DR. GÁL ZOLTÁN, az alkotmány-elõkészítõ bizottság elnöke, a napirendi pont elõadója: Elnök Úr, Tisztelt Országgyûlés! Talán nem túlzás az elõzõ kis közjáték ellenére is, ünnepinek, vagy történelminek mondani ezt a pillanatot, amikor a Magyar Országgyûlés megkezdi a köztársaság új alkotmányának szabályozási elveirõl szóló javaslat vitáját. Megvannak ugyanis a reális feltételei annak, hogy megalkothatjuk az ország olyan elsõ, teljes írott alkotmányát, amelyet szabad elhatározásunkból, külsõ kényszerek nélkül hozhatunk létre. Csak rajtunk múlik, hogy miként és mikor élünk ezzel a lehetõséggel.
Tisztelt Országgyûlés! Az önök elõtt fekvõ szabályozási elvek három pillérre támaszkodnak. A magyar alkotmánytörténet értékeire, a modern európaiság közjogi hatásaira, és az új magyar parlamentarizmus bevált alkotmányos megoldásaira.
Magyarországunknak az évezredes fennállása alatt történeti alkotmánya volt. Az államalapítás után a keresztény elvek szerint építkezõ királyi hatalom szinte észrevétlenül nõtt át a hatalom alkotmányos gyakorlásába. A történeti alkotmány és intézményei, illetve eszmetörténeti alapja a Szent Korona-tan élõ kormányzati rendszert teremtette és meghatározó szerepet játszottak az ország függetlenségének megõrzésében, vagy legalábbis a függetlenség gondolatának fenntartásában. Ugyanakkor hosszú évszázadokra szólóan jóval tovább, mint Európa szerencsésebb országaiban, intézményesítették a társadalom kettészakadását kiváltságosokra és alávetettekre.
Az alkotmánytörténetnek ez a szerves fejlõdése azonban, amit a történeti alkotmány értelemszerûen és fogalmilag képvisel, megszakadt. Világnézettõl és politikai meggyõzõdéstõl függõen vitatott, hogy ennek idõpontja mikor következett be. Egy dolog azonban tény a történeti alkotmány útjáról csak letérni lehet, visszajutni oda nem. S a magyar történelmet ismerve azt hiszem, ez így jó.
Tisztelt Országgyûlés! A jelenlegi javaslat szervesen illeszkedik a magyar alkotmánytörténethez és alkotmányos gondolkodáshoz. Ha az egyes konkrét intézményekre gondolunk, akkor ugyan nehéz a különbözõ történelmi korszakokon átívelõ kapcsolatokat meglelni. Mégis szembetûnõ Magyarország történelmi és mostani ragaszkodása a mostani parlamentáris kormányformához. Történelmi hagyományainkon alapul az önkormányzatiság elve, a köztestületek megjelenítése, és az igazságszolgáltatás szervezete is, különösen ha kiépül a bíróságok negyedik szintje, és a különálló közigazgatási bíráskodás.
A magyar alkotmányosság és a politikai kultúra fontos eleme, hogy az ország mindig, a kereszténységtõl a modern államiság XIX. századi megteremtésén át napjainkig, fogékonynak mutatkozott a korszakokat meghatározó eszmeáramlatok iránt. A mai magyar alkotmányozás is akkor kapcsolódik a magyar alkotmányosság történeti folyamatához, ha adaptálja a modern alkotmányosság elveit és értékeit. Meg kell azonban mondani, hogy ez egy nagyon bonyolult mûvelet. Az alapjogokkal kapcsolatok értékek honosítása szinte csak szándék kérdése, ami a javaslat kidolgozóiból nem hiányzik.
A modern alkotmányosság és az ezt közvetítõ alkotmányelmélet azonban az egyes intézmények, az állami szervek típusát, hatáskörét, egymáshoz való viszonyát érintõ kérdésekben általában nem ad kizárólagos megoldásokat. Ugyanakkor a szóba jöhetõ minták vagy modellek között sem lehet tetszés szerint válogatni. Ebbõl a szempontból is érdemes figyelemmel lennünk, hogy a magyar alkotmányosság az európai, a kontinentális alkotmányosság történeti útját járta be, és máig õrzi ennek nyomait.
Tisztelt Képviselõtársaim! A szabályozási koncepció harmadik pillére, hatályos alkotmányunk szabályrendszere és az ezen alapuló mûködési tapasztalatunk. Ismert, hogy a 80-as évek végén megkezdõdtek egy modern, demokratikus jogállamot teremtõ új alkotmány kodifikációs munkálatai. A politikai rendszerváltozást lehetõvé tévõ törvények - jelentõs részük a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon kialakult tartalommal - megszülettek. Az új alkotmány megalkotásának azonban nem voltak meg a politikai feltételei. Olyan megállapodás jött létre, amely a korábbi alkotmány módosításával teremtette meg a jogi feltételeket a parlamentáris demokráciához, a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenethez, és ahhoz, hogy az 1990-es választások után összeülõ parlament megalkothassa az új alaptörvényt.
Az elõzõ ciklusban azonban a kormányzat erejét lekötötte az a hatalmas feladat, hogy a jogrendszer egészét hozzáigazítsa a megújult alkotmányhoz. Az újabb alaptörvény kidolgozása ezért a mostani Országgyûlésre vár. Ezt minden jelentõs politikai erõ fontosnak tartotta, amit mutat az is, hogy valamennyi parlamenti párt programjában szerepel az új alkotmány megalkotásának ígérete.
(9.20)
A kormányprogram visszatükrözte a kormányt alakító pártok alkotmányozási elképzeléseit, meghatározta az alkotmányozás szervezeti kereteit, tartalmi irányait és határidõt is megjelölt az új alkotmány elfogadására. A szervezeti és eljárási kérdésekben, valamint a határidõ tekintetében az idõ nem igazolta az elképzeléseket. Kétségtelen, hogy jelentõs késésben vagyunk az eredeti elgondolásokhoz képest, s jogos az aggodalom, hogy az idõ elõrehaladtával kedvezõtlenül változnak az alkotmányozáshoz szükséges politikai feltételek. Erre már most is mutatkoznak jelek.
A késés felfogható persze politikai és szakmai nyereségnek is. Politikai nyereségnek azért, mert végül valamennyi parlamenti párt aktív résztvevõként csatlakozott a munkához. Hosszú és kemény tárgyalások vezettek el ahhoz a megállapodáshoz, amelyben kialakítottuk az alkotmány elõkészítésének eljárási szabályait. Ezek a rendelkezések, amelyek a konszenzuson alapuló alkotmányozást célozzák meg, ismertek önök elõtt. Ez az eljárási rend bevált, általában 5 vagy 6 igenlõ szavazat nyomán formálódott az alkotmány-elõkészítõ bizottságban a koncepció tartalma. Ezekkel a szabályokkal - ha a frakciók továbbra is konstruktív módon, felelõsségteljesen vesznek részt a munkában -, az új alkotmány politikai megalapozottsága igen erõs lehet. Ez az egyik elõfeltétele a stabil alkotmánynak. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy ez a döntési rend nem kedvez a radikálisan új megoldások kimunkálásának.
A szakmai nyereség pedig abban mutatkozik, hogy a jogásztársadalom megmozdult, alkotmány-koncepciók, cikkek, tanulmányok, szakvélemények sokasága bizonyította, hogy a szakma - ideértve más tudományágak, mint például a politológia, szociológia és a közgazdaságtudomány képviselõit - felkészült az alkotmányozásra. A tudomány kiemelkedõ szerepét az elõkészítõ munkában azért kell hangsúlyozni, mert ennek révén nyílt lehetõség az alkotmányosság modern elveinek befogadására. A mai magyar alkotmányozás számára ugyanis meghatározó az a forrás, amit a modern alkotmányosság értékei kínálnak.
Az említett széles elméleti alapokon a kormányprogram végrehajtásaként az Igazságügyi Minisztérium elkészítette az új alkotmány koncepcióját, amely társadalmi vitán is megmérettetett, és amelyet a hazai és külföldi szakmai közvélemény kedvezõen fogadott. Az alkotmány-elõkészítõ bizottság nemcsak a koncepcióra támaszkodott, hanem az ezt megalapozó tanulmányokra és a hozzá beérkezett szakvéleményekre is.
Tisztelt Országgyûlés! A parlamenti pártok egységesnek tûnõ alkotmányozási szándéka mellett folyamatosan hallhatók olyan vélemények, amelyek megkérdõjelezik e vállalkozás szükségességét. A jogtudomány egyes jeles képviselõi, parlamenten kívüli pártok és több társadalmi szervezet, de még fontos állami szervek vezetõi részérõl is elhangzik az az érvelés, hogy jelenlegi alkotmányunk megfelel a jogállami követelményeknek, ezért átfogó megújítása nem indokolt. A szükséges kisebb korrekciók menet közben elvégezhetõk, az Alkotmánybíróság pedig határozataival pótolja az alkotmány hiányait. Ha valóban nincs alkotmányozási szükséghelyzet, ahogy ezt sokan állítják, mégis miért van szükség új alkotmányra? Úgy vélem, mindenek elõtt azért, mert sok fontos kérdést alkotmányunk egyáltalán nem rendez. Ilyen például az állami költségvetés, az adórendszer szabályozása, hiányzik az emberi jogok tartalmának pontos kibontása, garanciarendszerének megfogalmazása. Szükséges az alkotmány stabilitásának intézményes megteremtése is.
Erõsíteni kell ezenkívül az alkotmány normativitását. Minden alkotmány igényli a jogalkalmazók folyamatos értelmezõ tevékenységét, azonban a jogállamiság alapvetõ feltételét jelentõ jogbiztonságot mégis az szolgálja a legjobban, ha az alkotmány pontos, félre nem érthetõ rendelkezéseket tartalmaz, a polgárok jogait, az állami szervezetek kötelezettségeit, teendõit illetõen.
Minthogy az általánosnak tekinthetõ értékelés szerint hatályos alkotmányunk ugyan mûködõ intézményeket teremtett, az is igaz azonban, hogy az egyes alkotmányos intézményekre vonatkozó szabályokat finomítani kell, növelni kell az alaptörvény egészének belsõ koherenciáját. Az elmúlt években politikai viták is gerjedtek, például egyes állami szervek hatáskörének nem egyértelmû alkotmányos szabályozásából. A javaslat számításba veszi azokat az egyéb okokat és körülményeket is, amelyek az új alkotmány kidolgozását és elfogadását indokolják. Ezek közül a nemzetközi összefüggéseket érdemes kiemelni. Elérhetõ közelségbe került az euro-atlanti integrációkhoz való csatlakozásunk és nyilvánvaló, hogy az alkotmánynak meg kell teremteni ehhez a kellõ feltételeket.
A politikai és közjogi indítékokon túl - amelyeknek a jelentõségét nem lehet alábecsülni -, az új alkotmány kidolgozását és elfogadását a társadalomban és a gazdaságban végbement változások indokolják. Az új alkotmányra nemcsak az állami intézményi rendszer meghatározása hárul, hanem ezzel együtt az állam és a társadalom egymáshoz való viszonyának szabályozása is, márpedig ennek a szabályozásnak a tartalmát adó társadalmi és gazdasági viszonyok az utóbbi években jelentõsen megváltoztak. A lassan lezáruló privatizációs folyamat következményeként például az állam a termelési eszközök kis részének marad a tulajdonosa. Elérkezett tehát az idõ az állam és a társadalom egymáshoz való viszonyának újragondolására. Valójában tehát az új alkotmánynak az alapvetõ jogok biztosítása és az állami intézményi rendszer meghatározásán túl, legfontosabb feladata az állam és a társadalom kapcsolati rendszerének új alapokra való helyezése. Ez az elem talán még nem kapott elég hangsúlyt a koncepcióban, de remélem, a végleges alkotmányszöveg tükrözni fogja ezt.
Megemlítendõ végül az is, hogy hatályos alkotmányunk ugyan tartalmában teljesen megújult, azonban formailag mégis csak az 1949. évi alkotmánynak a módosítása, és azt hiszem, hogy ezt a fajta folyamatosságot nem vállalhatjuk föl, vagy legalábbis nehezen tartható.
Tisztelt Országgyûlés! Az új alkotmányra tehát a jelenlegi alaptörvény tartalmi és szerkezeti hiányosságai miatt van szükség. A hiányosságokat pedig nem pótolhatja a jogalkotó helyett sem a jogértelmezés, sem a jogalkalmazói gyakorlat.
Tisztelt Országgyûlés! Hogyan felel meg tehát az alkotmány-koncepció a modern kor kihívásainak? Úgy gondolom, hogy az állam és a társadalom viszonyára vonatkozó részek megkísérelnek választ adni azokra a problémákra, amelyekrõl az elõbb szóltam. Az általános rendelkezésekben megfogalmazott államcélok, az önkormányzatok és a köztestületek szabályozása mutatja ezt. Az érdekegyeztetés intézményének alkotmányos rangra emelése tovább gazdagítaná ezeket az elemeket. A közpénzügyeket önálló fejezetben, részletesen kívánjuk szabályozni. Ez az állam és a társadalom viszonyának fontos összetevõje, hiszen így válik egyértelmûvé a polgárok közteherviselésének és a költségvetés funkcióinak összefüggése. Nagyobb hangsúlyt akarunk adni az új alkotmányban az alkotmányvédelemnek, amit önálló részben való elhelyezése is kifejez.
A tervezett szabályozás ily módon is erõsíti az Alkotmánybíróság alkotmányvédõ funkcióját. Sok egyéb fontos kérdésben mutat elõrelépést az alkotmány-koncepció. Elfogadása esetén megváltozik az alkotmány szerkezete. Az emberi jogokról szóló rész az alkotmány elejére kerül, megelõzi az államszervezet szabályozását. Mindez kifejezi azt a szándékot, hogy az új alkotmány középpontjába az ember kerül. A koncepció elõirányozza az emberi jogok tartalmának jelenleginél jóval részletesebb meghatározását, a jogok korlátozásának, felfüggesztésének egyértelmû szabályozását. Ezek a rendelkezések növelik az alkotmány normativitását, a bíróság, Alkotmánybíróság elõtti közvetlen érvényesíthetõségét. Részletes javaslatot tartalmaz a koncepció - már az európai egység követelményeire is elõretekintve - az állami szuverenitásról, a szuverenitás egyes elemei önkéntes korlátozásának elveirõl. Nagy fontosságot tulajdonít továbbá a jogrendszer, a jogalkotás alkotmányos szabályainak. Ezért javasolja ezt a tárgykört a jelenlegihez képest részletesebb tartalommal önálló részben szabályozni.
(9.30)
Az új alkotmány a szabályozási elvek alapján az állampolgár, állam, társadalom viszonyrendszerében tartalmaz majd elõremutató elemeket azáltal, hogy rögzíti az állam szerepvállalását a gazdaságban, a szociális, kulturális, egészségügyi intézményrendszer mûködtetésében és a közigazgatásban.
Tisztelt Országgyûlés! Az új alkotmány szabályozási elvei konszenzussal születtek meg, de nem vita nélkül. Sok kérdésben megütköztek a vélemények és a bizottság tagjai hosszú tárgyalásokon gyõzték meg egymást a maguk igazáról, amíg egy-egy tárgykörben kialakult a legalább öt párt által támogatott álláspont. Ezért is tartott az eddigi elõkészítõ munka a vártnál hosszabb ideig. Melyek voltak a legérdekesebb vitapontok?
Elsõképpen talán az állam szociális jellegének meghatározását, ezzel összefüggésben a gazdasági, szociális, kulturális jogok szabályozását említeném. Az alapjogok közül különös jelentõsége van a tulajdonhoz való joghoz. A tulajdonjog és garanciái, illetve a hozzá kapcsolódó vállalkozás joga a személyi autonómia általános alapkõt jelentik az államhatalommal szemben. Másfelõl a tulajdonhoz való jog és a hozzá kapcsolódó vállalkozás joga a civil szférában az állampolgárok egymáshoz való viszonyaként a piacgazdaság alapvetõ feltétele. A tulajdon azonban kötelez, a tulajdonnak társadalmi funkciói vannak. Ennek hátterében az a felismerés húzódik meg, hogy az állampolgár státusát a társadalomban - bármennyire is jelentõsek azok -, nem csupán a klasszikus alapjogokra vonatkozó rendelkezések határozzák meg. Az emberek állampolgári létezése a szociális jogokkal válik teljessé. Ennek megfelelõen az egyenjogúság mellé értékként lép elõ az esélyek egyenlõsége.
Ennek az összefüggésnek ma kettõs aktualitása van. Az egyik szerint a közelmúltban végbement és részben még ma is tartó privatizáció következtében az állampolgárok nagy tömegei tulajdon nélkül maradtak. Ennek valamiféle ellensúlyozása nélkül állampolgárként való létezésük is hátrányt szenvedne.
A másik lényeges aktualitás. A szociális jogok érvényesülésének az állam mai teherbíróképessége határt szab. A kényszerítõ szorítás ellenére az alkotmánynak hosszú távra szólóan kell meghatározni az állam és a polgár, az állam és a társadalom egymáshoz való viszonyát. Itt morális szempontok, például az, hogy a társadalom hogyan viszonyul a munkához, politikai meggondolások, hogy az alkotmány társadalmi feszültségeket indukál-e, vagy éppen ezek elkerülését, megoldását célozza éppúgy számításba jönnek, mint a történelmi tapasztalatok számbavétele. Nevezetesen, hogy az új alkotmány a magyar történeti alkotmánynak éppen azt az elemét viszi-e tovább, ami miatt a legkevésbé lehetünk büszkék, tehát, hogy a társadalom kettészakadása folytatódik-e, és az említett gondolatok körüli vitában úgy tûnik, egyelõre az az álláspont kerekedett felül, amely a gazdasági, szociális, kulturális jogok zömét nem alanyi jogként, hanem államcél jelleggel, állami kötelezettségvállalásként kívánta szabályozni. (Taps.)
Már korábban említettem, hogy megoszlottak a vélemények a társadalmi, gazdasági érdekegyeztetés alkotmányban való megjelenítése ügyében is. Nem jutott nyugvópontra a nemzetközi jog és a belsõ jog egymáshoz való viszonyát illetõen az úgynevezett monista és duoista nézeteket vallók vitája. A többségi vélemény szerint a modern kor követelményeinek a monista megoldás felel meg, ez van inkább összhangban az Európai Unió jogi mechanizmusával is, de a döntési rendszer szabályai szerint a hatályos megoldás került a koncepcióba.
Az egy-, vagy kétkamarás Országgyûlés kérdésében nem volt sok vita. Éles véleménykülönbség mutatkozott viszont a köztársasági elnök megválasztásának módja tekintetében. Más, sok érv elhangzott amellett, hogy az államfõ semleges funkciójához jobban illeszkedne a nép által való választás, ebben sem irányoz elõ a jelenlegitõl eltérõ megoldást a koncepció.
Nem vezetett sikerre a bírói függetlenség intézményes keretét megteremtõ országos igazságszolgáltatási tanács felállítására irányuló törekvés sem. Az ügyészség kormány alá rendelése ugyancsak vitakérdés maradt. Nem jött létre megállapodás az alkotmánybírák úgynevezett többcsatornás jelölését, illetve választását illetõen sem.
A vitakérdések felsorolása is mutatja, hogy ezek zöme az államszervezetet érintette. A viták eredménye gyakran a hatályos megoldás továbbélése lesz.
Tisztelt Országgyûlés! Ma beszéltem arról, hogy az alkotmányozás egyik fontos követelménye az alkotmány stabilitásának megteremtése. Az alkotmány jelenlegihez hasonló könnyû módosíthatósága csábíthat a gyakori változtatásra. Ezért is elõször el kell végezni az alkotmány átszerkesztését, szövegének megújítását, és az így létrejövõ új alaptörvényt indokolt stabilizálni. A jelenleginél nehezebben megváltoztatható alkotmányra van tehát szükség, de túlzottan nem merevíthetõ be, mert a közeljövõben még várható társadalmi változások iránt is nyitottnak kell lennie az alaptörvénynek. 1989-ben a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon kialakult az a jelmondat, hogy alkotmánybírósági védelemre érdemes alkotmányt kell teremteni. Akkor ez maradéktalanul sikerült. Most új jelszót kellene találni, készüljön stabilizálásra alkalmas alkotmány.
Úgy gondolom, hogy ehhez minden feltétel, a szakmai, a politikai és a társadalmi egyaránt adott. A politikai és szakmai feltételekrõl már ejtettem szót, a társadalmi feltételek megléte azonban részletesebb magyarázatot igényel. Látszólag a polgárok kevésbé érdeklõdnek az alkotmányozás, a közjog problémái iránt, saját megélhetésükkel, munkájukkal, vagy munkanélküliségükkel, szociális, vagy anyagi problémáikkal vannak elfoglalva. Az eddig beérkezett vélemények és észrevételek alapján azonban megállapítható, hogy az emberek egyáltalán nem közömbösek az új alkotmány iránt. Több száz állampolgári levelet kaptunk és közel 100 szervezet, egyházak, kisebbségi és helyi önkormányzatok, a munkaadók és munkavállalók szervezetei, különféle egyéb érdekképviseleti szervek, kamarák, köztestületek, egyesületek, jogász szakmai szervezetek, parlamenten kívüli pártok nyilvánítottak véleményt.
Az állampolgári levelek között jó néhány 20-30 oldalas alapos szakmai elemzés is található. Sokan kívánnak jó erõt és sok sikert a képviselõknek ehhez a munkához, vallásos emberek Isten áldását kérik rájuk. Tessék elolvasni ezeket a leveleket! Akik írnak, mind komolyan veszik az alkotmányozás gondolatát. A levelekben sok bírálat olvasható az elõkészítés módjáról, a koncepció tartalmáról és a sajtó érdektelenségérõl is. De a jellemzõ vélemény az, hogy az alkotmányozó munkát folytatni kell. Ezeket a tapasztalatokat erõsítik meg azok a fórumok, ahol a különbözõ szakmai érdekképviseleti, egyéb társadalmi szervezetek szervezésében lezajlott alkotmányozási vitákon a bizottság tagjai és szakértõi is részt vettek. Itt kell kitérnem azokra a felvetésekre, és ilyenek elvétve a hozzánk érkezett levelekben is találhatók, amelyek szerint az alkotmányozás nem szûkíthetõ le a parlamenti pártokra, a társadalomnak, annak szervezeteinek közvetlenül kell részt venniük a kidolgozó munkában. Sok szervezet egyenesen úgy véli, hogy egyedül képviseli hitelesen a társadalom véleményét ebben az ügyben. Ezeket a kinyilatkoztatásokat azonban, akár politikai indítékból fakadnak, akár valóban kizárólag szakmai álláspontot tükröznek, nem hiszen, hogy a társadalom egészének véleményével lehetne azonosítani. A polgárok sok-sok levele arról gyõzhet meg mindenkit, hogy a korábban felsorolt legfontosabb vitakérdésekben a társadalmi vélemény is - és ez természetes, csakúgy, mint a politikusok és szakértõk álláspontja - erõsen megoszlik. A társadalmi véleményeknek mindenképpen a parlamentáris demokrácia elvének megfelelõen, a pártokon keresztül kell hasznosulnia a döntéshozatali folyamatban, és a vitás ügyekben az Országgyûlésnek kell szakmailag megalapozott politikai döntéseket hoznia.
Tisztelt Országgyûlés! Hat parlamenti párt 1995. május 4-én állapodott meg az új alkotmány elõkészítésérõl. Az elfogadott dokumentumban kifejezésre juttatták közös elkötelezettségüket abban, hogy az új alkotmányt a szükséges egyetértés kialakításához és a gondos jogalkotói munkához kívánatos idõ biztosítása mellett mielõbb meg kívánják alkotni. Úgy gondolom e kettõs követelmény: a gondos szakmai munka és a mielõbbi elfogadás feltételei megvannak. E követelmények akkor teljesülhetnek, ha az Országgyûlés a benyújtott szabályozási elveket most megtárgyalja és elfogadja. Ezt követõen folytatódhat a további szakmai kodifikációs munka. Az állampolgárok és szervezeteik bizalmát azonban meg kell szolgálnunk.
(09.40)
Az új alkotmánynak nemcsak a feladata, hogy tartalmában és szerkezetében, szakmai értelemben jobb legyen, mint a jelenlegi. Az új alkotmánynak nagyobb jogbiztonságot kell teremteni a polgárok számára, nem nyújthat összességében kevesebb jogot a hatályos alaptörvénynél.
Tisztelt Ház! A modern, életképes alkotmányokra az jellemzõ, hogy egyszerre képesek több, egymásnak gyakran ellentmondó értékeket magukba foglalni. A tulajdon védelme és szociális indítékú korlátozása, a piacgazdaság követelményei és a szociális jogok, a lelkiismereti és vallásszabadság, és az állam és az egyházak szétválasztása, illetve az egyházak állami támogatása - csak példaként említve ezeket az elemeket - egyszerre és egyaránt megférnek a mai alkotmányokban. Ennek az a magyarázata, hogy az egységesülõ Európában együtt vannak jelen nemzeti és keresztény, liberális és szociális, szocialista értékek. Ezek az eszmék, gondolatok hatnak egymásra, és új minõségben olvadnak össze. Magyarország új alaptörvényének is ezt a termékeny sokféleséget kell kifejeznie, hiszen az évezredes tapasztalatok szerint is csak egyetlen alapelv és értékrend szerint építkezõ államok törékenyek, hanyatlanak és felbomlanak.
Tisztelt Országgyûlés! Az alkotmányozás minden nemzet életében kivételes történelmi jelentõségû esemény és kivételes felelõsséget is ró az alkotmányozókra. Bár a nagy történelmi sorsfordulók vagy kiemelkedõ személyiségek általában irányt szabnak az új alkotmánynak, a modern alkotmányos eszmék azonban akkor válnak az ország alaptörvényévé, ha a nép, az állampolgárok elfogadják, magukénak vallják, ha azt a társadalom hitelesíti. Biztos vagyok benne, hogy a Magyar Országgyûlés képes ilyen alaptörvényt létrehozni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)