DR. SZABAD GYÖRGY, az MDNP képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt, az erõltetett menetben megfogyott Képviselõtársaim, tisztelt Ügyeletes Államtitkár Úr és tisztelt Láthatatlan Kormány. Láthatatlan kormány, amelynek pedig minap mondotta a feje, hogy kormányzási periódusuk legfõbb eseményére készülnek, az alkotmányvita lefolytatása és az új alkotmány elfogadtatása keretében.
(13.10)
Hadd mondjam, a Magyar Demokrata Néppárt támogat új alkotmányt abban az esetben, ha a parlamenti vita eredményeként ez az új alkotmány megfelelõ tartalmat, tartalmilag és megformázásában is egyértelmû, általa helyeselhetõ szöveget nyer.
Tisztelt Országgyûlés! Nagyon csínján kell bánni ezzel a drága idõvel, ami rendelkezésre áll, ezért nem kívánok valamennyi történeti utalásra visszatérni, de mivel szónokok és elõterjesztõk jelentõs része sok mindent említett e vonatkozásban, néhány rövid percet szeretnék ennek szánni. Valóságos tény az, hogy a magyar nemzet az alkotmányosság fogalmának megismerésétõl kezdve nagyon is igényelte, hogy alkotmányos államnak nevezzék Magyarországot, a politikai megnyilatkozás lehetõségével bírók azt, hogy a magyar politikát alkotmányos politikának nevezzék, s azután ismert módon hivatkozott arra, hogy írott alkotmánya ugyan nincsen, de - és itt az angol példára hivatkoztak legtöbbször - ez nem teszi lehetetlenné, sõt magasabb szinten valósítja meg az alkotmányosság követelményeit.
Az elhangzottakkal kapcsolatban legyen szabad nekem ajánlanom egy nagyon világos kettéválasztást azokban az alkotmányos kezdeményeknek nevezett elemeknek a dolgában, amelyekrõl itt különbözõ összefüggésekben szó esett. Magyarország elnyert az uralkodók, illetve a diktátorok jóvoltából oktrojált alkotmányokat, és a törvényhozás útján születtek alkotmányos elemek, elõzményei a tényleges alkotmány-megszövegezésnek.
A jegyzõkönyv számára hitelessé teszem, hogy most már nemcsak minisztereket, hanem államtitkárt sem üdvözölhetünk a tárgyalás jelenlegi pillanatában.
Az oktrojálási kísérletek közül hadd említsem föl részben említetteket, részben nem említetteket, részben az én történetfelfogásomban máshová sorolandókat, tehát sok mindent mellõzve, ez esetben is hármat, ami valóban lényeges volt.
Az egyik 1849. március 4., az egész birodalomba visszakebelezett Magyarország számára Ferenc József által nevében kiadott oktrojált alkotmányt. Ez valóban az volt. Átfogó, mindenre kiterjedõ, részletes, formálisan megfelelt az alkotmányok követelményeinek, csak éppen tartalmilag jelentett mást.
A másik az itt elhangzott, máshova sorolt, a Tanácsköztársaság idején, amely magát büszkén proletárdiktatúrának nevezte - nem ide tartozik, hogy milyen diktatúra volt - létrehozott alkotmány.
A harmadik az 1949. évi oktrojált népköztársasági alkotmány. Ez a három lényeges az egyik oldalon.
A másik oldalon egy fokozatos, de jogfejlõdés eredményeként más összefüggésben szó esett róla, Magyarországon születtek sarkalatos törvények. A sarkalatos törvényekre épített az a jogfelfogás, amelyik tulajdonképpen egy láthatatlan alkotmány látható gázlóköveit jelölte meg ezekben a sarkalatos törvényekben.
Megint a jegyzõkönyv számára mondom - amelyik nem képszerûen rögzít -, hogy a belügyi államtitkár úr visszatért az ülésterembe. Legyünk pontosak. Legyünk pontosak!
Kérem, ezek a sarkalatos törvények, nincs módon most fölsorolni õket, különösen a XVII-XVIII. századiak lettek nagyon fontosak, a II. Mátyás 1608-as törvényétõl kezdve az 1723-as, az 1790-es törvényeken át egészen az 1848-as törvényekig bezárólag. Hiszen az 1848-as törvények megszületésük módját, formáját tekintve sarkalatos törvények voltak, azonban olyan sarkalatos törvényei egy leszálló rendszernek, amelyek alapját képezték a magyar polgári átalakulásnak.
1849-ben újabb döntõ jelentõségû törvények születtek, ezek már a polgári parlamentarizmus alkotásai voltak, és nem véletlenül, megszületésük pillanatától.
Itt név nélkül vitatkozom az egyik felszólalóval, aki azt mondotta, hogy most elõször fordult elõ, hogy egy alkotmány-elõkészítõ bizottságot küldtek ki, hát ha a korábbiakat nem tekintjük, mert az 1790-91-es Országgyûlés által kiküldött, úgynevezett regnikoláris bizottságok is a rendi világban tulajdonképpen ilyen funkciót kellett, hogy betöltsenek, majd az ezeket az 1825-27-es Országgyûlés által kiküldött felülvizsgáló bizottságok ugyanezt, de ha ezeket mint rendieket nem tekintjük, akkor tudomásul kell venni, hogy 1849- ben kimondottan és jogszabályba foglalóan az Országgyûlés határozatot hozott nemcsak a sokat emlegetett trónfosztásról, önálló államiságról, hanem arról is, hogy az Országgyûlés írott alkotmányt kíván létrehozni, és ennek elõkészítésére egy elõkészítõ bizottságot választott, nem akarom a névsort felsorolni, csak talán jelzésszerûen, a magyar gondolkodásnak, szellemi és jogtörténeti vonatkozásoknak olyan kiemelkedõ személyiségei sorolódtak benne, mint Kemény Zsigmondtól - kérem szépen - Tóth Lõrincig.
Ezt csak azért mondom, mert igaz, hogy ez a bizottság nem tudott eredményes munkát végezni, de megkezdte a munkáját, és a sokszor idézett kossuthi alkotmányjavaslat - tévesen terv -, alkotmányjavaslat, mert õ alkotmányos volt, és csak javaslat elkészítésére vállalkozott, ez tulajdonképpen, ennek a befejezetlen munkának egy befejezése céljával készült, hogyha majd lesz megint magyar Országgyûlés, akkor legyen egy munkálat, amelybõl kiindulva alkotmányt lehet a törvényhozásnak hoznia Magyarország számára.
Tehát egy kicsit dúsabb az elõzmény. És ebben az elõzmények dúsabb sorozatában helyezem én el - kérem - az ismételten idézett, helyesen idézett - , mert rendkívüli fontosságú - 1846. évi alkotmányos jogszabályokat, elsõsorban az elsõ törvénycikket, amelyet nem neveznék kis alkotmánynak, hanem ha nevet akarunk adni neki, akkor mondjuk azt, hogy a parlamentáris idõszaknak sarkalatos törvénye volt.
(13.20)
1949-es oktrojra megint egy rendkívüli helyzetben - története itt elmondásra került, nem fogom ismételni, azok helyesen hangzottak el. Felépült a kerekasztal tárgyalások nyomán az a bizonyos nevezetes tervezet, amelyik 1989 õszén és 1990 nyarán kerekedetett azzá az alkotmánnyá, amelyre mi a parlamentáris demokráciánkat újra építettük. Felmerül a kérdés: szüksége van-e a Magyar Köztársaságnak arra, hogy ezt most átformálja. Én azt hiszem, hogy egyet kell érteni Hack Péterrel. Ha esély van arra, ha tényleges történelmi és politikai esély van arra, hogy annak lehántsuk a lehántandóit még - másod- harmadrangú jelentõségûek - mert a kerekasztal jó munkát végzett. Kérem, akkor hántsuk le! Ha szükség van hézagok kipótlására, pótoljuk ki! Ha mód van egyértelmû szövegezésre, szövegezzük meg! Ezért mondtam a bevezetõben: a Magyar Demokrata Néppárt készséggel lesz építõmunkása ennek a megújulásnak. De az építõmunkást meg kell különböztetni attól, aki csak téglahordó. Az építõmunkás azt akarja, hogy munkája, véleménye, felelõssége épüljön bele az építménybe. Alkotó részese legyen annak s nem pedig csak valamiféle nyíltan vagy burkoltan kimondott vezényszavaknak a követõi. Itt sok mindent elmondtam volna, de nagy szerencsémre, Isépy Tamás az õ csapdákon tekintetét végigjártató seregszemléjében megkímélt engem jórészt ugyanezektõl, legfeljebb más-más fogalmazást alkalmazott egyes pontokon, de tartalmilag mélységesen hasonlóképpen fogalmazott. Mint ahogy mi gondolatban fogalmaztunk a felmerült problémákkal kapcsolatban.
Talán csak egyet szeretnék még külön szóvá tenni. Többen használták most politikai beszédekben, publicisztikában azt, hogy milyen méltányos a többség, hogy többsége ellenére az alkotmány megalkotásának vagy megújításának ezt a módját választotta, amelyben az ellenzék számarányánál az õ megítélésük szerint nagy lehetõséget kap. Nem kívánok most ezzel vitatkozni. Egyetleneggyel szeretnék foglalkozni, amit többen mondtak. Talán egy hasonlattal egy kicsit közelebb hozni a problémát. Az tudniillik, hogy ha nem akarunk patópálok lenni, amit csak helyeselni tudunk, nemcsak amiatt mert olyan jó fogalmazásszövegre utalhatunk mindenki számára, sõt politikai alapszövegre amit tulajdonképpen Petõfi megverselt is, hanem ez Kossuthnak a késõ és a nagy adótanulmánya, mert hiszen azokban merülnek föl pontosan az érvek, amik ott versbe költöznek.
Tehát ha nem akarunk patópálok lenni, teljesen egyetértünk, ebben az országban nem patópáloknak kell a közéletben szerepet játszani, de nem akarunk hübelebalázsok lenni sem. Mert azok is sok veszedelmet hozhatnak. Mit akarunk? Valóban amennyire lehet összehangolt módon, majd erre visszatérek kérem, az alkotmányt megújítani, ha ezt a többség a népszuverenitás alapján álló Országgyûlés kívánja. Igen ám, de itt a mai üléstõl kezdve egy olyan gyorsítás mûködik, amelyik már-már ûzött vaddá teszi azt, aki itt lépést akar tenni, lépést akar tartani azzal a felelõsséggel, ami belülrõl szorítja és azzal a bájos személy által képviselt, de kétségtelen meglévõ ütemezési szigorral. Én szeretném fölhívni a figyelmet, ha már az üldözött vad kifejezést használtam, hogy az üldözött vad is bármennyire rohan, ha vannak tapasztalatai, kerüli a csapdákat. Aki hadviselt, az pedig tudja, hogy nem szabad annyira rohanni, hogy az ember az aknamezõre rohanjon.
Tehát kérem szépen, akkor vonjuk le a következtetést! Lehet nagyon jó a cél, egyesek feltételezése szerint talán hibátlan, és sokan, akik ma lábukkal szavaztak itt az ülés elõrehaladtával, lehet, hogy egyetértenek azzal, hogy minek annyit beszélni, hát majd szavazáskor eldöntjük. De a felelõsségünk - akárki akárhogy szavaz - ezzel nem csökken. Hogy benne marad-e a tervezett és majd esetleg megszavazott alkotmányban sok minden, ami nem odavaló. Vajon nincs-e hiány, amit pótolni kell és elmulasztottuk az ütemezésben? S vajon kérem szépen - amit én a legaggályosabbnak tartok -, benne van, mert hisz a mi jelenlegi alkotmányunknak van problematikus vonása éppen itt van, benne van ugyan, de értelmezhetõ így is, értelmezhetõ úgy is. Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. És olyan dolgokban kell az Alkotmánybíróságnak a véleményét kikérni, idejét pazarolni, amelyet egy nem rohamított, de akkor rohamítani kellett, egy nem rohamított alkotmányozással igenis el lehetett volna kerülni. Most itt vagyunk. Miért is kell annyira rohamítanunk? Mert vannak kimondott vagy ki nem mondott belsõ határidõk. Nem arról van szó, hogy huzavona. Kérem szépen, tessék lecsapni, ha huzavona jelentkezik, tessék fülön fogni! Ez nem olyan, mint a feketegazdaság Belzebubja. Itt egymás között vagyunk most már az Országgyûlésen, tessék megfogni azt, aki álproblémákkal jön, tessék visszaszorítani, tessék leszavazni azokat a módosító javaslatokat már bizottságban, amik huzavonát jelentenek vagy feltételezhetõvé tesznek. De ne tessék bennünket se a csapdákba, se a késõbb robbanó, idõzített aknák mezejére terelni. Tessék idõt adni annak - és ez európai követelmény -, hogy a fontos dolgok megtárgyaltassanak.
Sokat szeretnék elmondani, kihagyom. Nekünk biztosítékok kellenek az egyértelmûségben is. Öt példával szeretnék élni. A szuverenitásról szólva a szöveg így hangzik: az alkotmány tegye lehetõvé, hogy a magyar állam felségjogainak egy része nemzetközi szerzõdéssel átruházható legyen nemzetközi szervezetre. Az ilyen szerzõdés megkötéséhez az Országgyûlés minõsített többséggel meghozott döntése szükséges. Tisztelt elnökünk amikor elõterjesztette - teljes egyetértésemmel, itt kénytelen vagyok szubjektíven fogalmazni, mert ezt én hallottam most és nem kollektíven egyeztetett vélemény -, azt mondotta, hogy ez arra szolgál, hogy az európai integrációba ne legyen akadály a belépés. Teljesen egyetértek vele. De tessék mondani: jó ez a szöveg minden esetre? Húsz év múlva, harminc év múlva összejöhet egy olyan parlament, amelyik - nem tudom, hogy lesz-e akkor - de amelyiknek a többsége azt mondja, hogy õ mondjuk a FÁK irányába orientálódik, és e szöveg szavainak megfelelõen elõterjeszt, netán többséget nyer egy olyan javaslatra. Jó ez? Jó ez? Kérem szépen, mi lenne, én most egy nem módosító javaslatot teszek, csak felvetem, hogyha bizonyos feltételeit tennénk annak, hogy milyen nemzetközi szervezethez csatlakozunk. Mondjuk - történész vagyok - olyan nemzetközi szervezethez, amelynek többsége az utolsó fél évszázadban, a belépést megelõzõ fél évszázadban parlamentáris demokrácia rendszerét mûködtette.
(13.30)
Miért ne lehetne a Magyar Országgyûlésnek olyan törvényt hozni, amelyben ez benne foglaltatik. Csak jelzem, hogy az egyértelmûnek látott szövegek, nem feltétlenül egyértelmûek. Itt egy kicsit lentebb külpolitikai államcélokról olvashatunk külpolitikai államcélokat. Kifejezésre kell juttatni az ország nemzetközi együttmûködés iránti elkötelezettségét, továbbá a Magyar Köztársaság azon szándékát, hogy részt kíván venni a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában. Majd új pont, új bekezdés.
A külpolitikai államcélok mellett kiemelt fontosságú kérdés a határon túli magyarságért való felelõsség kinyilvánítása. Miért a külpolitikai államcélok mellett kiemelt fontosságú, miért nem azok sorában? Kérem szépen, miért nem azok sorában? Kérdõjel, nem konkrét javaslat most. Kérdõjel. De kérem, nagyon meggondolandó ez a megfogalmazás. Jó ez?
Tovább megyek: közpénzügyek. Szellemes, én egyébként azt javasolnám, hogy a közpénzek kezelése legyen a fejezet címe. A magyar nyelv jelenlegi szabályai nem is teszik lehetõvé a hármas összetételt, hát alkotmányba ne emeljük be. Dehát ez mellékkérdés.
"B.1. Rögzíteni kell a közteherviselés elvét, azaz, hogy minden a Magyar Köztársaság területén élõ természetes személy, illetõleg itt mûködõ jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság, ha jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkezik, jövedelmi és vagyoni helyzete alapján adó és egyéb fizetési kötelezettség formájában köteles hozzájárulni a társadalom közös szükségleteinek fedezéséhez a közfeladatok megvalósításával." Két kötelezõ szó is kimondja azt, ami annyi vitát váltott ki, hogy itt a vagyon adózik. Jó ez a megfogalmazás? Mindenki, aki rábólintott, egyetért vele tartalmilag? Kérdezem: nem kellene ennek az értelmezését valahogy áttenni? Valami olyasmire, hogy jövedelemtõl, bevételtõl, anyagi erõtõl függõen. Mindjárt oldottabbá válik. Mert ez kérem szépen, bocsánatot kérek, ez annyit jelent, hogy nem törvényben, hanem máris a megszavazandó alkotmányban benne van a vagyonadó. Utána már csak le kell a praktikus szintre hozni. Vajon ezt célozta az elõkészítés? Én csak kérdésként teszem fel.
Kérem szépen, amit már sokan felemlítettek, távol levõ igazságügyi miniszter úr is, kérem, a munkához való jog kérdését.
Többen kiemelték, hogy milyen jó megoldás, hogy az állami kötelezettségek formájában foglal helyet ez a kötelezése az államnak, hogy tudniillik milyen vonatkozásban történjék gondoskodás. Nem szeretnék belemenni, hogy ez a másutt elhelyezés, ez tartalmilag is mást jelent-e, mint amit a szavak magyarul megmondanak. Ez franciából fordított, nem akarok most belemenni ennek a rendkívüli történetiségébe, hogy milyen kalamajkák lehettek belõle, azt az 1848. Franciaország éppen megmutatta. Errõl sokan olvashattak, sokfelõl, sokfélét. De az tény, hogy a 48-as francia polgárháborúnak ez a megfogalmazás nagyon fontos oka volt, és annak is, hogy Cavaignac után Louis Bonaparte, ha úgy tetszik III. Napoleon következett. Én úgy gondolom, hogy nem szabad úgy megfogalmazni valamit, hogy az egyik oldalon a demagógia számára nyújtsunk lehetõséget, a másik oldalon a bürokratikus "térjünk napirendre" semmitmondásnak. Nem szabad. Ha azért, ha alkotmányozunk, és van idõnk, akkor úgy alkotmányozzunk, hogy ilyen csiki-csukikba ne kerüljünk. Mert ha így fogalmazunk, mindig lesz, aki ezekkel a szavakkal él, visszaél, buzdít, vagy elnyom. És egyiket sem akarjuk, meg vagyok gyõzõdve. Tehát fogalmazzunk!
És végül, de nem utolsósorban van egy fejezet, amelyiknek az a címe, tessék csak figyelni: az emberi és állampolgári jogok korlátozása és felfüggesztése. Értem a tartalomból, hogy mirõl van szó, dehát 1996 tavaszának magyar parlamentjétõl és parlamenti többségétõl ez telik? Mi lenne, mert van magyar elõzmény, hogyha az emberi és állampolgári jogok határairól vagy érvényesítésük határairól lenne szó és ideiglenes felfüggesztésük feltételeirõl. Mindjárt mást sugallna. Meggondolandónak tartom.
Az idõm letelõben van. Kérem, amit a bevezetésben mondtam, hogy készek vagyunk részt venni a jó alkotmány megalkotásában, azt nagyon-nagyon komolyan vesszük, de nem kiosztott szerepek betöltõiként, valami keresztrejtvénybe keresni ötbetûs szót vagy egy deklarálható mondatot, hanem alkotóként. Az alkotmányt alkotják, az alkotmányt kik alkotják, az Országgyûlés képviselõi és azoknak testületei, a frakciók készítik elõ, és aztán az összesség fogadja el ilyen-olyan elveket érvényesítve. Van ebben, az elvek érvényesítésében, van méltányosság, de legyen bölcsesség is. Hadd mondjam a következõt: Eötvös Józseftõl szeretnék idézni, idéztem már máskor, de most azt hiszem erre az alkalomra nagyon ide illik. "Ha az alkotmányozást úgy fogjuk fel, hogy el akarunk érni egy hegycsúcsot, akkor lehet vitatkozni arról, hogy melyik oldalról lehet jobban megközelíteni. De ha el akarjuk érni, akkor próbáljunk meg minden lehetséges megközelítést, és minél magasabbra fogunk jutni, annál közelebb fogunk kerülni egymáshoz." Ez nem csak a hegymászás törvénye. Ez úgy gondolom, annak a törvénye, amit parlamentáris demokráciának nevezünk, és amit Magyarországnak, ennek a jobb sorsra érdemes jogállamnak kívánunk, hogy függetlenségét tisztelje mindenki, mert tudja, hogy mintaállammá akar, és ha mi összedolgozunk, mintaállammá tud válni, határon inneni magyarok, határon túli magyarok és minden európaiak érdekében. Köszönöm.(Taps.)
(13.40)