DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! 15 percet kaptam arra, hogy elmondhassam véleményemet annak az új alkotmánynak a koncepciójáról, amely szándékaink szerint generációk sorának fogja helyzetét, sorsát, jogait, életét minden vonatkozásban alapvetõen meghatározni. Ezért kénytelen vagyok egy 15 perces táviratba sûríteni mondanivalómat, feladva a nyelvi szabatossági és a stílus iránti igényességet, lemondva arról, hogy táviratba sûrített megállapításaimat érvekkel is alátámaszthassam.
A koncepció megvitatásával kapcsolatban eddig három hibát követett el az Országgyûlés. Elõször: irreálisan rövid a közvélemény és a tudomány képviselõi számára biztosított 45 napos vita- és észrevétel-benyújtási idõ. Másodszor: a koncepciót az alkotmány-elõkészítõ bizottságnak csak az elõbb említett vitát és az észrevételek feldolgozását követõen lett volna szabad a Ház elé terjesztenie. Az, hogy ennek bevárása nélkül került erre sor, egyesekben olyan érzés kialakítására lehet alkalmas, hogy a széles körû vita csak formális, holott ezt sokunk, sõt reményeink szerint a Ház egésze éppen ellenkezõleg gondolja és akarja. Harmadszor: a koncepció parlamenti megvitatását hiba volt szûk idõkorlátok közé szorítani.
Ezek a hibák méltatlanok ahhoz a mûhöz, amit itt mi a legjobb szándékkal létre kívánunk hozni. A koncepcióval kapcsolatban a médiában, a közvéleményben számos vitakérdés merül fel. Ha az Országgyûlés nem bocsátkozik ezekbe a kérdésekbe a parlamenten kívüli erõkkel, ha nem vállalja a koncepció közvélemény elõtti megvédését, akkor ez még visszaüthet a népszavazás során. Másrészt annak is beláthatatlanok a következményei, ha az Országgyûlés nem vállalkozik a beérkezett észrevételek alapos feldolgozására, és a felvetett problémák újragondolására. Mert miután hetente többszáz oldalas észrevételeket kapunk, azokat még fel sem tudtuk teljesen dolgozni, jóllehet annyi már most érzékelhetõ, hogy nagyon sok alapos újragondolást igénylõ észrevétel, javaslat érkezik hozzánk.
Tisztelt Ház! Elõször én is beszélnék arról, ha lenne erre elég idõm, hogy van-e alkotmányozási szükséghelyzet vagy nincs. Szerintem nincs, de errõl többet most nem tudok mondani. Beszélni kellene arról, hogy hatályos alkotmányunk hogyan jött létre, részletezni kellene az 1989-90-es alkotmánymódosítás folyamatát és azt, hogy ennek eredményeként a demokratikus jogállam követelményeinek megfelelõ alkotmánnyal rendelkezünk. Foglalkozni kellene azzal, hogy legitim-e ez az alkotmány vagy sem, illetve hogy mi igazolja közvetett legitimitását. Sajnos ezek elmondására sincs idõm. Arról sincs idõm beszélni, hogy idõ elõtti-e ez az alkotmányozás vagy sem, pedig ez is érzékeny vitapontja a koncepciónak. Szerettem volna felsorolni az új alkotmány megalkotása melletti érveket, nevezetesen hogy egy demokratikus rendszernek olyan alkotmányra van szüksége, amely formailag sem áll kontinuitásban a sztálinista korszak alkotmányával, hogy a mostani alkotmányunk nem eléggé koherens, és hogy vannak olyan aktuális választ igénylõ kérdések, amelyek az alkotmányozást indokolttá teszik illetve tehetik.
Kellõ idõ mellett rámutattam volna a prioritások fontosságára, ami magyarázza, hogy miért nem született meg az új alkotmány az elõzõ ciklusban, és aminek most is meghatározónak kell lennie az alkotmányozáshoz való viszonyunkban. Egészében e témakörben csak a végkonklúziót tudom összefoglalni. Alkotmányozási szükséghelyzet hiányában is, ha van rá elég, elegendõ idõnk - és más prioritásokat nem sért -, hasznos, kívánatos és célszerû lenne az eddigi alkotmányfejlõdés eredményeit integrálni egy legitimitásában vitathatatlan, a jelenleginél tökéletesebb új alkotmányban.
Tisztelt Ház! Foglalkozni kellene az alkotmányozás alanyainak kérdésével, vagyis hogy ki alkotmányozzon. Elöljáróban emlékeztetek a hatályos alkotmány 19. § (3) bekezdés a) pontjára, mely az alkotmány megalkotását az Országgyûlés hatáskörébe utalja. Ha lenne rá idõ, elmondanám, hogy az alkotmányos rendezéstõl függetlenül miért felesleges és miért értelmetlen alkotmányozó nemzetgyûlés létrehozása. Végigvezetném a hallgatót a magyar alkotmány fejlõdésén, szemléltetve, hogy történelmünk során mindig az Országgyûlés alkotmányozott. Részletesen beszélni kellene arról, hogy a parlamenten kívüli pártok, társadalmi szervezetek részvételének melyek a jogos és indokolt formái, és melyek azok, amelyeket indokolatlanul követelnek egyesek közülük. Kellõ idõ mellett arról is beszélni kellene, miért nem lehet szavazati joggal a parlament munkájába másokat is bevonni. Itt utalok ugyanakkor vissza ismételten a kellõ párbeszéd, a szükséges vitaidõ és az észrevételek tényleges figyelembevételének fontosságára, amelyrõl bevezetõben legelsõ helyen említést tettem, kimondva, hogy a tisztelt Ház - véleményem szerint - e téren hibákat követett el.
Beszélni kellene a népszavazás jelentõségérõl is. Arról a vitakérdésrõl, hogy lehet-e egyes alkotmányos kérdéseket egymástól különválasztva népszavazásra bocsátani vagy sem. Ha lenne rá idõm, rá kellene térni arra a problematikára, hogy mely alkotmányos kérdések bírálhatók el valójában népszavazással. Egyáltalán azzal, hogy szakmai kérdések, mint mondjuk a belsõ jog és a nemzetközi jog viszonya, a dualista vagy monista rendszer kérdései elbírálhatók-e népszavazással, vagy ezek is olyan kérdések, mint - orvosi területrõl példát hozva - pl. a hipertónia kezelési módjai, amelyekben nem a népszavazás az igazán célszerû döntési eszköz.
Megint csak a végkonklúzióra tudok szorítkozni, és megint csak távirati stílusban. A népszavazás szakmai kérdések eldöntését nem vállalhatja. Ehhez képest nem könnyû az egyes alkotmányos kérdések szétválasztása és önálló népszavazáson való megválaszolása. Csakis egy koherens eredményt hozó népszavazás értelmezhetõ. Ugyanakkor az alkotmány egésze feletti népszavazás alapvetõ politikai kérdés, az új alkotmány legitimáltságának kulcskérdése, amely során a nép egészében és politikai értelemben fogadja el vagy utasítja el az alkotmányozás munkáját. A népszavazás tehát nem mellõzhetõ - egyébként ezt törvény írja elõ -, és törvényi elõírásként mintegy befejezõ, mintegy megpecsételõ része az alkotmányozás folyamatának.
Idõ hiányában csak jelezni tudom, az elõttünk levõ elõterjesztés országgyûlési határozat formájában áll elõttünk. Felmerült bennem a kérdés, milyen többséggel gondolja a tisztelt Ház ennek elfogadását. Mert a formális megközelítés, vagyis az egyszerû szótöbbséggel való elfogadás mellett a tartalmi szempontok - mármint hogy alkotmány koncepciójáról, mégpedig éppen hogy a leglényegesebb kérdések eldöntésérõl van szó - a kétharmados többségû elfogadás mellett szólnak. Indítványozom, hogy az ügyrendi kérdésekben illetékes bizottság ebben idõben foglaljon állást.
Tisztelt Ház! Most megkísérelem a hátralévõ idõben a koncepció elõnyeit és hátrányait számba venni, és ezek tükrében a koncepció egészét értékelni. Melyek a koncepció legkiemelkedõbb pozitívumai? Elsõ helyen annak megõrzõ, konzervatív jellegét említem. Pozitív, hogy a koncepció alkotói ellen tudtak állni az önmagáért való újítás kísértésének. Hogy a koncepció nem annullálja az 1989-90-es alkotmányfejlõdést, hanem további tökéletesítésére törekedve, megõrzi annak eredményeit. Pozitívum, hogy a már kiérlelt alkotmányos intézményeinket megváltoztatni, felforgatni nem kívánja, ezzel az alkotmányozás bevált intézményrendszerének stabilizálását szolgálja úgy, hogy az az alkotmányfejlõdés folyamatának új alkotmányteremtõ utolsó, befejezõ, egyszersmind integráló jellegû elemét képezi.
Üdvözlendõ az alkotmány szerkezetére vonatkozó legfontosabb elképzelés, az emberi és állampolgári jogoknak az alkotmányban az államot megelõzõ hangsúlyos megjelenése. Ennek jelentõségérõl már többen beszéltek.
Ugyanakkor egyes szerkezeti megoldásokkal kapcsolatosan a tudomány mûvelõi és a civil szféra részérõl számos megfontolandó észrevétel érkezett. Lényeges elõrelépés, hogy a koncepció célul tûzte ki a kétharmados törvényeknek további csökkentését. Ezáltal törvényhozási rendszerünk egyszerûbbé és hatékonyabbá válik, és a mindenkori kormányzati tevékenység hatékonysága elõl is elhárulnak azok az akadályok, amelyeket a kétharmados törvények számos részletrendelkezése feleslegesen gördített a kormányzat útjába.
(13.50)
Ugyanakkor a normaszövegezés során szét kell majd választani az egyszerû többségûvé változtatott, volt 2/3-os törvények szabályozási körébõl azokat a szabályokat, melyek garanciális jellegük folytán az alkotmányba kívánkoznak az egyéb, egyszerû többséggel elfogadhatónak ítélt szabályoktól.
Elkerülhetetlen feladat a gazdasági és a szociális jogok világában különbséget tenni az alanyi jogként igényelhetõ jogok és az így nem igényelhetõ igényelhetõ alkotmányos jogok között, melyek - miután tartalmilag a maguk teljességében nem biztosíthatók és kikényszeríthetõk - ténylegesen, valójában államcélként definiálhatók.
E tárgykör részletes kifejtésére itt nincs idõ, csupán azon kívánalom kifejezésére: olyan alkotmányt akarunk, amely a valóságban érvényesíthetõ és ezért tartalmában igaz. Nem pedig olyant, amely félrevezetõ, propagandisztikus módon - valójában nem biztosítható - jogokat deklarál. Erre a koncepció ígéretes, de még messze nem megfelelõ kísérletet tartalmaz.
Üdvözlendõ, hogy a koncepció javasolta megoldás úgy teszi lehetõvé integrációs törekvéseink megvalósítását, hogy egyrészt a konkrét döntést mind az ország népe, mind a parlament számára nyitva hagyja és szabaddá teszi, másrészt, hogy a belsõ jog és a nemzetközi jog viszonylatában gondot fordít a hazai jogrendszer koherenciájának megõrzésére, fenntartva a dualista megoldást.
További pozitívuma a koncepciónak, hogy az Alkotmánybíróság helyzetének újragondolása kapcsán kimondja: a bíróság tevékenysége nem mehet át jogalkotásba. Ez az államhatalmi ágak következetes szétválasztásának megõrzését biztosítja. Ugyanakkor ezen elv normaszövegre váltása nem lesz egyszerû kodifikációs feladat.
Helyénvaló a koncepciónak az a megoldása is, mely az Alkotmánybíróságot nem teszi a Legfelsõbb Bíróság feletti szuperbírósággá, hanem változatlanul különválasztja az egyedi jog alkalmazást, az egyedi bíráskodást a normák alkotmányossága elbírálásának funkciójától.
Pozitív, hogy a rendkívüli helyzeteket illetõen az alkotmánykoncepció a hatályos alkotmányos megoldáshoz képest egyértelmûen jobb, a jogállamiságot az állam alkotmányos mûködését és a hatékonyságot egyaránt biztosító szabályozást irányoz elõ.
Végül, a koncepció pozitívuma, az alkotmány stabilizálására irányuló törekvések megjelenése. Útját kell állni annak, hogy az alkotmány módosításának egyszerû lehetõsége aktuálpolitikai módosítgatások kísértéséül szolgálhasson.
Tisztelt Ház! Melyek az alkotmánykoncepció jelentõsebb negatívumai? Elõször az alkotmányos alapelvek, az elvek és célok szabályozása kapcsán több fogyatékosság megemlítését látom szükségesnek. Elfogadhatatlan társadalmi alapértékünk a házasság és család védelme jelentõségének lefokozása az által, hogy alapelvi jelentõségû kezelése helyett csupán mint az állampolgári és emberi jogok egyike jelenik meg koncepcióban.
Hiányolom az egész jogrendszer rendezõ alapelvét. A jogegyenlõség vagy törvény elõtti egyenlõség elvét, mely megint csak a jogok egyikeként található meg a koncepcióban. Az említettek egyébként nem jogok, hanem intézmények, illetve jogállapotok, az állampolgárok és jogalanyok egymáshoz való viszonyának az állapota. Elvként indokolt lenne a mostani alkotmány 8. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás megjelenítése is. Az ember sérthetelen és elidegeníthetetlen jogai tiszteletben tartásának kimondása. Jogelvi szinten meg kellene jeleníteni a szabadság, az egyenlõség és testvériség jelszavának alkotmányjogilag értelmezhetõ tartalmát.
Komoly fogyatékossága a koncepciónak, hogy kellõ politikai bátorság hiányában igazában csak kísérlet marad az államcélok és az emberi és állampolgári jogok elhatárolásának ügye. Nem vagyok híve annak, hogy a problémák homályos megfogalmazásával tompítsuk - (aminek szándékát egyébként nem állítom) - e körben azt a valóságot, melyet vállalni, a népet felnõttként kezelõ törvényhozónak, törvényt alkotónak mégiscsak lelkiismereti kötelessége lenne.
Az idevonatkozó szabályozás valóban zavaros, nem igazán érthetõ és a lényeget elkendõzõ. A civil szférából és a jogtudomány mûvelõitõl e körben érkezett kifogások nagy részét indokoltnak tartom.
Nem sikerült a koncepcióban megfelelõ megoldást találni az emberi és állampolgári jogok indokolt esetben történõ korlátozásának alkotmányos szintû technikájára.
Változatlanul helytelennek tartom a 8. § (2) bekezdésének átvételét, a jogok lényeges tartalma érinthetetlenségérõl. Részletes kifejtésére reményeim szerint majd késõbb lehetõségem lesz.
Súlyos hiányosságnak tartom, hogy a koncepció nyitva hagyja a választási rendszer szabályozásának kérdését. Legalább annak kimondását feltétlenül szükségesnek látom, hogy a választójogi törvény megváltoztatása esetén az új szabályt csak a módosítást követõ második választáson lehessen alkalmazni. Meggátolandó azt, hogy a mindenkori parlamenti pártelit magának megágyazhasson.
Nem tartom szerencsésnek a népszavazással kapcsolatos kérdések megközelítését. Nem szûkíteni kell a jogokat, hanem biztosítani, hogy a népszavazás rendeltetésének megfelelõ intézmény legyen.
Nem sikerült megfelelõ elõrelépést tenni a miniszteri felelõsség kérdésében sem. Szerencsétlen, hogy a koncepcióban kiforratlan kérdésekre is történnek utalások, lásd a közigazgatási reform kérdését vagy a bírói fórumrendszer kevert szintû kezelését.
S változatlanul azt tartom jogállami megoldásnak, hogy az ügyészség a magyar hagyományoknak is megfelelõen az igazságügy-miniszter útján a kormány felügyelete alá kerüljön.
Tisztelt Ház! Idõm lejárt. Összegezném véleményemet a koncepcióról. Az elõttünk fekvõ koncepció rendkívül alapos munka eredményeként született meg és számos kompromisszumot tartalmaz. Azt, hogy elfogadjuk-e vagy sem, véleményem szerint, végsõ fokon annak kell eldöntenie, hogy megõrzõ, integráló jellege mellett kellõ elõrelépést mutat-e a hatályos alkotmány szabályos elveihez képest.
Személyes véleményem szerint ahhoz, hogy jó lelkiismerettel ezt a koncepciót az új alkotmány szabályozási elveként elfogadhassuk, eredményesen kell törekednünk a koncepció hibáinak kijavítását szolgáló kompromisszumok megtalálására.
Magam részérõl bízom abban, hogy ahogy eddig is meg tudtuk találni a konstruktív együttmûködés és kompromisszumkeresés útját, ez a mostani vita és a benyújtandó módosító javaslatok elbírálása során is lehetséges lesz. Ebben személy szerint magam is partner kívánok majd lenni. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)