DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Köszönöm a szót. A Magyar Demokrata Fórum szónoka szerette volna elsõ megállapításaként azt a különleges és kivételes alkalmat üdvözölni, amely a nemcsak ennek az Országgyûlésnek, hanem mondhatom nyugodtan, nemzedékek sorsát alapvetõen befolyásoló ügynek a tárgyalását, ennek a megkezdését jelenti, hiszen nem kell tovább bõvebben indokolni, hogy egy alkotmány megalkotása milyen fontos, és a törvényhozáson kívül az egész társadalom érdekében milyen nagy vállalkozást jelent.
Nagyon sajnálom, hogy a teljesen alapos ügyrendi észrevételek, vagy ügyrendinek nevezett véleményalkotások azt kell hogy elmondassák velem is, hogy sajnálatosnak minõsítjük egyrészt az Országgyûlés vezetésétõl azt a tényt, hogy a képviselõknek közel felét ma ebben az idõpontban bizottsági üléseken való részvétele kell hogy lekösse, és azt a nem vitást tényt, hogy a Magyar Köztársaság kormányának illetékesei az alkotmány különlegesen kitüntetett címzettjei, alanyai és kötelezettjei valóban nem tisztelik meg a jelenlétükkel és mégcsak helyettesítésükkel sem ennek a vitának az elsõ, talán mondhatom legfontosabb napját.
Ez azonban nem von le annak értékébõl, hogy a Magyar Demokrata Fórum azt a megállapítását megtegye, hogy érdekeltek vagyunk, mint ahogy megalakulásától kezdve ezt soha nem rejtette véka alá a Demokrata Fórum. Érdekeltek vagyunk és maradunk abban, hogy Magyarországnak egy jobb alkotmánya legyen annál, mint amelynek a hatályba léptetésénél igen sokat tettünk azért, hogy amint ezt ma többen megállapították, megfelelõ jogállami alkotmányos keretek alakultak ki.
(12.40)
Hogy mégsem felhõtlen - ettõl az elõbbi intermezzótól eltekintve sem - a hangulatunk az ünnepélyes esemény kapcsán, annak okait szeretném röviden vázolni, mielõtt a koncepcióval kapcsolatos részletesebb kérdésekre rátérnék, figyelemmel arra - mint ezt már többen is hangoztatták -, hogy lesz itt alkalmunk a koncepcióval kapcsolatban az általános véleményünket több ízben is kifejteni, hiszen a fejezetenkénti általános és részletes vita során tulajdonképpen ezek nehezen lesznek elválaszthatóak.
Mindenekelõtt egy rövid visszapillantást kellene tennem nekem is ugyanúgy, mint Bihari Mihály professzor úrnak, akit most ebben a minõségében szeretnék tisztelettel üdvözölni, és az MSZP vezérszónokaként õtõle hallottuk itt az imént nem olyan régen, hogy igenis egy alkotmányozási évtizednek a folyamatában az 1989 õszétõl 1994-ig terjedõ idõszakot valóban alkotmányozási folyamatnak kell tekintenünk, még akkor is, hogyha más és más elnevezéseket adtunk annak idején mi is, mások is ezeknek az éveknek.
Emlékezzünk arra vissza, hogy ezekben az években elsõsorban a korábbi országgyûlési négy év alatt gyakorlatilag azok a sarkalatos törvények és az ehhez fûzõdõ nagyszámú alkotmánymódosítások kialakították azt az egyáltalán nem ideiglenes és egyáltalán nem instabil alkotmányos berendezkedést, amelynek a megváltoztatásával vagy revíziójával kapcsolatban a legfontosabb kérdés, amellyel szembe kell néznünk, hogy indokolt-e ez, van-e olyan szükséghelyzet, van-e olyan szükségesség, amely teljes körû komplex alkotmányozást indokol. Abban valamennyi párt - eddig legalábbis - felszólalt szónoka egyetértett, hogy nincs ilyen szükségszerûség, tehát Magyarország jelenleg rendelkezik azzal az alkotmányos alaptörvénnyel, az ehhez fûzõdõ, ennek az alapján álló alkotmányos törvényekkel, valamint azzal az alkotmánybírósági intézménnyel és alkotmánybírósági gyakorlattal, amelyek hosszú idõre - a jövõt illetõen is hosszú idõre - biztosíthatják azt, hogy Magyarország az európai fejlett demokráciáknak megfelelõ jogállamként kerüljön - az integrációs folyamatok kapcsán is - Európának a tényleges élvonalához közelebb, és ezt a közelítést ez a jogfejlõdés - tehát az 1994-ig tartó jogfejlõdés - is ékesen bizonyítja.
Ha tehát azt szeretnénk itt megindokolni, hogy az alkotmányos szükségszerûség és alkotmányos szükséghelyzet nélkül mi indokolja az alkotmányozás jelenlegi folyamatát, akkor nagyon nehéz erre válaszolni, bár elõttem többen is megpróbáltak itt erre érveket felhozni. Mindenesetre örülök annak, hogy nem az az érvelés kapott itt hangsúlyt, hogy az indokolja ennek az alkotmánynak a mielõbbi megszületési igényét, mert Magyarország népe, választópolgárai 1994-ben erre szavaztak.
Az elmúlt két évben voltak ugyan ilyen hivatkozások, de én azt hiszem, hogy nagyon világosan le kell szögeznünk, hogy 1994-ben, amikor a jelenlegi parlamenti arányok kialakultak annak kapcsán, hogy az ország választópolgárainak a csekély többsége a jelenlegi kormánypártokat juttatta hatalmi helyzetbe, és választási rendszerünk torzítása eredményeként - amelynek vannak elõnyei és vannak hátrányai - ez a többség 72%-os eredménnyel jár itt, a tisztelt Házban, nos ez az akarat semmiképpen sem köthetõ össze azzal, hogy ez egy új alkotmány megszületésére adott felhatalmazást. Szeretném idézni az éppen jelen nem lévõ Vastagh Pál igazságügy-miniszter úrnak 1994. szeptember 20-án kérdésemre adott azon válaszrészét, amely akkor azt firtatta, hogy két-három hónappal a kormány megalakulása után a kormányprogram ismeretében tulajdonképpen milyen intézkedéseket kíván a kormány tenni az alkotmányozási ígéret és kormányprogramba is foglalt kötelezettségvállalás tekintetében, és van-e, és milyen felhatalmazása van a kormánynak e tekintetben. Akkor a válaszában arra tért ki, ezt a válaszrészt idézem most csak, hogy: "van a kormánynak ilyen felhatalmazása, hiszen a parlament elfogadta a kormányprogramot".
Ez igaz, tisztelt Országgyûlés! Ezt tehát, a válasznak ezt a részét tudomásul lehet venni, azonban sajátosnak tartom azt - és engedjék meg, hogy egy kis kitérõt tegyek ezzel kapcsolatban a gondolatmenetben -, hogy tudomásom szerint, de ezt meg lehet cáfolni a vita késõbbi folyamán, ezalatt az éppen két év alatt nem készült olyan felmérés, olyan hiteles közvélemény-kutatási adatokon vagy bármilyen más mérési módszereken alapuló véleménykikérdezés, amely azt tudakolta volna meg az ország polgáraitól, az alkotmány alanyairól, akiknek érdekében az alkotmány készült, hogy vajon indokoltnak, szükségesnek, megvalósítandónak, feltétlenül elérendõnek tartják-e azt, hogy Magyarországon 1994 és 1998 között okvetlenül egy teljeskörûen kidolgozott alkotmányra van szükség.
Azt kell mondanom, hogy - sajnos - azt kell mondanom, hogy nagyon sok jelentéktelen huszad- és harmincadrangú kérdésben hetente olvasunk különbözõ közvélemény-kutatásokat, különbözõ felméréseket, mintegy igazát bizonyítva a különbözõ politikai szándékoknak és erõknek, de ebben a lényeges kérdésben én még nem láttam olyan felmérést, amelyre itt bárki hivatkozhatna. Természetesen a választási eredmények és a kormányprogram mint formális indok, ilyen szempontból érvként mindenképpen hangoztatható, de minket teljes mértékben nem gyõz meg.
Egyszóval azt szeretném kifejezni, hogy a parlamenti összetétel semmiképpen sem elegendõ az alkotmány indokoltságának a megokolására. Amit egyébként ezzel kapcsolatban még ki kell fejteni, az az, hogy emlékeztetve 1994-re, az 1994 nyári kormányprogramra a tisztelt Országgyûlés jelen lévõ tagjait, ha a kormánykoalíció pártjai komolyan vették volna azt a felelõsséget, amely egy alkotmány kidolgozását jelenti, akkor 1994-ben, tehát a hatalomra jutásukat követõen valódi érdemi lépéseket tehettek volna elsõsorban az arra illetékes helyen, itt az Országgyûlésben, de természetesen a szélesebb egyetértés érdekében is, annak megnyerése végett, hogy egy kölcsönös bizalmon alapuló cselekvési programot mutassanak fel az ügy érdekében.
Ehelyett azt kell mondanom, hogy nem ez történt, vagy nem pontosan ez történt, más irányt vettek a folyamatok. Nem az Országgyûlést és nem az illetékes fórumokat keresték meg, hanem megbízták az Igazságügyi Minisztérium egyik hivatali egységét, hogy gondoskodjon a saját elhatározásán alapuló további megbízások odaadásával egy szakértõi alkotmánykoncepció kidolgozásáról, és ennek keretében az ismert körülmények között a Jogtudományi Intézetet kérték fel ennek a feladatnak a megoldására.
Közbevetõleg meg kell jegyeznem, hogy ezt követõen tíz hónap, tíz teljes hónap telt el anélkül, hogy a kormány - szándékával ellentétben - megvalósította volna azt a parlamenti alkotóközösséget, azt a bizonyos parlamenti alkotmány-elõkészítõ bizottságot, amely végül is a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezésére hosszú hónapok tárgyalásának eredményeként végül is 1995 nyarán, tehát közel egy évvel a Vastagh Pál-féle válaszadást követõen meg tudott alakulni, de a munkához csak 1995 szeptemberében tudott hozzákezdeni. Tehát a kormánykoalíció kormányprogramjának elfogadását követõen több mint egy évvel.
Ezért különös fényben és különös megvilágításban tûnnek fel most a minapi nyilatkozatok és azok a felszólalási elemek, amelyek most sürgetõleg kérik számon elsõsorban az akadékoskodó ellenzéken, hogy ha és amennyiben x idõpontig az alkotmány koncepcióját a tisztelt parlament nem hagyja jóvá, akkor a további következménye ennek az lehet, hogy az alkotmány ebben a választási ciklusban nem bocsátható népszavazásra.
Egyfelõl ez nem igaz, hiszen ebbõl a ciklusból legpesszimistább számítások szerint is több mint két év van még hátra. Ismerjük és napvilágot láttak azok a nyilatkozatok, az elsõsorban illetékes miniszterelnök úrtól, aki 1998 szeptemberében képzeli el a választásokat, ehhez képest jelenleg számításaim szerint még 28 hónap, 27 hónap áll rendelkezésre ahhoz, hogy a tisztelt Országgyûlés egy kiérlelt és valóban minden szempontból a legszélesebb körû egyetértést élvezõ alkotmánykoncepciót hagyjon jóvá. Majd ezt követõen nyilván egy rövidebb idõtartam alatt ki lehet dolgozni az alkotmány szövegét, és ezt lehet a társadalom értékítéletét jelentõ népszavazásra bocsátani.
Tehát azt kell még egyszer mondanom, hogy a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint semmi sem indokolja azt, legkevésbé az idõtényezõ, hogy egy valóban komoly és alapos és az éveket lezáró folyamat eredményeként, ahogy ezt itt hallottuk ma többször is, egy hosszú idõre szóló stabil alkotmány kidolgozásra kerüljön. Ezek a kijelentések, ezek a nyilatkozatok, azok a megállapítások, amelyek idõzavarról és különbözõ kényszerítõ körülményekrõl szólnak, álláspontunk szerint pontosan ellentétes eredményhez vezethetnek, pontosan azt eredményezhetik, hogy az alkotmány a szándékoktól eltérõen nem lesz olyan kidolgozott állapotú, nem lesz olyan megfelelõ, valóban stabil és annak az elvárásnak megfelelõ, amelyrõl valamennyien - én úgy gondolom egyetértõleg - gondolkodunk.
(12.50)
Az 1994-es évnél maradva, mint ahogy azt az elõttem felszólalt Fiatal Demokraták Szövetsége - Magyar Polgári Párt szónoka is megemlítette, mindazon körülmények között, amikor szavakban az alkotmányozást mint kormányzati feladatot megjelölve, elkezdõdött ilyen szakértõi munka az Igazságügyi Minisztérium megbízásából, ugyanakkor itt a parlamentben, mint ezt hallottuk, és ezt meg kell ismételnem nekem is, egészen ellentétes folyamatok zajlottak le, egyoldalú, erõbõl történõ alkotmánymódosítással megváltoztatták a képviselõi összeférhetetlenség egyik esetét a polgármesterekkel kapcsolatban, megváltoztatták az önkormányzati választások koncepcionális rendjét, megváltoztatták a magyar közigazgatás szerkezetét, a köztársasági megbízotti rendszer kiiktatásával. Nem tehettünk mást, mi ellenzékiek valamennyien, mint amit akkor tettünk, ki kellett vonulnunk a parlamentbõl és alkotmányos panaszt kellett elõterjesztenünk az Alkotmánybíróságnál.
Ez a panasz ugyan - minimális többséggel, de - nem nyert elfogadást. Az Alkotmánybíróság történetében a legminimálisabb szavazataránnyal hagyták helyben a parlament döntéseit, de arra - úgy látszik - mégiscsak elegendõ volt, hogy a kormányzó koalíció pártjai belássák, hogy így nem lehet alkotmányozni. Ezt tehát üdvözölnünk kellett, és ezt követõen - még egyszer hangsúlyozom - a hétpártilag is megoldható alkotmány ilyenkénti megoldása lekerült a napirendrõl. Napirendre került viszont annak a tárgyalási folyamatnak a megkezdése, amelyet mások is érzékeltettek, részletesebben szóltak ennek eljárási rendjérõl, tehát arról, hogy végül is a legszélesebb konszenzuson és az egyenjogúságon alapuló bizottsági munka eredményeként Gál Zoltán elnök úr, a bizottság nevében, önök elé tudta terjeszteni.
Én azt gondolom, hogy egyelõre, úgy tûnik, biztosítva vannak ennek a folyamatnak a lényegi elemei, amelyek politikai megállapodáson alapulnak, és amelyek azt eredményezik, hogy valóban nem lehet az egyetértés hiányában olyan alkotmányos koncepciót a törvényhozás elé terjeszteni, amely nem bírja legalább öt párt egyetértését. Természetesen, ilyen hiányában nem is lehetséges más megoldás, mint a hatályos megfelelõ hatályban lévõ alkotmány szövegének az átemelése. Ennek az összecsiszolása nagy feladatot fog majd jelenteni, de természetesen ezt a bizottság és mi, a magunk részérõl, vállalni fogjuk.
Újabb eseménysorozat adott végsõ lökést a kormánypárti koalíciót tömörítõ pártok és a kormány elképzeléseinek, amelyet a rossz emlékû Bokros-csomag alkotmánybírósági vesszõfutása jelentett. Nem született még, azt hiszem, modern jogállamokban olyan bizonyítvány, amely egy gazdaságpolitikai intézkedéscsomag kapcsán tucatnyi alkotmánysértést észlelt. Az alkotmányozás 1994-tõl terjedõ idõszakát illetõen azt kell mondanom, hogy a mi álláspontunk szerint ez sem szolgálja az alkotmányozás sikeres befejezését. Egyelõre azonban ezzel kapcsolatban is úgy tûnik, hogy a többségi szándék - önkorlátozásból vagy más felfogástól vezérelve - nem kívánja a folyamatokat megváltoztatni, a legutóbbi napok nyilatkozataitól eltekintve.
Igaz, hogy méltatlan támadássorozat indult meg az Alkotmánybíróság ellen. Különbözõ közjogi tényezõk nyilatkoztak. Igaz, hogy azóta sem teszik lehetõvé az Alkotmánybíróság eredményes mûködése egyik feltételének a teljesülését, hogy tudniillik kiegészüljön az Alkotmánybíróság a törvényes létszámra. Most már a hónapok óta különbözõ állapotú és nyilatkozatokkal alátámasztott helyzet végül is, hovatovább, oda fog vezetni, hogy ez év õszétõl veszélyeztetve lehet az alkotmánybíróság mûködése. Nem szolgálja a magyar jogállam épületének csinosítását ez az esemény. Úgy gondolom, ezt is itt, most az új alkotmány koncepciójának vitája során mindenképpen szóvá kell tennem.
Ebbõl a tényállásból, ebbõl a felismerésbõl kiindulva, a Magyar Demokrata Fórum úgy gondolta, hogy az alkotmány revíziója és egy új alkotmány elõkészítése akkor és úgy szükséges, ha és amikor bebizonyosodott, hogy a jelenlegi alkotmány nem megfelelõen szolgálja a társadalmat, nem megfelelõen szolgálja azokat az elvárásokat, amelyekrõl itt nagyon sok szó esett már.
Ennek alapján tehát úgy láttuk jónak, hogy elsõsorban az alkotmányos berendezkedés stabilnak bizonyult és kialakult rendjét kell vizsgálat alá venni és mérlegre tenni, hogy új megoldásokkal kell-e kísérletezni, vagy pedig a bevált, és most már, ha nem is túl hosszú, de mégis viharos és nehéz éveket - az alkotmányozás szempontjából és a jogintézmények mûködése szempontjából mondom ezeket a jelzõket - kiállt megoldásokat tartsuk meg, és azokon ne változtassunk.
A Magyar Demokrata Fórum álláspontja döntõen az, hogy nincs szükség olyan új intézmény bevezetésére, erre itt többen hivatkoztak. Nem kívánom a hivatkozásokat megismételni, lesz módunk majd a részletesebb okfejtésre a következõ napokban. Nem akartunk és nem is fogunk kísérletezni tehát olyan megoldásokkal, amelyek ellentétben állnának a jelenleg hatályos alkotmány széles körûnek mondható és egyáltalán nem a politikai elit által kialakított megoldásaival. Csak emlékeztetni szeretném önöket és másokat arra, hogy például a közvetlen elnökválasztás tekintetében két ízben népszavazás döntött Magyarországon.
Egyik ízben eredményes népszavazás választotta azt a megoldást, amely a jelenleg hatályos alkotmányban van, másik ízben pedig ennek a megváltoztatására egy nem eredményes népszavazást írtak ki. Én ezzel természetesen nem kívánom gyengíteni azokat az érveket, amelyek a közvetlen elnökválasztás mellett felsorakoztathatók, de mint ahogy ez már elhangzott, érvek mind a két megoldás mellett felsorakoztathatóak, találhatóak érvek pro és kontra. Mindegyiket meg lehet indokolni, és mindegyiket meg lehet cáfolni, csak éppen ennél az intézménynél a nép két alkalommal volt abban a helyzetben, hogy dönthessen, és úgy döntött, ahogy döntött.
Ez ugyanakkor nem jelenti azt - szeretném hangsúlyozni -, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak kõtáblába vésett álláspontjai lennének. Különösen akkor nem jelentheti ez - nem ennek a kérdésnek a kapcsán, hanem általában mondhatom -, amikor az elég gyér számú, de mégiscsak nyolcszáz észrevétel áttekintése elõtt állunk, és ennek az észrevétel-áttekintésnek az eredményeként nyilvánvalóan lesz olyan, ami álláspontunkat módosításra, illetõleg felülvizsgálatra fogja kényszeríteni.
Tisztelt Országgyûlés! Ha valaki elolvassa a jelenleg hatályos alkotmányt, és mindjárt utána gyorsan elolvassa a szabályozási elveket, akkor az lesz az érzése - remélem, nagyon sokan megtették, nemcsak az itt ülõk közül -, hogy nagyon hasonlít egymásra a szabályozási elvekben lefektetett leendõ alkotmány és a hatályos alkotmány. Igen, ez a két jogalkotási mû valóban nagyon hasonlít egymásra, eltekintve attól, amelyre utalt Hack Péter képviselõtársam és mások is, hogy a szerkezetében sokkal jobban kidomborodik a polgár, és az ezzel kapcsolatos fejezetek az alkotmány élére kerültek; és sokkal részletesebb terjedelmében is, de megoldásait illetõen, a jogintézményeket és általában az államszerkezeti kérdések körét illetõen, lényegében azonos a hatályos alkotmánnyal.
Nem mondanám, hogy ennek kizárólagos oka az, hogy a pártok nem tudtak dûlõre jutni, és ezért a tárgyalási rend és az elfogadott megállapodás alapján nem kapott többséget más megoldás. Azt tudom mondani általánosságban - nem szeretném ezt kizárólagossá tenni -, hogy tulajdonképpen nem volt igazán nagy vita bizonyos elemeknek a másként és a jelenlegitõl gyökeresen eltérõ megoldási formájának bevezetésére. Hogy ennek ellenére mégsem vagyunk teljes mértékben elégedettek a koncepcióval kapcsolatban, és jelen pillanatban, jelen állapotában nem tudjuk biztosítani az Országgyûlést arról, hogy teljes egyetértésünkkel fog találkozni az alkotmány koncepciója, annak okaira szeretnék még röviden kitérni, idõm és a lehetõségekhez képest.
(13.00)
Mindenekelõtt azt szeretném leszögezni, hogy a sietségen túl nem tudunk azzal egyetérteni, hogy a két fontos szabályozási kör, amellyel kapcsolatban a koncepció elõírást tartalmaz, hogy külön fejezetben kell szabályozni, a jelenleg tárgyalásra kerülõ javaslat teljesen homályos, hiányos, illetõleg üres.
Ebbõl a két fontos körbõl elsõsorban a választási rendszerre vonatkozó fejezetet emelném ki, hiszen a választási rendszerrel kapcsolatos fejezetrész azon túlmenõen, hogy elõírja, hogy meg kell õrizni Magyarországon a jelenleg kialakult, úgynevezett vegyes választási rendszert, semmi egyebet nem tartalmaz.
Tisztelt Országgyûlés! A bizottsági - nem teljesen nyilvános - munkára kénytelen vagyok utalni és hivatkozni, hogy amikor ennek a tárgyalási résznek a megvitatásához érkeztünk, akkor a bizottság úgy döntött - a Magyar Demokrata Fórum egyetértésével -, hogy az idõhúzás elkerülése végett átlépünk ezen a vitatott és meg nem tárgyalt finisen, és megyünk tovább a különbözõ megtárgyalásra váró részek kidolgozása irányába.
Hangsúlyozom, hogy ezzel egyidejûleg a bizottság saját magából egy albizottságot delegál, akiknek az lett volna a feladata, hogy a kormányt is meghallgatva megállapodjanak abban, hogyha van ilyen szándék, mint ezt hallottuk és azóta is halljuk a kormány vagy a koalíciós pártok részérõl a választási rendszer megváltoztatását illetõen, akkor ezt a bizottság majd az asztalára téve megvizsgálja és a jóváhagyási mechanizmus alapján a szokásos egyetértés feltételével beemeli az alkotmánykoncepcióba. Sajnos, nem ez történt. Ez az albizottság lényegében érdemi munkát nem végzett. Ez az albizottság nem ismeri - azt mondhatom nyugodtan, legalábbis a mi részünkrõl ezt kell mondanom -, nem ismeri a kormány szándékait, nem ismeri pontosan a koalíciós pártok szándékait sem.
Annyit azonban már most szeretnék leszögezni a Magyar Demokrata Fórum képviseletében, hogy nem fogjuk az alkotmányozási folyamat fenntartására irányuló szándéknak tekinteni azt, hogyha ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban az alkotmányozás további folyamatától elszakítva a jelenleg hatályos választási rendszer alapvetõ elemeinek a megváltoztatását tapasztalnánk.
Ugyanez a helyzet a másik hiányos, mondhatnám így üres, fejezeti résszel, ami a közigazgatási és az önkormányzati rendszert illeti. Ma is hallottuk itt vezérszónokoktól is, hogy van ilyen szándéka, van ilyen lényeges változtatási szándéka, különösen a közigazgatást illetõen a kormánynak. Ugyanakkor úgy gondolom, nem kell sem itt, sem a szélesebb közvélemény elõtt azt hosszasan bizonyítani, hogy ezek a kérdések nagyon is beletartoznak az alkotmány szövegébe, tehát az onnan való hiány nélkül nem is lehetne ma itt állnom, nem is lehetne elkezdeni az alkotmány koncepciójának a vitáját. De tudomásul vesszük azt, hogy a kérdés tárgyalása, ha részlegesen is, a koncepció egészét illetõen megkezdõdhet.
Azt azonban még egyszer szeretném mondani, a két kérdéskört illetõen, ha az alkotmányozási folyamatba ez nem illeszthetõ bele, és az alkotmány-elõkészítõ bizottság nem tudja megtárgyalni a választási rendszer vagy a közigazgatási rendszer korszerûsítése vagy továbbfejlesztése - mindegy, hogy minek hívjuk - kérdéseit, akkor a Magyar Demokrata Fórum ezt úgy tekinti, mint a tárgyalásokra irányuló szándék felmondását.
Ezért tisztelt Országgyûlés, az örömünk mellett ezeket a hiányérzeteinket és aggodalmainkat is szerettük volna ma kifejezni.
Ezenkívül egy igen lényeges kérdést illetõen ki is szeretném osztani azok álláspontját, akik itt különbözõ módon, különbözõ oldalról, de mégiscsak kikerülhetetlennek érzékeltettek két további kérdést. Az egyik a nyilvánosság, az egyik a társadalmi vita minõsége, milyensége, feltételei, a másik pedig a népszavazás kérdése.
Ami a társadalmi vitát illeti, hangoztatjuk, ma is úgy érezzük, és ezt még ki fogjuk fejteni, nevetségesen kevésnek tartjuk a 45 napot. Nevetségesnek, kevésnek tartjuk különösen annak tényében, hogy például a 45 nap utolsó napjaiban érkezett be az észrevételeknek a döntõ többsége, tehát mindazon csekély számú, mintegy 800 észrevétel többsége a nyitva álló határidõ utolsó részében érkezett be. Semmilyen garancia nincs arra, tisztelt Országgyûlés, hogy a további határidõ alatt nem érkeztek volna be - ha erre lehetõség lenne - további értékes vélemények. Itt nem elsõsorban szakértõi véleményekre gondolok. Azt elismerem, hogy évek óta a szakértõk már nem nagyon tudnak újat mondani egymásnak.
Én azt hiszem, hogy nem is errõl van itt most szó. Minden le van írva, mindennek az ellenkezõje le van írva, de nincsen leírva, nem volt lehetõség a közvéleménynek, a polgárnak a véleményalkotására.
Szégyenletesnek kell minõsítenünk azt, hogy a közszolgálati rádió és televízió egyetlenegy mûsort nem szentelt sorozat formájában annak a jó értelemben vett jogpropagandának, amely legalább az általános elvek szintjén megismertette volna az állampolgárokkal, hogy most róluk van szó és figyeljék, értékeljék és nyilvánítsanak véleményt. Nagyon sajnálatosnak kell ezt mondanunk. És nem akarom tényleg az olcsó érveket felsorolva azokat az érveinket még elõvenni, amelyek a közszolgálatinak mondott rádió és televízió viszonyai között például ezt a kérdést is kísérték.
Sajnáljuk, és a továbbiakban is ezt majd érzékeltetni fogjuk, hogy nincsen ma Magyarországon olyan hatályos alkotmányos vagy egyéb törvényi elõírás, amely egyáltalán azt kimondaná rögzítené, hogyan kell majd ezt az ügyet népszavazásra bocsátani.
Igazat kell adnom azoknak a szakértõknek és azoknak a szónokoknak, akik azt mondják, hogy az alkotmányozási folyamat lényege a koncepció.
Ha ezt az Országgyûlés elfogadja, ezt követõen már csak ezen keretek között lehet a szöveg kidolgozásáról gondoskodni. Ennélfogva természetes, hogy a népszavazás valódi döntési helyzetet akkor eredményezhetne, hogyha a koncepciót bocsátaná népszavazásra az Országgyûlés, hiszen a koncepció népszavazásra bocsátása során adandó válasz adna valódi legitimitást népszavazás formájában történõ döntés, eldöntés, további munka irányába az Országgyûlésnek, az Országgyûlés bizottságának, nekünk képviselõknek vagy a frakcióknak, vagy a pártoknak.
Ennek azt hiszem nem lesz foganatja, ennek az elképzelésnek nem lesz foganatja. (Morajlás.) Én már hallom az érveket, most itt a kisebb morgolódásból, ha nem is pontosan, de kitetszik az az érv, hogy ezzel további idõhúzást kíván az ellenzék, különösen a Magyar Demokrata Fórum ide bedobni, ebbe az állóvízbe. Sõt, milyen költséges egy népszavazás, sõt milyen sok energiát és szervezést igényel, és egyáltalán, hogy képzeljük mi ezt, hogy ezt a jelentõs kormányzati feladatvállalást innen a parlament plenáris vitájáról ellenzéki pártként elõ szeretnénk írni.
Én azt szeretném erre válaszolni, megelõlegezve ezeket a kifogásokat, hogy egyáltalán el kellene már egyszer dönteni, hogy valóban vállaljuk-e a látszólag költséges jogállam intézményeinek a gyakorlati mûködtetését, vagy pedig olcsó és demagóg érvekkel érvelünk az úgynevezett olcsó állam mellett, érvelünk a képviselõk radikális létszámcsökkentése mellett, érvelünk az egyfordulós választás mellett, érvelünk a választási küszöb nélküli részvételi arány érvényessége mellett. Csak itt jegyzem meg, hogy legutóbb Nyíregyházán egy idõközi választáson a választópolgárok századrésze jelent meg - úgy tudom -, még szerencse, hogy ellenzéki képviselõ került ily módon megválasztásra.
Érvelhetünk ezek a megoldások mellett, tisztelt Országgyûlés, de nem biztos, hogy érveink alkotmányosak.
Én úgy gondolom, hogy nincs még késõ. Nincs még késõ annak eldöntésére, hogy olyan megoldást találjunk itt a parlamentben, amely nemcsak a nyilvánosságot biztosítja, de az érdemi beleszólási jogot is biztosítja. Nemcsak a sértõdött szakértõknek és a folyamatból kimaradt és emiatt sértõdést nyilatkozataikban nyilvánvalóan érzékeltetõ szervezeteknek, hanem az ügydöntõ választási lehetõséget azok számára, akikrõl az alkotmány szólni fog, a polgárok számára.
Ezért az a kérésünk a magunk részérõl, a Magyar Demokrata Fórum azt az igényét szeretné majd megfogalmazni, egyrészt a vita késõbbi szakaszán, másrészt pedig a módosító indítványok kapcsán, hogy ezt a helyzetet, ami kialakult, és ami joggal szül ellenérzést a társadalomban ez ellen a folyamat ellen, oszlassuk el. Ebben szeretnénk tevékenyen közremûködni, addig is köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF és Fidesz padsoraiban.)