DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! l995. szeptember 26-án az Országgyûlés egészségügyi vitanapján részletesen szóltam a szakirodalom hivatalos adatai alapján a dohányzás, az egészséget súlyosan károsító hatásáról is. Amely a felnõtt magyar lakosság több mint harmadát, a 16 és 18 év közötti korosztályok csaknem felét érinti, s így közel 4 millió ember ennek a káros szenvedélynek a rabja. Tudjuk, hogy a tüdõ- és szájüregi rákok kialakulásában 80-95%-ban az elsõdleges és egyedüli kiváltó ok a dohányzás. Túl ezen azonban, évente további hatvanezer különbözõ tüdõ- és hörgõbetegségben szenvedõ emberrel találkozhatunk. Hazánkban ismét pusztít a tüdõbaj, a már legyõzöttnek vélt borgus hungaricus. A Független Kisgazdapárt mindent meg kíván tenni hazánk egészségügyének fejlesztése érdekében és sürgeti a hatékony törvényalkotást. Így üdvözli a dohányzás visszaszorítását szolgáló törvényalkotási szándékot, de ugyanakkor fel kívánja hívni az illetékesek figyelmét, hogy nem lenne jó, ha a fürdõvízzel együtt kiöntenék a gyereket, magyarán tönkretennék a már eddig is töredékére csökkent magyar dohánytermesztést, s ezzel mintegy háromszáz család, mintegy hatezer ember egyébként is szûkös megélhetését. A század elején még mintegy harmincezer hektáron termeltek dohányt. Borsos János a Dohánykutató és Minõségfejlesztõ Intézet fõigazgatója, a Figyelõ május 16-ai számában egy nyilatkozata szerint, idézem: 5500 hektárnál nem lesz több dohánytermelõ terület, de valószínûleg 5300-nak is örülni kell majd.
A folyamatosan visszaesõ termelés oka, hogy a termesztési kedv szintén évrõl évre csökken, sok termelõ átpártol más növényekhez, míg az idõsebbek közül egyre többen abbahagyják a dohánytermesztést. Ez talán örvendetesnek tûnne a dohányzás ellenzõinek körében, ha nem tudnánk, hogy a külföldieknek elprivatizált cigarettagyártó nagyvállalatok, a multik eddig sem csak magyar termelésû és fermentálású dohánylevelekbõl dolgoztak, hanem azt külföldrõl hozták be, gyakran maffiák segítségével és feketén. A dohánykertészek, akiket Szabolcs-Szatmár megyében kukásoknak, a Dél-Alföldön gányóknak neveztek, az idei elszámolás után, ha maguk dohányosok, vagy nemdohányzók, búsan énekelhetik, ahogy Kodály Zoltán írja róluk, és ma is illik az egymással versengõ fermentáló vállalatokra, az amerikai tulajdonú Mídoferre és a vegetáló dolgozóit elbocsátó Dofferre:
(16.20)
"Hej! Szajámi lakos vagyok én,
Nem adja ki a Gidai a fõdjét."
Akkor az volt a baj, a bérletek hiánya, ma a termeltetési szerzõdés késik és nem is igazán ösztönzõ. Köszönöm szépen.