KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hétvégi forgalomkorlátozások következményeirõl szeretnék szólni. Magyarországon '96. június 1-jén reggel 7 órától kormányrendelet alapján a 7 és fél tonna összsúlyt meghaladó teherautók hétvégi forgalma tilossá vált. Elsõ hallásra velem együtt bizonyára sok magyar állampolgár örült ennek a tilalomnak, mert ez azt jelenti, hogy a hétvégén kirándulók tisztább levegõben, veszélytelenebb közúti körülmények között közlekedhetnek.
Sajnos, a lakosság jelenlegi nehéz gazdasági helyzetében úgy vélem, mégsem kellõen átgondolt ez az intézkedés. Munkahellyel rendelkezõ állampolgáraink ugyanis hétvégén többségében nem pihennek, hanem ilyenkor van idejük otthonaik építésére, s kora nyáron zajlik az építõanyag-szállítások zöme. Szombaton és vasárnap folyamatosan csengett a telefonom, és kérték, tegyek meg mindent azért, hogy a kislakásépítõk építõanyag-szállítása folyamatos legyen. Csak olyan tanácsot adhattam, hogy keressenek ismerõsöket, akik mezõgazdasági vontatóval rendelkeznek, és célfuvarban velük a jogszabály megsértése nélkül el tudják juttatni az építõanyagot leendõ otthonaikhoz.
Tudom, ez gyenge tanács volt, de megfelelõ átgondoltság híján ilyen a jogszabály is. Szombaton és vasárnap például a 42-es út mentén Berettyóújfaluban, Mezõpeterden, Biharkeresztesen mintegy 20 km hosszan álltak a kamionok. A hétvégi baleseti statisztika feltehetõen örvendetesen jobb lesz, mint bármikor eddig, viszont kíváncsian várom a ma esti és a holnapi jelentéseket, mert belegondolni is rossz abba, hogy mi történik hétfõnként, amikor a 48 órai kényszerpihenõ után az ideges kamionsofõrök ezrei rázúdulnak jármûveikkel közútjainkra, amik egyébként is zsúfoltak lesznek a belföldi tehergépjármûvek tömegétõl, akik szintén pótolni akarják a kiesett napokat.
(22.10)
Vajon ki fogja vállalni a felelõsséget a forgalom ütemének megváltozása miatt keletkezett balesetekért? Milyen magyarázatokkal fogják egymásra hárítani az illetékesek a felelõsséget? Például egy magyarázat a sok közül: örülünk, hogy állnak a kamionok, így a forgalom le fog csökkenni, ezért kevésbé mennek tönkre a közutak. Az ilyen öröm nem valószínû, hogy hosszabb idejû pozitív öröm lesz. Az elmúlt évtizedek alatt gyakran vettünk át kritikátlanul más országoktól beváltnak kikiáltott módszereket. Vajon történt- e megfelelõ felmérés arra, hogy a kényszerpihenõk után a kialakult tumultusok levezetésére alkalmasak lesznek-e magyar közutak és a létszámhiánnyal küzdõ magyar rendõrség.
Köztudott, hogy e három hónapos periódusba beleesik az aratás is. Hajdú- Bihar megyében, de feltehetõen az egész országban vannak olyan települések, amik 50-60 kilométerre vannak a legközelebbi közraktártól. Nem tudom elképzelni, hogyan lesz lehetséges a kombájnoktól ilyen távolságba szállítani a gabonát mezõgazdasági vontatóval, hiszen aratás idején a szállítókapacitásban feltétlenül szükség van a nagy méretû szállítójármûvekre is. Ha ezeket a jármûveket az aratás fontossága miatt felmentik a hétvégi korlátozás alól, mit fog szólni az a külföldi kamionos, akinek ugyanilyen szállítókapacitású gépjármûve van, mégis kénytelen az országút szélén vesztegelni, illetve a terminálban tartózkodni. Véleményem szerint fennáll annak a veszélye is, hogy a nemzetközi forgalom el fogja kerülni Magyarországot és ahelyett, hogy a gazdaságilag bajban levõ MÁV-on segítenénk, elveszítjük azt a bevételi forrást, amit a tranzitforgalom jelent. Levonható a következtetés: a szállítás korlátozása nemcsak elmaradt hasznot eredményez, tudatilag a szabadság korlátozását is jelenti, ennek egyik következménye, hogy a rendeletileg kialakított korlátokat a szállítók lehetõség szerint elkerülik. Ha mindezekre az állításaimra a gyakorlat rácáfol, akkor valóban örülni lehet a hétvégi forgalom csökkentésének, de attól tartok, hogy szükség lesz a rendelet megváltoztatására, amit semmiképpen sem szabad presztízskérdésnek tekinteni. Köszönöm figyelmüket.