BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Ezen a késõi órán nem akarok egy hosszú átfogó beszédet mondani errõl a törvénytervezetrõl, legfeljebb bevezetésként utalnék arra, hogy mennyire tipikus helyzet áll elõ, amikor ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban is azt tapasztaljuk, hogy elvileg senki nem vitatja, hogy az egészségügyben szerkezetváltásra és mielõbbi szerkezetváltásra van szükség, de amikor valamilyen konkrét megoldási javaslat a kezünkben van, akkor már nagyon sokan támadják a javaslatot. Én megmondom õszintén, hogy én kezdetben nagyon örültem ennek a törvénytervezetnek, azt gondoltam, hogy az elõzõ év kórházi ágyszám csökkentésével kapcsolatos vitákat meg lehet majd elõzni olyan módon, hogy törvényben szabályozzuk a játékszabályokat, hogy törvény rögzíti a szerzõdéskötés feltételeit, és hogy van az egész mögött valamilyen sarokpont, kapaszkodó, normatíva, ami elrendezi a lehetõségeket.
Tulajdonképpen nem vagyok meglepve azon sem, hogy mindazok akik a status quo fenntartásában érdekeltek, egy emberként megmozdultak a törvénytervezet ellen. Teljesen világos, hogy érdeksérelmek nélkül nem megoldható az ágyszámcsökkentés. Mégis azt kell mondanom, hogy én naivan kezdetben hittem a konszenzus lehetõségében, igaz, hogy kicsit zavart, hogy elsõ ránézésre nem értettem azt a matematikai formulát, amely az egész normatíva rendszer alapja, ezért vettem magamnak a fáradságot és amikor megkaptuk a számítási segédletet, akkor jó alaposan, részletesen, mondjuk foglalkozási ártalomként, hiszen szociológus vagyok, elmerültem a részleteiben. Errõl szeretnék szólni még akkor is, hogyha tudom, hogy ez általános vita és perceken belül kiderül, hogy nagyon-nagyon a részletekbe veszek. Ismeretes ez a képlet, amit sokan kifogásoltak már az elõzõ héten is. Elsõ ránézésre meg lehet állapítani, hogy tulajdonképpen felmerül az önkényesség lehetõsége a paraméterek válogatásában. Azért éreztem nagy kíváncsiságot, mert szociológusként izgat, hogyha demográfiai, szociológiai tényezõk valamilyen matematikai képletben numerizálva vannak.
Az egyik eleme ennek a képletnek a demográfiai és társadalmi-gazdasági mutatók összértékét próbálja meg egy algoritmus útján számokban kifejezni. Hogyha megnézzük ezeket a tételeket, tényezõket, hogy miket vett figyelembe, aki a matematikai formulát alkalmazta, elsõ helyen találkozunk a férfiak születéskor várható átlagos élettartamával. Ez egy olyan tényezõ, ami nyilvánvaló összefüggést mutat az egészségügyi ellátórendszerrel, itt a helye. Ha viszont részletesebben megnézzük, hogy milyen pontértékeket rendelt a képlet szerzõje ehhez a tényezõhöz, akkor a következõ dilemmára bukkanunk.
Olyan megyék között, ahol igen-igen kicsi a távolság, a férfiak születéskor várható átlagos élettartamában egy egész pontszámérték különbözõséget találunk. Veszprémben például 65,46 év a várható élettartam, õk kapnak egy pontértéket. Csongrádban 65,40, õk kapnak egy kettes pontértéket. A különbség tehát 0,06 és mégis egy egész pontérték különbség jelenik meg a matematizálás (sic!) folyamán.
Vegyünk egy másik példát! Nógrád 63,70 várható átlagos élettartammal szerepel és négyes pontértéket, súlyszámot kap. Bács-Kiskun 62,8%-os adattal szerepel és ugyancsak négyes pontértéket kap. Tehát itt a várható átlagos élettartamban egy egész év a különbség, és mégis ugyanazt a súlyt rendeli hozzá a szerzõ. De hogyha tovább lapozunk, a következõ tétel a sztenderdizált halálozási hányados vagy azt követi a 60 éven felüli lakosok aránya, ugyanilyen dilemmákat tudunk észrevenni a számok mögött.
Nem akarom nagyon igénybe venni a türelmüket, de még két példát hadd említsek ezek közül. A szembeszökõ ugyanis a különbség a felsõfokú iskolai végzettségûek arányánál. Itt a képlet szerzõje a következõ aránytalanságot követi el. Budapesten országos méretekben a legmagasabb a felsõfokú végzettségûek aránya, 19,1%. Ez kiugróan magas az összes többi megyéhez képest. Második helyen - szerintem nem sokan találnák ki, hogy éppen melyik megye szerepel második helyen - az adatok szerint Csongrád szerepel 19,4%-kal.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ebben a képletben Budapest éppúgy egy pontértékû súlyszámot kap, mint ahogy Csongrád a maga majdnem 10%-kal alacsonyabb értékéhez.
És végül egy harmadik példa, a naponta ingázó, az összes aktív keresõk százalékában kifejezett érték a következõ - ahol hasonlóan beszédes aránytalanságokat lehet fölfedezni. Budapesten ismeretes, hogy rendkívül alacsony az ingázók száma, itt 2,9%-a az aktívaknak ingázik. Budapest egyes pontértéket kap. Békés megye, amelyik ötödik a rangsorban, 18,9%-os ingázási arányt produkál és ugyanazt az egyes pontértéket kapja. Vagy fordítva: két megye között Borsod vagy Fejér megye, gyakorlatilag nem látszik különbség az ingázásban, 0,1% a különbség és mégis az egyik, Borsod három pontot kap, Fejér pedig négy pontot kap. Én azt gondolom, hogyha súlyértékek hozzárendelésével kapcsolatban ilyen dilemmák csak egy tényezõnél fordulnának elõ, arra azt lehetne mondani, hogy eliminálódik, hiszen hogyha egy képlet nagyon sok mindent vesz figyelembe, akkor egy tényezõnek a jelentõsége eltörpül. De az a probléma, hogy ez a típusú tévedés vagy tévesztés valamennyi tényezõt végig kíséri, mégpedig abból kifolyólag, hogy a szerzõ egyszerûen úgy döntött, hogy kvartiliseket határoz meg, és a kvartiliseknek rendel különbözõ pontértéket.
(20.30)
Vagyis nem volt arra figyelemmel, hogy ezekben a tényezõkben, a tényezõk adataiban hol mutatkozik meg éles törésvonal. Hol van különbség különbözõ csoportba rendezhetõ megyék között, és aszerint rendelt volna hozzá a dologhoz súlyokat, hanem egyszerûen elnegyedelte a húsz egységet, és ahol kicsi volt a különbség, ott, ha határvonalra esett, akkor is egy egész súlyszámban fejezõdött ki a képletben az a különbség, amit hozzárendelt a szerzõ. Én azt gondolom, hogy ha ennyire belenézünk a dolog tartalmába, hogy ez a bizonyos normatíva, ami végtermékként elõáll, hogyan is született, akkor okkal elbizonytalanodhatunk azzal kapcsolatban, hogy valóban a jó végeredmény van a kezünkben. Érdemes lenne akár még a rendelkezésünkre álló rövid idõ alatt is újragondolni, hogy ezek a matematikai formulát igénylõ megoldások hogyan vihetõk közelebb egy olyan gyakorlathoz, amely inkább kifejezi a realitásokat, mint ahogyan ebben a képletben most sikerült. Köszönöm a figyelmet. (Taps jobbról.)