DR. KISS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A társadalombiztosítási önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény módosításáról Matyi László képviselõtársammal közösen benyújtott önálló képviselõi indítványunk vitája elsõsorban nem a tisztelt Házban, hanem az alkotmányügyi és a szociális és egészségügyi bizottságban zajlott, illetve a témában élénk vita folyt minden évben a társadalombiztosítási költségvetés benyújtásakor.
(19.30)
Az általános vitában Kis Gyula képviselõtársunk tisztelt meg bennünket hozzászólásával. Hirtelennek ítélte indítványunkat, úgy gondolta, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetésének benyújtását rendezõ javaslatokkal is ráérnénk akkor foglalkozni, amikor az egészségbiztosításról, a társadalombiztosításról szóló törvény kapcsán az Országgyûlés-kormány- társadalombiztosítás viszonyrendszerének koncepcionális újragondolása is megtörténik.
Vallom, hogy az 1991-es évi törvény néhány pontatlan, az államháztartási törvénnyel nem szinkron, az alkotmánnyal nem egyezõ megfogalmazásának kijavítása nem tûrt halasztást. Javaslatunk az ellenzéki megfogalmazások ellenére nem csökkenti az önkormányzatok autonómiáját. A költségvetés elõkészítésének, benyújtásának módját sikerült szinkronba hozni az államháztartási törvény rendelkezéseivel, és így van arra lehetõség, hogy az Országgyûlés elé kerüljön az a tárgyalható költségvetési javaslat, amihez ellenzéki és kormánypárti képviselõtársaim is abban a szellemben és meggyõzõdésben nyújthatnak be módosító indítványokat, hogy tudják, ez egy tárgyalható, a kormány által is elfogadható variáció.
A jogalkotásról szóló törvény és az alkotmány alapján eddig sem volt értelmezhetõ, hogy a költségvetésükrõl szóló törvényt a társadalombiztosítás önkormányzatai nyújtanák be. A kormánynak azt a megjegyzését, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok igazgatásáról szóló törvényben postás szerepre kárhoztatja õket a törvény, számos ellenzéki kritika is érte, s mivel az idén a társadalombiztosítási javaslat került a Ház elé, egyetlen ellenzéki párt sem támogatta abban a formában, ahogy az önkormányzat benyújtotta.
A részletes vitában Kelemen András képviselõ úr szólt módosító javaslatairól, amiket sajnos nem állt módunkban támogatni, mivel egyrészt olyan pont elhagyására tett javaslatot, ami nem új jogokat ad a kormánynak, hanem más törvényben már meghatározott jogokat épített be az ÖIT-be, másrészt arra tett képviselõ úr javaslatot, hogy maradjon el az a szöveg, ami a kormánynak lehetõséget ad arra, hogy a saját véleményét tartalmazó költségvetést terjessze a parlament elé. A pont egyébként átfogalmazásra került, de a kormánynak az alkotmányban meghatározott jogát az átfogalmazott pont sem korlátozza. Megjegyzem, az elmúlt években nem volt rá példa, hogy változatlan formában fogadta volna el a költségvetést a Ház.
Kelemen képviselõ úr megemlítette, hogy a javaslatban az elõzõ pénzügyminiszter szellemét látja kísérteni. Bár tudomásom szerint Bokros Lajos úr jól van, és így valószínûleg szelleme még testével azonos helyen tartózkodik, de erre hivatkozva említette Kelemen képviselõ úr a Teremtés Könyvét pontatlanul idézve, hogy "a hang Jákob hangja, de a kéz Ézsau keze". Matyi László képviselõtársammal egy percig sem tagadtuk, hogy a javaslat eredetileg a társadalombiztosítási költségvetés kormányvariációjának része volt. Nem tettünk tehát kecskebõrt a karunkra, és egyébként is ezzel csak az öreg és elhomályosult szemû Izsákot lehetett megtéveszteni. (Derültség.)
Köszönöm képviselõtársaim, és az alkotmányügyi és a szociális és egészségügyi bizottság hatékony közremûködését, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy az alkotmánnyal és a Házszabállyal össze nem egyeztethetõ eredeti javaslatunkat kijavíthattuk. Külön szeretném megköszönni Sepsey Tamás képviselõ úrnak a segítségét és támogatását, módosító indítványait azzal együtt, hogy módosító indítványai azonos tartalommal, de más formában épültek be más módosító indítványokkal, így sajnos azt a statisztikát nem javítják, miszerint a kormánypártok támogatnának ellenzéki módosító indítványokat is. Köszönöm a szakértõk, és különösen dr. Fazekas Marianna úrhölgy segítségét, akik indítványunk végleges formába öntésében sokat közremûködtek. Kérem a tisztelt Házat, hogy törvényjavaslatunkat fogadja el. Köszönöm. (Taps.)