HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony! Tisztelt Ház! Azért kértem napirend utáni hozzászólásra lehetõséget, hogy megemlékezzek egy, a közéletünkben nagyjából elfelejtettnek tûnt választásról, az 1993. május 21-i, tehát éppen három esztendõvel ezelõtti társadalombiztosítási választásokról. Azt hiszem, a nemzetközi tapasztalatok birtokában is mondhatom, hogy lényegében egyedülálló vagy majdnem egyedülálló volt, hogy egy országban a teljes választásra jogosult lakosság szavazhatott a társadalombiztosítási önkormányzatokról, illetve pontosabban azoknak munkavállalói oldaláról, hiszen talán még emlékezünk, hogy a társadalombiztosítási választásokon kizárólag szakszervezetek indultak, míg a másik oldal a munkaadó képviselõit, más módon delegálták.
Várakozáson felül sikeres volt ez az éppen három évvel ezelõtt megrendezett tb-választás, a választásra jogosultaknak csaknem 40%-a adta le szavazatát. Közel 3 millió szavazatot kaptak a társadalombiztosítási önkormányzatban levõ szakszervezeti képviselõk, ilyen módon tehát nagyon erõs legitimitásuk van, legalább olyan erõs legitimitásuk, mint a helyi önkormányzatoknak, amelyekrõl sokkal többet szoktunk beszélni ebben a Házban.
Azt is meg kell említeni, hogy a legnagyobb szakszervezet 1,5 millió szavazatot kapott, vagyis többet, mint - egyetlen párt kivételével - bármelyik politikai párt ebben a parlamentben. Amikor tehát a tb-önkormányzat legitimitását egyesek kétségbe vonják, akkor arra is emlékezni kell, hogy 3 millió ember, és a vezetõ szakszervezet esetében pedig 1,5 millió ember adta szavazatát ehhez a legitimitáshoz.
Jó választás volt. Talán még néhányan emlékszünk arra, hogy a mandátumokért versengõ szakszervezetek példamutatóan korrekt, higgadt és nyugodt kampányt folytattak, és végeredményben nem is volt vesztese a választásnak, hiszen 7 szakszervezeti konföderáció indult, és mind a hét legalább 7-8% fölött végzett. Ilyen értelemben tehát nem voltak abszolút vesztesek. Noha persze gyõztes volt.
(14.00)
Azt hiszem, érdemes visszagondolnunk arra - a mai alkotmányos vitáink közepette is -, hogy ennek a tb-választásoknak az elõkészítése egészen más logika alapján osztotta meg a parlamenti frakciókat, mint ahogy más kérdésekben látni, hallani szoktuk.
Az akkori ellenzéken belül, a mai kormánypártokon belül is voltak, akik mindenáron kiálltak a tb-választások megtartása mellett, és voltak, akiknek a lelkesedését mérsékeltnek lehet nevezni. Az akkori kormánypártok közül is volt egy pár, nevezetesen a Kereszténydemokrata Néppárt, amely nagyon határozottan küzdött azért, hogy ezekre a tb-választásokra mindenképpen sor kerüljön.
Emlékeztetnék arra is, hogy a katolikus egyház egészen pozitív módon felhívta a hívõk figyelmét arra, hogy mindenképpen vegyenek részt a társadalombiztosítási önkormányzati választásokon, amely egyébként ha jól meggondoljuk, logikusan következik a keresztény társadalmi tanítás elvébõl is.
Ugyanakkor liberális és konzervatív részrõl voltak olyan hangok, amelyek a tb-választások jelentõségét igyekeztek alábecsülni.
A társadalombiztosítási önkormányzatok, amelyek ilyen széles legitimitással lettek megválasztva, természetesen nehéz feladat elé kerültek, hiszen nincsen módjuk önmagukban megváltoztatni a szociális törvényeket, nincsen módjuk önmagukban új nyugdíjtörvényt megalkotni. Magyarán, adott törvényi felhatalmazás közepette tudnak csak tevékenykedni.
Ezzel együtt fõleg csak kritikát szoktunk mûködésükkel kapcsolatban hallani, ami nyilvánvalóan jogos. Az új demokráciában nagyon sok intézmény van, amelynek mûködésével kapcsolatban kritikát lehet emelni, így a parlamenttel szemben is. Hiszen ha a mai délelõtti érdektelenségét nézzük a vitának, akkor önmagunkkal szemben is kritikusnak kell lennünk.
Azt hiszem azonban, hogy mindenképp emlékeztetnünk kell arra, hogy a tb- önkormányzatok sok százmilliárd forinttal gazdálkodnak évrõl-évre, és ehhez képest jelennek meg a sajtóban, idõnként valóban felháborító 10-20 millió forintos visszásságok. Nem akarom ezeket lebecsülni, csak szeretném mondani, hogy nagyon hamis megközelítése a témának, ha kizárólag ezekrõl beszélünk.
Arról is beszélni kell, hogy a tb-önkormányzatok fenntartási és mûködési költsége százalékarányosan mindössze néhány százalék az általuk kezelt sok százmilliárd forintos összegnek. Kérdezem én, melyik bank van Magyarországon, amely elmondhatja magáról, hogy mindössze néhány százalékát fordítja saját mûködésére az általa kezelt összegeknek. Vagy vesszük a tb-önkormányzatok vezetõinek jutalmazását. Lehet, megengedem, nem túl ízléses dolgok is történtek, de azért utalnék arra, hogy a tb-önkormányzatok vezetõi kis túlzással évente keresnek annyit, mint egy-egy banknak a vezérigazgatója vagy elnöke egyetlen hónapban.
Ezt nem panaszként vagy felháborító tényként említem, csak attól tartok, hogy néha vitáinkban elsikkadnak ezek a fajta igazságok.
A társadalombiztosítási önkormányzatok, illetve annak munkavállalói oldala ellen, hiszen a munkaadók ellen nemigen szokott senki kampányolni, tehát a tb- önkormányzatok munkavállalói oldala a szakszervezetek elleni kampány úgy érzem, méltatlan pontosan ahhoz a tényhez, hogy ezek milyen nagy társadalmi legitimitással voltak megválasztva, és úgy érzem, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok jelentõségét legalább egy napirend utáni hozzászólásban ebben a Házban is ki kell mondani.
Annál is inkább érdemes ezt ma megemlíteni, mert a Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveirõl szóló dokumentum, amirõl ma délelõtt itt beszéltünk, "Az önkormányzatok" címen ugyan két oldalon keresztül foglalkozik a helyi önkormányzatokkal. Az a szó azonban, hogy ez a kifejezés, hogy társadalombiztosítási önkormányzat, nincs is leírva benne.
Az én véleményem szerint holnap a vitában ezt szeretném elmondani, az alkotmánykoncepció vitájában, ez legalábbis az én számomra nem következik a szociális piacgazdaságnak abból a modelljébõl, ami sokunk számára ebben a Házban értéknek számít.
A társadalombiztosítási önkormányzatok igen sokat tettek azért, hogy a nyugdíjasok érdekeit Magyarországon valaki képviselje, valaki szót emeljen. Az egész nyugdíjtörvény vitájában úgy érzem, hogy nagyon érdekes és értékes megközelítést kaphattunk. Úgy gondolom, remélem, hogy valóban sikerül józan nyugdíjreformot kialakítani a tb-önkormányzat segítségével. Emlékeztetnék arra, hogy a nyugdíjbiztosítási önkormányzat nem utasította el a nyugdíjreform gondolatát, hanem kizárólag annak finomítására vagy értelmesebb, szociálisabb, józanabb megoldására tett javaslatokat. Vitatható javaslatokat természetesen, de mindenesetre le tett valamit az asztalra.
Tudom, hogy az ellenzékben is vannak olyan erõk, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy Magyarországon a társadalombiztosítási önkormányzatok komoly autonómiával mûködjenek, és a mûködésükkel kapcsolatban zavar van, akkor ne a megszüntetésükön gondolkodjanak, hanem azon, hogy ezeket hogyan lehetne jobb törvénnyel kiigazítani, hogyan lehetne egy praktikusabb, felelõsebb mûködési modellt kidolgozni a társadalombiztosítási önkormányzatok számára.
Azt hiszem azonban, hogy ezeknek az önkormányzatoknak a létét a magyar demokrácia egyik nagy vívmányának kell elkönyvelnünk. A magam részérõl legalábbis ezt feltétlenül annak tartom.
Felmerül a kérdés, hogy hogyan tovább, hiszen 1993-ban négy esztendõre választották meg a társadalombiztosítási önkormányzatokat, és hát azoknak a munkavállalói szakszervezeti képviselõit is. Itt nyilvánvalóan többféle megoldás van. Lehet az, hogy a munkaadókhoz hasonlóan a munkavállalók közvetlenül munkahelyeiken válasszák meg az új majdani tb-önkormányzatot. Erre hallottunk elképzelést. Lehetséges természetesen egy olyan megoldás is, hogy '97-ben hasonló módon mint '93-ban, tb-önkormányzati választásokra kerül sor.
E tekintetben nem is lenne helyes, szerénytelenség lenne egy napirend utáni hozzászólás keretében véleményt alkotni.
Egy dologgal szeretném zárni, elnök asszony, a felszólalásomat. Azt hiszem, hogy a társadalombiztosítási önkormámyzatok és azok szakszervezeti oldala fontos szerepet játszott az új magyar demokráciában. A szociális piacgazdaság értékeit vallók számára fontos és értékes a mûködésük, és az a hárommillió ember, aki elment pontosan három éve szavazni a társadalombiztosítási önkormányzatokon, az azt hiszem jól és helyesen élt demokratikus jogával, akármelyik szakszervezetre is szavazott. És kérem, hogy figyeljék a társadalombiztosítási önkormányzatok mûködését úgy, mint a sajátjukét, az általuk választott szervezetét.
Természetesen ez úton is szeretném a társadalombiztosítási önkormányzatok valamennyi képviselõjét a hároméves szavazás alkalmából köszönteni. Köszönöm szépen. (Taps.)