelkiismereti konfliktusuk támad, vagy az egészet elvetik, vagy az egészet elfogadják.
A közelmúlt történései ékesen bizonyítják, hogy a választópolgárt a média felhasználásával nagymértékben lehet manipulálni. Ez utóbbi ugyancsak aggályossá teszi az alaptörvény népszavazásra bocsátását.
Végül, de nem utolsósorban, teljes érdektelenségbe is fulladhat a népszavazás, hisz a mai társadalom mély erkölcsi, gazdasági és politikai válságban van. Hogyan lehet elvárni a polgártól, hogy figyelemmel kísérje és támogassa az új alaptörvény elfogadását akkor, amikor a kormánykoalíció jóvoltából milliók szegényedtek el, elképesztõ mértékûvé vált az infláció, a születések száma radikálisan csökkent, a családok szétestek, az önkormányzatok ellehetetlenültek, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók éhbérért dolgoznak. Hogyan lehet elvárni a választópolgártól, hogy közügyekkel foglalkozzon, amikor az újságot sem tudja kifizetni, a közüzemi díjakat sem tudja rendezni, s a KSH legújabb jelentése szerint a reálbérek 9%-kal csökkentek.
Az alkotmányjogászok kül- és belföldön azt az álláspontot képviselik, hogy egy új alaptörvényt nemzeti konszenzus alapján szabad csak tárgyalni és elfogadni. Meggyõzõdésem - s gondolom képviselõtársaim túlnyomó többsége is úgy foglal állást -, hogy nagyon messze vagyunk a konszenzustól. Lehet-e nemzeti egyetértésrõl beszélni, amikor a kormánynak nemhogy nemzeti jövõképe de - ahogy Békesi képviselõtársam fogalmazott - stratégiája sincs.
Nem kívánom arra külön szaporítani a szót, hogy alapvetõ sorskérdéseinkben, a magyarság megmaradásának ügyében is teljesen megoszlanak a vélemények. Aggályomat - tisztelt képviselõtársaim - nem kívánom tovább sorolni, s mégis bízunk abban, mást úgysem tehetünk, hogy a kormánykoalíció megcáfolja azokat a kételyeimet, amiket most elmondtam, s olyan alaptörvénye születik az országnak, amely nemcsak konszenzust jelent, hanem idõtálló is lesz.
Tisztelt Országgyûlés! Felszólalásom második részében az alkotmánykoncepció 6. fejezetével a katonai és rendvédelmi szervekkel és az V. részben szabályozott rendkívüli helyzettel kívánok foglalkozni.
A szakmai vélemények szerint mindkét rész nemcsak tartalmi és formai, hanem elvi koncepcionális tekintetben is igen aggályos. A megfogalmazások egymásnak ellent mondanak, több vonatkozásban kifogásolhatók, jelentõs pontosításra és kiegészítésre szorulnak. A 6. fejezet a) pontjában meghatározott három feladatkörrel alapvetõen egyetértünk, ugyanakkor célszerû lenne a katasztrófavédelem és a polgári védelem közötti összefüggések egyértelmû tisztázása - tekintettel a most elfogadott polgárivédelmi törvényre.
Az állam védelmi feladataival összefüggésben javasoljuk az Európa-szerte használt és elfogadott fogalmak bevezetését, a haza fegyveres védelme, illetve a polgári védelme. Nem érthetünk egyet azzal a felfogással, mely szerint a szervezetek egy részének feladatait sorolja fel ahelyett, hogy az államnak a honvédelemmel, a közrend- és közbiztonság védelmével, valamint a katasztrófavédelemmel kapcsolatos teendõit fogalmazná meg. Az alkotmányban rögzíteni kell, hogy a határõrség rendvédelmi szervezet, s a legegyszerûbb megoldás - álláspontunk szerint - az lenne, ha a határõrség jelenleg hatályos jogállásán, elhelyezésén, feladatrendszerén nem is változtatnánk.
A Magyar Demokrata Fórum támogatja, hogy a honvédelmi kötelezettség az ország területén minden magyar állampolgár általános kötelezettsége, és nem értünk egyet azokkal a felröppent és most már egyre szélesebb körben terjedõ illuzórikus elképzelésekkel, - hadd tegyem gondolatjel közé, "nem akarok többé katonát látni" -, amely rövidesen úgy gondolja, hogy Magyarországnak hivatásos, professzionista hadserege lesz és nincs szükség arra, hogy sorkatonai szolgálatot töltsön be a magyar állampolgár. Nem kívánok és nem is alkalmas ez a hely arra, hogy ennek morális, a honvédelmi kötelezettség morális részével külön foglalkozzak, és úgy gondolom, hogy kormánypárti képviselõink egy része - legalábbis az egyik párt - ezzel biztos nem értene egyet -, úgyhogy nem akarom a tüzet tovább gerjeszteni.
A Magyar Demokrata Fórum támogatja azt is, hogy az állampolgárokon kívül jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek a honvédelem érdekében meghatározott gazdasági magatartásra és szolgáltatás nyújtására legyenek kötelezhetõk.
Végül, de nem utolsósorban nekünk is az a meggyõzõdésünk, hogy a hivatásos állomány tagjai ne lehessenek tagjai pártnak.
Tisztelt Országgyûlés! A rendkívüli helyzetre vonatkozó V. rész több tekintetben aggályos és kiforratlan, különösen az alkalmazott fogalmak sokasága, bonyolultsága, a védelmi helyzet, a kormány jogköre és a Honvédelmi Tanács tekintetében. Célszerû lenne a koncepcióban használt fogalmak helyett olyan, nemzetközileg elfogadott fogalmak bevezetése, mint a válsághelyzet és a háborús helyzet.
Amennyiben a védelmi helyzet kategóriája kerülne elfogadásra, a védelmi helyzet jellemzõinek és kitérõinek pontos rögzítése - nézetünk szerint - elengedhetetlen. Ebben az esetben a védelmi helyzet javasolt tagolása és ezen belül a megelõzõ védelmi helyzet fogalmát célszerûtlennek tartjuk. Helyette fontosabb az alábbi tagolás - errõl már többen beszéltek -, fenyegetettségi helyzet, korlátozott védelmi helyzet és teljes védelmi helyzet.
Nem értünk egyet a Honvédelmi Tanács javasolt összetételével, rendeltetésével és feladataival. A legcélszerûbb a hatályos alkotmány Honvédelmi Tanácsra vonatkozó szabályainak átvétele lenne. Indokolatlanul hosszú az, hogy megelõzõ védelmi helyzet esetén az Országgyûlés rendelkezésére 15 nap áll. Ennél, az adott helyzetben sokkal gyorsabb reagálás is elvárható lenne.
Végül, de nem utolsósorban súlyos aggályaink vannak az a) pont (5) bekezdésének azon kitételével, idézem: "Mely szerint a kormány rendeleteiben eltérhet a törvényektõl, valamint az alkotmány azon rendelkezéseitõl is, amelyektõl való eltérést maga az alkotmány megenged." Véleményünk szerint az elõzõekben idézetteket el kell hagyni.
Végül indokoltnak tartjuk a hatályos alkotmánynak az Országgyûlés honvédelmi bizottságával kapcsolatos jogosítványainak megõrzését és az új alkotmányba történõ beépítését.
Tisztelt Országgyûlés! Köszönöm figyelmüket.